Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-01 / 44. szám
menjen, ott ellenségei vannak. »És ha annyi ördög volna Wormsban, mint amennyi zsindely a háztetőkön, nem mennék-e el?« A szabadság harsonája zendül meg az emberiség füleiben, mikor kijelenti : »Győzzetek meg okokkal, mert én sem pápáknak, sem zsinatoknak nem hiszekec. A szabadság lelke hatja át követőit, mikor Speyerban protestálnak az ellen, hogy nekik vallás dolgában bárki is parancsolgasson. A mi vallásunk a szabadság vallása ! Nincs benne kiváltságos papi rend, az isteni kegyelem letéteményese, mely gyámkodásával vezessen az üdvösség kiszabott útján. Mindnyájan királyi papság vagyunk. Nincs más közvetítő Isten és ember között, csak a Jézus Krisztus. Szabadok vagyunk, de nem féktelenek. Van hitünknek szabályozója, a Szentírás, csakhogy ezt szabad szemmel nézzük és nem pápaszemen. Ám a reformáció éltető eszméje a szabadság és pedig elsősorban a vallásszabadság, de ha az emberi lélek egy irányban szabaddá lesz, nem tűr többé korlátokat más irányban sem. Ha a vélemény nyilvánítása szabad a szent tudományban, kicsoda korlátozhatná azt a világi tudomány terén. Luther az emberiségnek, ama nagy rabnak megadá a vallásszabadságot s ezáltal úgy tett, mint a ki a fogolynak egyik kezéről leveszi a vasat. Ne félj lesz ereje és lesz akarata, hogy többi bilincseit maga törje össze. A reformációnak nagy része van abban, hogy szabadság következik a tudomány terén is. Volt-e a középkorban tudományos szabadság? Oh nem, ezt az időt a tekintélyek korának lehet neveznünk. A tudomány nem más, mint a theologiának, az egyháznak rabszolgája. Szabad okoskodnod, kutatnod, de az eredménynek nem szabad ellenkezésben lenni az egyház tanaival. Te Galilei foglalkozhatol csillagászati s mennyiségtani tanulmányokkal, de mikor felfedezed, hogy a föld gömbölyű és a nap körül mozog, ezt visszavonatják veled, mert az egyház mást tanít. Mintha bizony az igazság megszűnnék igazság lenni, ha visszavonják s a nap nem ragyogna többé, mert valaki behunyja szemeit, hogy ne lássa azt. Olyanformán vannak a középkor tudósai, mint az a madár, melynek szárnyait lenyírják s azután azt mondják neki : menj, repülj szabadon. De ím, megnőnek a rab madár tollai. Az újkor meghozza a szabadságot a tudománynak is. A reformációval egy időben kezdődik az újkori bölcselet, melynek sarkalatos elve, hogy a tudományban nincs tekintély. Az emberi észnek joga, sőt kötelessége kételkedni mindenben, amit józan okokkal előtte be nem bizonyítanak. Most már nem azon töprenkedik a tudomány, milyen furfanggal bizonyítson be valamely életbe adott tételt. Most már maga keresi az igazságot. S nézd ! A szabadság éltető ereje mily bámulatos virágzásnak indítja a tudomány minden ágát. A középkor tudománya kis mustármag, az újkoré hatalmas élőfa, mely gyökereit mélyre bocsátja, ágait ég felé terjeszti. És ezt a fát a reformáció segíté nagyra növelni. Ez szabadítá fel bilincseiből az »Igét«, a gondolatot, a szót. Lutherünk nem oly egyháznak apostola, melyet mint Mohammedet, erővel, tűzzel, vassal, lehessen terjeszteni. A protestantizmus fegyverei a templom, az iskola, a könyv. Nem legyőzni, hanem meggyőzni az ellenséget, ez a protestáns hadi művészet. Ezért van, hogy a reformáció, amerre csak eljut, mindenütt virágzásnak indítja az irodalmat, műveltséget. Maga Luther korának és nemzetének egyik legnagyobb írója. Bibliafordítása által megteremti az új német irodalmi nyelvet, énekeivel elsőrangú költőként tündököl, prózai iratai által méltóvá leszen arra, hogy mint hű munkatársát, a szelíd Melanchtont, őt is Németország tanítójának nevezzük. Méltán mondja Schiller : »Soha és senki egy irodalomért annyit nem tett, mint Luther a németértéc. És van-e francia ember, legyen az a legbigottabb katholikus, aki lemondana arról a fényről, dicsőségről, melyet Kálvin »Keresztyén tanításarc, biblia-kommentárja és Marót Kelemen zsoltárai a francia irodalomra derítenek? Hazánkban is mily bámulatosan fellendül az irodalom a reformáció elterjedésével? Kell-e ezt művelt magyar ember előtt bizonyítgatni ? Mily rohamosan terjed a műveltség a nemzet minden rétegeiben. A legkisebb falu is a templom mellé iskolát állít. Rövid néhány évtized alatt 130 protestáns középiskolát s 30 könyvnyomtató intézetet teremt ez az evangéliumi renaissance. S ma is a tudományban, műveltségben, mily magasan áll a protestáns világ? Ki vonná kétségbe, hogy a tudományos hegemónia ma a protestáns Német- és Angolországnál van? S a műveltség mennyire áthatja a protestáns nép egész tömegét. Ha a nyolc éven felül levő lakosságot tekintjük, s azt keressük, hány százalék tud abból írni és olvasni, azt látjuk, hogy ezen a téren legelől állanak a protestáns, azután következnek a katholikus, legvégül jönnek a görög keleti országok. A három skandináv királyságban a lakosság negyed százaléka az, mely írni, olvasni nem tud, Németországban és Svájcban egy százalék, Hollandiában négy, Angliában hat százalék.