Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
kettő tartalmát ismerjük már, s itt csak azt jegyezzük meg róluk, hogy igen „ügyesen" vannak szerkesztve. Meglátszik rajtuk az a bizonyos „sima kéz". De a nem felületes olvasó megláthatja bennök a lólábat is. Ezzel kapcsolatban említjük meg azt a szállongó, de a Religió által tagadott hírt is, hogy a jogi és a theológiai fakultás nem nyugosznak bele az egyetemi tanács határozatába, hanem felebbezni akarnak ellene a miniszterhez s hogy az elégedetlen professzor urak az ifjúságot is biztatgatják a kérdés tovább bolygatására. Figyelemmel fogjuk kísérni a dolgot, mert úgy látszik az ügynek csakugyan nincs még vége. Bizonysága ennek az, hogy Eapaics Rajmond rektor, megrendült egészségére hivatkozva, valójában azonban a klerikális táborból, távolléte miatt ellene intézett támadások és állítólag Samassa érsek szelíd nyomására lemondott állásáról. László József hagyatéka. A dunántúli ref. egyházkerület kiküldött bizottsága, a mint a Dunántuli Prot. Lapban olvassuk, Antal Gábor püspök elnöklete alatt mult hó 7-én vizsgálta át a László-féle hagyatékról szóló számadásokat. A számadások, tőkében és kamatokban 114,963 kor. 58 fillérben mutatták ki az alap összegét, amint azonban nevezett laptársunk írja, a végleszámolás után a hagyaték meg fogja közelíteni a 140,000 koronát, s erre támaszkodva a pápai felső leányiskola már a jövő tanévre valósulást nyerend. Örvendünk rajta, mert a prot. leány- és nőnevelést egyházunk legelső rangú feladatának tartjuk, s igen óhajtjuk, hogy a dunamelléki egyházkerület is tegyen e tekintetben elhatározó lépést. Az állami ellemi népiskolák növendékeiről Nemzeti Iskola a következő érdekes statisztikai kimu atatást közli. Ez a kimutatás örvendetesen tesz ugyan bizonyságot a magyar gyermekek szaporodásáról, azonban még örvendetesebb volna, ha a szaporodás e nagy perczendjét a nemzetiségek gyermekeinél konstatálhatnánk. Az állami elemi iskolák szerintünk nem arra valók, hogy a tiszta magyar vidékeken hódítsanak és az ott fenálló felekezeti és községi iskolákat szívják fel, hanem arra, hogy a nemzetiségi iskolák számát apasszák és a nemzetiségi vidékeken legyenek a magyarság melegágyai és ápolói. A statisztika ebből a tekintetből bizony nem elégít ki bennünket. Az iskolai lélekhalászat ellen. Egyházi gyűléseinken, amióta gondot kezdünk fordítani arra, hogy nem felekezetünkhöz tartozó iskolákba járó protestáns gyermekeink megfelelő vallástanításban részesüljenek, mindig felhangzottak a panaszok amiatt, hogy pápás atyánkfiai sok helyen egészen elvonják a protestáns növendékeket a felekezeti hitoktatás alól, és hogy e tekintetben a szülők által fedezhessék magukat, azoktól nyilatkozatokat vesznek arra nézve, hogy gyermekeiknek a felekezeti hitoktatásra való kiadását nem kivánják. Bartók György erdélyi ref. püspök véget vetett ennek a keresztyéntelen lélekfogdosásnak, mert hathatósan követelvén e törvénytelen eljárásnak megszüntetését, a kultuszminiszter szigorú rendeletet intézett Majláth Gusztáv „erdélyi róm. kath. püspökhöz" (sic !) s felhívta a hatósága alatt álló iskolák igazgatóinak az iránti utasítására, hogy az iskoláikba beiratkozó másvallású növendékek teljes és hiteles névsorát mindig tegyék át az illetékes lelkészi hivatalhoz és adjanak kellő alkalmat minden növendéknek arra, hogy a hittant saját lelkészétől tanulhassa, tekintet nélkül a szülők által netán adott és törvény szerint úgyis érvénytelen külön nyilatkozatokra. — A miniszternek ezen, a törvényt végrehajtani kívánó rendeletét örömmel vesszük tudomásul — Erdélyre nézve. Ami azonban Erdélyben visszaélés és törvénytelenség az egész országban. Ha tehát a miniszter igazán orvosolni akarja a bajt, akkor ne csak Majláth Gusztáv urat utasítsa a törvény megtartására, hanem az egész klérust; sőt utasítsa a saját fenhatósága alatt álló kir. katholikus gimnáziumokat is, mert mégis csak szégyenletes és törvénytelen dolog, hogy nemcsak a zárdai iskolákban és a tisztán római kath. gimnáziumokba nem szabad betennie lábát a protestáns vallástanítónak, de még a kir. katholikus gimnáziumokba sem. Tessék tehát a miniszternek az egész vonalon megtartatni a törvényt és elvégre valahára megvalósítani azt az eddigelé csak papiroson kimondott teljes egyenlőséget és viszonosságot. Mi pedig, amíg ez meg nem valósul , zörgessünk, követeljük a törvény végrehajtását és a visszaélések megszüntetését. A tanító közhivatalnok. A közoktatási miniszter egy felmerült eset alkalmából az igazságügyminiszterhez kérdést intézett az iránt, váljon az 1878. évi V. t.-czikk 270., illetve 461-dik szakasza szempontjából az állami, egyáltalán pedig bármilyen jellegű nyilvános iskolánál működő tanítók közhivatalnokoknak tekintendők-e vagy sem? Ezen megkeresésre érkezett az igazságügyminiszternek a következő átirata : Folyó évi április hó 22-én 1249. sz. alatt kelt nagybecsű átirata folytán nagyméltóságodat tisztelettel értesítemi, hogy az 1878. évi V. t.-czikk 270. §-ának 2. pontja és a 461. §. szempontjából az állami, egyáltalán pedig bármilyen jellegű nyilvános iskolánál működő tanítók közhivatalnokoknak tekintendők. Annak meghatározására ugyanis, váljon bizonyos hivatal magán vagy közhivatal-e, az állam közjoga irányadó. E szerint állami hatóságok azok, melyek az állam ügyeit ellátják, tekintet nélkül arra, várjon megbízásokat magától az államtól közvetlenül, vagy más közjogi testületek köz- 1899/900-ik tanévben, 1900/901-ik tanévben. Szaporodás: Magyar 105,074 121,631 16,557 Német 28,142 33,676 5,534 Román 19,288 23,065 3,777 Tót 27,635 28,826 1,191 Szerb 1,873 2,261 388 Horvát 3,407 3,540 133 Ruthén 5,404 7,359 1,955 Egyéb 2,495 3,800 1,305 Összesen 193,318 224,158 30,840