Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

TÁNS­I EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Ki­ulti-lim­­ital : H­ornyánszky Vik­tor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az előfiz. és hirdet, dijak intézendők. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám­ ára fí0 kr. Szerkesztőség : IX. kerü­let, Pipa-utca 11.­1. szám, hová a kéziratok címzendők. Hajnali harangszó, 1896 hajnalán szólal meg, hirdeti e nem­zetnek az új ezredév hajnalát. Az átélt ezredév, mint megfejtett sphynx, bukik alá az idő hullá­maiba. Ezer évvel ezelőtt a tülök hangja búgott végig a levegőben; hirdette, hogy egy ifjú erőtől duzzadó, világtörténeti küldetésre elhívott nép megérkezett, hogy e tejjel-mézzel folyó éd­es földet meghódítsa; mert az isteni gondviselés e földet nagy célok, nagy feladatok kivívására szánt csata­mezőnek rend­elé. Nem az ázsiai puszták kóbor népe, nem a népvándorlás egyik dúló serege, nem egy nomád­ csapat, melynek elfogyott a vadja, kopárra legeltetett a mezője, keresett új erdőt, új legelőt, éhezett rá a polgárosult népek­ szerezte kincsekre, a békés munkával összehalmozott ja­vakra, nem, százszor is mondom: nem. Egy nép, melynek szervező ereje; egy nép, melynek esz­ménye volt; egy nép, mely e földre magával hozta a haza eszméjét; egy nép, melynek géniusza csak szilaj gyermekkorát tölte a vadonban, ele e géniusz a népek halhatatlan géniuszainak nem­zetségéből származott; egy nép, melynek világ­hódító hagyomány jutott örökül; egy nép, mely Attila örökébe lép. Karddal metszi ki e d­arab földet, de jogérzettel, honszeretettel, önfeláld­ozat­tal e földet országgá, ez országot sérthetetlen egységgé varázsolta. S mikor már a megfélem­lített Európa karjának hatalmát, akaratának a cél­ját megérezte; mikor egy pár vakmerő, szilaj kirohanás után szenvedett vereség mélyen vissza­hatott szilaj lelkére . . . megkondult az első ha­rangszó . . . Végig búgott e szilaj nép lelkén. Nem üres lélek volt, ele mely keletről mélységes érzést, kiapadhatatlan odaadást minden szép és nemes eszme iránt, a világkormányzás rejtélyeiről magasztos sejtelmeket, egyszerű isten-rendszert, kevés babonát és annál több józan elmét hozott magával. A visszhang elbűvölte . . . és újjászületett a keresztvíz alatt. Az a sok nemes hajlam, az a sok önfeláldozó érzés, az a halálig hű szeretetre való képesség az evangéliumi Jézus alakjában megkapta az eszményt, kihez a nemzet lelke a rajongásig tapad­jon. Mert nem jellemző tény­ e nemzetünk életében, hogy mindjárt első keresztyén királyának fia már a középkori Krisztus leventéje, a középkori, a zárdák mély homályában e ragyogó földtől elfordult, a vezeklés, az önkínzás, a tett­erőt szálanként kitépő epedés és túlvilági vágyó­dástól sorvadó lélek eszményévé emelkedő Jé­zus tölti be az Imre szívét és ennek a halott­jává lesz. »Ha meghalok, egy virágnak A halottja leszek * E virág: a rózsa mystica; a középkori építészet symbolikus rózsája; a túlvilági szerelem rózsája. De nem jellemző-e a nemzet életében, hogy alig hangzik el a reformáció első jelszava, alig hangzik el a tiszta evangéliumi Jézust kereső és áhító első fohász, csakhamar e nemzet nagy részének és pedi­g a tősgyökeres magyarságnak lelkében az a harangszó visszhangot kelt. És e visszhangban érezte a szabadság rajongó népe az ő ősjogának hirdetését, a szabad vizsgálódás, a középkor celláiból a világra kilépő és e földön már az égig emelkedő hatalmas eszményt, kinek zsámolya a szívben, koronáj­a az égben van; ki nem epedésre, elő munkára; ki nem elsorvasztó beteges önsanyargatásra, de a test és lélek összes erejének kifejlesztésére és ez összes erőkkel az Istentől megszentelt munkára hív el. Ugyanaz a nép, mely a keresztyénség harangszavát oly hamar meghallotta, a reformáció mélyreható, a vesék és velők oszlásáig megrázó riadóját csatára jel­szóul választá. Csatára, mely az erkölcsi meg­újhodást a Krisztusban keresi, egyedül ő benne, mely e világ minden pompáját, e világ minden hatalmát, az emberi dogmák ragyogó épületét, futó homokra épült emberi alkotmánynak, me­lyet ledönt az idő egy fuvallata, d­e a Krisztusra épített alkotást, »kősziklán épült háznak« tartja. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap.

Next