Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

s nem a hitbeli meggyőződés elhalványításáról vagy annak lerontásáról van szó, hanem arról, hogy elveszendő juhainkat összegyűjtögessük és az evangéliumi hitnek megtartsuk, akkor úgy beszélni és úgy szeretetlenkedni, mint ő teszi: szégyenére válik egy keresztyén lelki­pásztornak. A felsőszabolcsi ref. egyházmegye életéből. Görömbey Péter esperes egy 40 lapos külön füzetben számol be a felsőszabolcsi ref. egyházmegye múlt évi valláserkölcsi és anyagi állapotairól. A nagy gonddal és a legcsekélyebb mozzanatra is kiterjedő figyelemmel szerkesztett jelentés 15 czím alatt mutatja fel az egyház­megye életét, a­mely általában véve örvendetesnek mondható. Főbb adataiból közöljük a következőket: A konfirmácziói oktatást 75 egyházban a lelkészek, 5 egy­házban a tanítók, 9 egyházban a lelkészek és tanítók végzik. Úrvacsorával éltek 94,528-an. Szektáriusok csu­pán 3 gyülekezetben vannak, de elenyésző csekély szám­mal. Az egyházi szertartást keresztelésnél és házasság­kötésnél 9 esetben mellőzték. A szegények gondozása rendszeressé van téve 41 egyházban. Kegyes adomá­nyok összes értéke 18,081 kor. 86 fillér. Építkezésekre kiadatott 34,826 korona. Konfirmáltatott 1511 gyermek. Lelkészek száma volt 89, a segédlelkészeké 5. — Szü­letett 4211; meghalt 3352; hozzánk áttért 23, kitért 17; felekezet nélkülivé lett 1. Házasságot kötött 549 tiszta és 185 vegyes pár; megegyezett javunkra 12, korunkra 13 pár. Az egyházmegye népessége 81,343 lélek. Az egyháztársadalmi tevékenység indulóban van, tekintve azonban a gyülekezetek nagy számát, még sok kívánni valót hagy fenn. Dalárda van 9, olvasókör 3, diakónusi intézmény 2, ifjúsági egylet 2, temetkezési egylet 3, téli összejövetelelek és felolvasások 1 gyülekezetben. Népies kiadványokat olvasnak 25, Árvaházi Naptárt 15, Téli Újsá­got 19, Kis Tükört 2, Keresztyént 1 egyházban. A M. P. I. T. kiadványait járatják 46, a Debr. Pr. Lapot 71, a Sárosp. Lapokat 8, a Prot. Egyh. és Isk. Lapot 3 pél­dányban. Hitelszövetkezet van 18 községben. — Rész­letesen számol be ezeken kivül a jelentés az egyház­látogatás eredményeiről, a lelkészi- és a tanító-egylet működéséről stb., s végül összegezve a tanulságokat, fokozottabb tevékenységet kiván s a változott viszonyok­nak megfelelő eszközök alkalmazását sürgeti. Ma már, szerinte nem elég az igehirdetés és vallásoktatás, hanem változniok kell működésünk irányának, terének és esz­közeinek is. „Nem elég a panasz, a sopánkodás, a jaj­veszékelés , sőt nem használ a fegyverek csattogtatása sem. A­ki aratni akar, annak szántania és vetnie kell; a munkára, az ekeszarvára kell vetni kezeinket, ha boldogulni akarunk !" — Ugy van valóban! A protestáns tábori lelkészek ügyét traktálta a Magyar Szó közelebbi számaiban Körmendi­ Sándor, dunántúli ref. egyházkerületi főjegyző. Fejtegetései, melyek a katonai sematizmuson, a tételes törvényeken és a prot. egyház régi jogán alapulnak, igen nyomatékosak és a elszomorítóan tárják fel azt a tűrhetetlen arány­talanságot, a mely a prot. tábori lelkészek ügyében fenforog. Egyetemes konventünk 1899-ben felterjesztést intézett a sérelem orvoslása végett a hadügyminisz­tériumhoz, Krighammer hadügyminiszter azonban a tava­lyi delegáczió hadügyi albizottságában félretolta ezt a fontos ügyet, azzal az állítással, hogy az egyes feleke­zetek tábori lelkészeinek száma közt teljes arány van és a protestánsok semmi rövidséget sem szenvednek. Kör­mendy kimutatja, hogy a hadügyminiszter nem vallotta be az igazat, mert a katonai sematizmus szerint a róm. katholikusoknak nem 61, hanem 133 tábori lelkészük van, míg a két protestáns egyház részéről a tábori lel­készek száma csupán­­ 8, holott a monarchia felekezeti arányszámának megfelelőleg a reformátusoknak legalább 14, az evangélikusoknak 7, összesen tehát nem 8, hanem 21 tábori lelkés­szel kellene rendelkezniök. A hadsereg felekezeti megoszlása szerint 1903 római kath­. katonára jut egy tábori lelkész, míg egy protestáns tábori lel­készre 6168 katona gondozása esik, s ezeknek a lelké­szeknek kell végezniök nemcsak a csapatok körüli lel­készi szolgálatokat, hanem még nyakukba van vetve a katonai intézetek prot. növendékeinek vallásos oktatása is, holott ez utóbbi végzésére a katonai intézeteknek mindenütt rendes r. kath. vallástanáraik vannak. — Épen igy nagy a különbség a rangosztály tekintetében is. A r. kath. püspök az V., a consistorialis direktor a VI., a professzorok és papok a VIII., a káplánok a IX. rangosztályba vannak sorozva, mig a prot. szenior csak a VIII., a rendes lelkészek pedig a IX. rangosztályban, tehát az előbbi a r. kath. közpapokkal, az utóbbiak pedig a káplánokkal állanak egy nivón. — Harmadik, s szerintünk a legnagyobb sérelmünk az, hogy tábori lelkészeink a r. kath. püspök, sőt a plébánosok juris­dikcziója alá vannak rendelve és teljesen kivonattak az egyház fenhatósága alól, holott a dunántúli ref. ke­rület jegyzőkönyvei bizonyságot tesznek a mellett, hogy az egyház mindenkor fenhatósága alá tartozóknak tekin­tette a tábori lelkészeket és azok kinevezésébe befolyt, mig ma meg sem­­ kérdeztetik. — Bizony ezek olyan dolgok, a­melyek lábbal tiporják a 48 : XX. és a 68 : LIII. t.-cz. rendelkezéseit. De véget kell vetni a dolog­nak. Konventünk s egyetemes gyűlésünk ne alázatos­kodjék, hanem ha Krighammer úr a kardjára üt, mi meg álljunk a törvény alapjára és követeljük jogain­kat. Majd meglátjuk, hogy a hadügyminiszter kardja erősebb-e, vagy pedig az ország törvénye?! ISKOLA. Az egyetemi keresztkérdés és következményei. A Religió f. e. 50-ik száma egész terjedelmében közli az egye­temi keresztkérdés okmányait. Közli az (ultramontán, anti­protestáns és antiszemita) ifjúságnak a miniszterhez intézett memorandumát és a jogtudományi karnak arra vonatkozó és Chondha Győző által szerkesztett véleményét. Mind-

Next