Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
Harmincnegyedik évfolyam. szi PROTESTÁNS Budapest, 1891. november 8. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Előfizési ára: Félévre 4 frt 50 kr., ^ MÍ Előfizethetni minden kir. postahivatali $|ii^^fflH|,.yóhivatalban. Egyes IX. ker. Pipa-utca 23. szám, TARTATOM : Vezércikk. Az Erdélyivel való unió kérdésébedalia, Az egyházi adó kivetése és beszedése. Görn t A dunántúli egyházkerület specialitásai. Contra scriba protestáns egyház jubiláris ünnepe. — Az urbanovce Adakozás. —• Hirdetés. Hirdetések dija: Egész oldal 16 írt, féloldal 8 frt, negyed oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt. — Bélyegdíj külön 30 kr. •képesités kérdéséhez. Antal Gábor. — Synohy. Evang. református tanár. Figyelő. — Tárca. Hunátusok egyetemes konventje. M. L. — A kétigmond. — Irodalom. — Különfélék. — Az Erdélylyel való unió kérdéséhez. E Lap I. évi 37-ik számában ((Szerkesztőség)) aláírással egy programmszerű cikket bocsátottunk közre. Tettük ezt részint azért, mert a zsinati előmunkálatok némely propositiója előttünk helytelennek és sérelmesnek tetszik; részint azért, hogy mint független egyházi sajtóközeg önkényt támogató olvasóközönségünk előtt színt valljunk a fen forgó nagy kérdésekben. «A mi zsinati programmunkban lehetőleg minden lényeges kérdésre kiterjeszkedve, az Erdéllyel való egyházi unióval is foglalkoztunk, ha nem is részletesen, de behatóbban, mint bármely más kérdéssel. Programmunk főtétele Jo e mondatban volt kifejezve : ((Sürgetjük az erdélyrészi egyházkerülettel a teljes reális unió fokozatos életbeléptetését)); elvileg azon visszás helyzet indokából, hogy «míg Erdély a többi négy egyházkerületnek mindenben törvényhozó és legfőbb intézkedő egyik factora, addig a többi négy kerület Erdély ügyeibe csak azon pontokon szólhat bele, melyeket a «souveráin»-nek deklarált erdélyi kerületi gyűlés és a törvénykönyvének keresztelt erdélyrészi rendszabályok megengedni kegyeskednek)); praktikus indokaink közül főként arra mutatva rá, hogy «a régi Magyarország és régi Erdély)) egyesülése «nem is unió, hanem confoederatió)), valóságos ((vegyes házasság)), melyből «egy csomó korcsszülött nyomorította meg az egyetemes egyházat.)) A jövő feladatját pedig ezen szavakkal körvonalaztuk: «Vagy legyünk mindenben egyenjogú és egyenlő kötelességeket teljesítő, egy törvény alatt élő testvérek, de akkor tessék az egy testvérnek különállása és specialitásai fokozatos megszüntetésével magát a többi négy testvérhez alkalmazni ; vagy ha Erdély teljességgel ne iyezdhetik velünk minden lényeges dologban közös elvi alapra, akkor szűnjék meg a közös konventen és egyetemes közegyház ügyeibe beleszólni.)) Aztán zsinaton a így végeztük: Mi (creális uniót kívánunk Erdéllyel, fokozatos életbeléptetési záradékkal az egyházi törvényben.)) E világos és határozott nyilatkozatunkat, mely a független gondolkozású és presbyterianus elemek körében Királyhágón innen és túl nagy tetszéssel találkozott, alaposan félreértette, sőt a mint látszik, félre magyarázta dr. Kolozsvári Sándor erdélyi igazgató-tanácsos ur, ki programmunk ellen három számra terjedő vezércikket irt a kolozsvária c Protestáns Közlönyébe (39. 42. és 43. sz.). E cikksorozat az erdélyi unió ellen%ányzott ( rideg, kíméletlen támadásnak nevezi programmunkát; hibáztatja benne azt, hogy «a magyar és erdélyrészi egyesült református egyház alkotmányos szervezetében a zsinat-dresbyteri elvet állítja föl; hoszszasan lec. Vitt bennünket azon tudatlanságunkért, hogy ^alkotmányunk alapelveit .;")) hittani örök igazságokra a nagy merészi horrendumi, még zsinat-presbyteri elvekre igyünk fektetni; végül pedig azon is merész,rideg alternatívát olvassa ki programmunkból, hogy annak contjában áll az erdélyi egyházkerület, melyet az összeülendő zsinatnak a többi magyar egyházkerületekkel vagy realiter uniálni, vagy pedi mint akadályt „félretolnia" kell. Ismételjük: vazeális unió vagy félretolás.» így fotografál bennünket a nagy tekintélyű igazgató-tanácsos ur, ügyes kezekkel, de hamis világítással, erdélyi atyánkfia előtt, kik programmunkat eredeti szövegezésében nem ismerik. Már csak ezért is nyilatkoznunk igen kell e kérdésben. Azután a dr. Kolozsvári ur cik-