Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-08 / 45. szám
PROTESTÁNS Szerkesztőség: IX. kerület, Pista utca 23. szám, hová a kéziratok címzendők. Kindtf-hivatal : Hornyánszki Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az előfiz. és hirdet, díjak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 90 Jer. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Az egyházi értekezletek hivatásáról. Részlet a dunamelléki értekezleten, okt. 30-án tartott felolvasásból. Az értekezleteken megbeszélendő, a társadalomban lehetőleg megkezdendő hitápolásnak és hitfejlesztésnek egyik legfontosabb mezeje a család, melynek keresztyén szelleme, vallás-erkölcsi ereje újabb időben, fájdalom, nagyon meglanyhult. E téren a belmisszió tudománya s az erősebb keresztyén népek tapasztalata a házi ájtatosság, a bibliaolvasás, a házi isteni tiszteletek gyakorlását ajánlja. A régi magyar kálvinisták, a mi zsoltáros és bibliás elődeink így tettek, naponként éltek az Isten igéjével s ebből hitök nagy erőt merített; s a bibliás baptistáknak és nazarénusoknak hódító, terjeszkedő erejük elsősorban szintén ebből az erőforrásból fakad. Minden esetre méltó tárgy arra, hogy az egyházi értekezletek behatólag foglalkozzanak vele s ezt a régi jó protestáns szokást a családokban okkalmóddal visszaállítani törekedjenek. Talán még fontosabb munka vár értekezleteinkre a vallástanítás és vallásos nevelés terén. Iskoláink a legújabb korban berendezés, felszerelés, egészségügy és didaktika tekintetében sokat fejlődtek, nagyot haladtak. De a nevelés, különösen a vallás-erkölcsi nevelés szempontjából a modern iskolák távolról sem kielégítők. Nép- és közép-, sőt néha főiskoláink is az egyháznak kopár veteményes kertjei s az evangéliumi ker. szellemnek kialvó tűzhelyeivé kezdenek válni. Iskoláink evangéliumi íze, színe, szelleme nagyon meggyengült ; növendékeiket hitközönyös, sivár lélekkel, legjobb esetben igen-igen gyarló vallásos erővel bocsátják ki. — E napról-napra növekvő bajon gyökeresen segítenünk kell, ha elsorvadni nem akarunk. Evangélizálnunk kell az iskolát, több vallásos szellemet, erőteljesebb hitet kell beléjük vinnünk belterjesebb vallástanítás és gondosabb evangéliumi nevelés által. Revideáljuk vallástanítási kézikönyveinket, a vallástanítás módszerét vessük gyökeres reform alá, vallástanáraink képzésére, javadalmazására fordítsunk több gondot s a vallástalanság apostolait ne fogadjuk fel s ne tűrjük meg iskoláinkban. Az egyházi tanító és tanár, hanem katekheta is, bírjon olyan lelkülettel, mely ne csak ne gátolja, de egyenesen akarja is, tudja is fejleszteni és erősíteni a tanuló ifjúság keresztyén vallás-erkölcsi érzületét. Sok és nagy munka vár e tekintetben is az egyházi értekezletekre, hogy a vallásos nevelés a maga különböző ágaiban intenzívebbé váljék. Csak épen megemlítek egynehányat. Saját elemi és középiskoláinkban pozitívebb keresztyén szellem ébresztése ; a nem saját iskoláinkba járó nép-, közép- és szakiskolai növendékek vallástanítása, az ismétlő iskolások katekizálása, az iparos tanulók és iparos ifjak vallásos nevelése, a vasárnapi bibliai iskolák szervezése, a felnőttek katekizálása a templomban, a gyermekek és ifjak számára külön gyermek- és ifjúsági isteni tiszteletek szervezése, a konfirmációra való előkészítés gondosabb végzése és a konfirmációs szertartás ünnepélyesebbé tétele stb.: mind oly fontos mozzanatai a vallás-erkölcsi nevelésnek, melyeket a hatályosabbá teendő belmissziói tevékenységnek egyenként és egyetemlegesen kiváló gondjai közé kell felvennie. És szóljak-e a leendő tanítók, tanárok és lelkészek nevelésének és képzésének a változott viszonyok által sürgősen követelt olyan irányban való reformjáról, hogy az egyház belső életének eme hivatásszerű nevelői és irányzói a fokozott igényeknek megfelelhessenek, a halaszthatlanná vált belmissziói tevékenység képzett és lelkes apostolai lehessenek ? ! A jövő egyházának, mely per eminentiam a belmisszió és evangélizáció egyháza lészen, elsőrendű szüksége, mondhatnám életfeltétele az, hogy apostoli buzgóságú, ernyedetlen tevékenységű munkavezetői legyenek ne csak az iskolában és a templomban, hanem a társadalomban is. A hitápolás nevelési ágai közül utoljára