Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 60 kr ; egész évre : 9 frt. JEgyes szám ára 30 kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőtés: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok címzendők. Kin­dtí-h­ivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az előfiz. és hirdet, díjak intézendők. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Belmissziói értekezletek. Ily név alatt kezdte meg Budapesten, folyó hó 27-én, az egyház ügyei iránt érdeklődő protestánsoknak egy, számban is tekintélyes tár­sasága bizalmas összejöveteleit. Részt vettek ab­ban evangélikusok és reformátusok, papok és világiak, s a kezdet szép eredménye­sít arra a reményre, hogy ez értekezletek felfoga­meg is fogják hozni egyházi életünk terén áldásos gyümölcseiket. Hogy mi ez értekezletek célja, a­felől bőven tájékozta olvasóinkat Szőts Farkas lapunk folyó évi 6-ik számában közlött tervezete. Nem is tárgyaljuk azt s nem előadói kíván­juk bizonyítgatni ezen értekezletek tartásának a fővárosra nézve szükséges voltát. Mindenki, a­ki a főváros viszonyaival ismerős, tudja azt, hogy a hitvédelem, a hiterősítés és a hitnemesítés végett kezet kell itt fogni a protestáns egyházak­nak, s elhis­szük, hogy vidéken élő hit rokonaink is elismerik, hogy az isten országa munkájára való egyesülésnek nagy ideje van : a fővárosban. vidéki De kérdezzük, nincs-e itt az ideje ennek a nagyobb városokban, sőt mindenütt az egész országban? Én úgy látom, hogy nagyon is itt van. Az a kép, a­mely elénk tárul, ha elfogu­latlanul és nyitott szemekkel tekintünk végig egyházi életünkön, mintegy megelevenedve kiált felénk: Serkenj fel te, a­ki aluszol! Nem akarok argumentálni e mellett sokáig, nem is akarom elmondani újra azokat, a­melyeket már többször elmondottam e tárgyban; csak azokra a szo­morú adatokra hivatkozom egyszerűen, a­melye­ket a rideg statisztika állít elénk. S­omola Istvánnak, lapunkban közölt s az országos statisztikai hivatal hiteles adatai alap­ján készült kimutatásai szerint, az új házassági törvény életbeléptetése óta (1895. októb. 1.), a vegyesházassági megegyezések folytán elvesztett az ág. hitv. evang. egyház 1179, az ev. ref. egy­ház 1557 családot; kitérések folytán vesztett 1897-ben az ág. hitv. evang. egyház 672, az ev. ref. egyház 1368 tagot; nem áldatott meg egy­házilag 1897-ben 1769 ág. hitv. evang. és 586 ev. ref. házasság, s a mi legelszomorítóbb, nem ke­reszeltetett meg 1897-ben 1520 ág. hitv. evang. és 2725 ev. ref. házasságból született gyermek. S mi mellett tesznek tanúságot ezek az elszo­morító adatok ? Bizony nem a mellett, hogy a hithűség, az egyháziasság virágzó állapotban van­nak, hanem a felől, hogy a régi keresztyéni és egyházias erények pusztulóban vannak közöttünk. Ezekkel a bajokkal szemben nem szabad tétlenül állanunk tovább. Sokan voltak s talán vannak ma is, a­kik az ujabb egyházpolitikai törvényekkel szemben kifejezett aggodalmainkat rémlátásoknak minősítették, — s még többen az olyanok, a­kik egyházunk liberális politikus ve­zetőinek azon biztatásán, hogy csak az első évek­ben lesz visszaesés, — megnyugodva, csendes rezignációval szemlélték és szemlélik egyházunk romlását, abban reménykedve, hogy az idő majd megorvosolja maga is a sebeket. Mi akkor is azt mondottuk, hogy az új viszonyok közt csak úgy állhatunk meg diadalmasan, ha bensőleg erősek leszünk, — ha azokat az erőket viszszük a harcba, a melyek az evangéliumból fakadnak s a melyek hajdan egyházunk díszei és törhe­tetlen fegyverei valának. Hangoztattuk a hit- és egyházi élet intenzivebb ápolásának szükséges­ségét, a hívek buzgó és odaadó lelki gondozá­sát, — s íme három és fél év szomorú tapasz­talata igazolta, hogy a­mit hangoztattunk, az helyes dolog volt s hogy — fájdalom ! — nem voltunk rosz próféták, a mikor megjövendöltük, hogy az igazi belső misszió nélkül mint oldott kéve hullunk szét. Az id­ő kérlelhetetlen következetességgel mutatja meg, hogy az egyházi élet terén, a mu­lasztások által okozott sebeket nem gyógyítja be, sőt nagyobbra nyitja. Ma már azok is, a­kik az időben reménykedtek, vagy a­kik az egyházi

Next