Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-10 / 10. szám
Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 60 kr ; egész évre : 9 frt. JEgyes szám ára 30 kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőtés: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok címzendők. Kindtí-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az előfiz. és hirdet, díjak intézendők. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Belmissziói értekezletek. Ily név alatt kezdte meg Budapesten, folyó hó 27-én, az egyház ügyei iránt érdeklődő protestánsoknak egy, számban is tekintélyes társasága bizalmas összejöveteleit. Részt vettek abban evangélikusok és reformátusok, papok és világiak, s a kezdet szép eredményesít arra a reményre, hogy ez értekezletek felfogameg is fogják hozni egyházi életünk terén áldásos gyümölcseiket. Hogy mi ez értekezletek célja, afelől bőven tájékozta olvasóinkat Szőts Farkas lapunk folyó évi 6-ik számában közlött tervezete. Nem is tárgyaljuk azt s nem előadói kívánjuk bizonyítgatni ezen értekezletek tartásának a fővárosra nézve szükséges voltát. Mindenki, aki a főváros viszonyaival ismerős, tudja azt, hogy a hitvédelem, a hiterősítés és a hitnemesítés végett kezet kell itt fogni a protestáns egyházaknak, s elhisszük, hogy vidéken élő hit rokonaink is elismerik, hogy az isten országa munkájára való egyesülésnek nagy ideje van : a fővárosban. vidéki De kérdezzük, nincs-e itt az ideje ennek a nagyobb városokban, sőt mindenütt az egész országban? Én úgy látom, hogy nagyon is itt van. Az a kép, amely elénk tárul, ha elfogulatlanul és nyitott szemekkel tekintünk végig egyházi életünkön, mintegy megelevenedve kiált felénk: Serkenj fel te, aki aluszol! Nem akarok argumentálni e mellett sokáig, nem is akarom elmondani újra azokat, amelyeket már többször elmondottam e tárgyban; csak azokra a szomorú adatokra hivatkozom egyszerűen, amelyeket a rideg statisztika állít elénk. Somola Istvánnak, lapunkban közölt s az országos statisztikai hivatal hiteles adatai alapján készült kimutatásai szerint, az új házassági törvény életbeléptetése óta (1895. októb. 1.), a vegyesházassági megegyezések folytán elvesztett az ág. hitv. evang. egyház 1179, az ev. ref. egyház 1557 családot; kitérések folytán vesztett 1897-ben az ág. hitv. evang. egyház 672, az ev. ref. egyház 1368 tagot; nem áldatott meg egyházilag 1897-ben 1769 ág. hitv. evang. és 586 ev. ref. házasság, s a mi legelszomorítóbb, nem kereszeltetett meg 1897-ben 1520 ág. hitv. evang. és 2725 ev. ref. házasságból született gyermek. S mi mellett tesznek tanúságot ezek az elszomorító adatok ? Bizony nem a mellett, hogy a hithűség, az egyháziasság virágzó állapotban vannak, hanem a felől, hogy a régi keresztyéni és egyházias erények pusztulóban vannak közöttünk. Ezekkel a bajokkal szemben nem szabad tétlenül állanunk tovább. Sokan voltak s talán vannak ma is, akik az ujabb egyházpolitikai törvényekkel szemben kifejezett aggodalmainkat rémlátásoknak minősítették, — s még többen az olyanok, akik egyházunk liberális politikus vezetőinek azon biztatásán, hogy csak az első években lesz visszaesés, — megnyugodva, csendes rezignációval szemlélték és szemlélik egyházunk romlását, abban reménykedve, hogy az idő majd megorvosolja maga is a sebeket. Mi akkor is azt mondottuk, hogy az új viszonyok közt csak úgy állhatunk meg diadalmasan, ha bensőleg erősek leszünk, — ha azokat az erőket viszszük a harcba, a melyek az evangéliumból fakadnak s a melyek hajdan egyházunk díszei és törhetetlen fegyverei valának. Hangoztattuk a hit- és egyházi élet intenzivebb ápolásának szükségességét, a hívek buzgó és odaadó lelki gondozását, — s íme három és fél év szomorú tapasztalata igazolta, hogy amit hangoztattunk, az helyes dolog volt s hogy — fájdalom ! — nem voltunk rosz próféták, a mikor megjövendöltük, hogy az igazi belső misszió nélkül mint oldott kéve hullunk szét. Az idő kérlelhetetlen következetességgel mutatja meg, hogy az egyházi élet terén, a mulasztások által okozott sebeket nem gyógyítja be, sőt nagyobbra nyitja. Ma már azok is, akik az időben reménykedtek, vagy akik az egyházi