Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
Ötvenkettedik évfolyam, 1-ső szám. Budapest, 1909. január 3. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP TARTALOM. Vezérczikk: A mult és a jövendő. Hamar István. — A r. kath. papi kongrua rendezése és az 1898. XIV. t.-cz. módosítása kérdéséhez. H. I. — Iskolaügy : Alakítsunk diákotthonokat _ Dr. Kováts Ernő. — Tárcza: A Servet ügy aktái. Dr. Kováts J. István. — Belföld: Kérő-szózat! Szentiványi Árpád. — Külföld: Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... Fél oldal Negyed oldal Nyolczad oldal 40 kor. 20 kor. 10 kor. 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., ahová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. A múlt és a jövendő. A lefolyó esztendőnek vége s az újnak kezdete minden komoly, házát, ügyeit rendben tartani szerető embert arra készt, hogy leszámoljon a múlttal, annak eredményeivel vagy hiányaival, s programmot készítsen a jövendőre. Ennek a számvetésnek és tervkészítésnek azonban nemcsak az egyes ember háztartásában és munkakörében kell megtörténnie, hanem a nagy erkölcsi testületekében is, mert csak komoly, elfogulatlan számvetés mellett lehet megmérni a haladást, vagy a visszamaradást, s lehet megjelölni, az erők mérlegelése mellett, a jövendő munkálkodás czéljait és eszközeit. A magyar protestantizmusnak fokozott mértékben szüksége van erre a számvetésre és munkaprogramok megállapítására, mert azok a körülmények, amelyek közé jutott s amelyek között működését ki kell fejtenie, egyáltalában nem kedvezők, s azokban kedvező változásokat csak a helyzet világos felismerése és az ennek megfelelő odaadó, egyöntetű munkálkodás hozhat létre. Csináljuk hát meg főbb tételeiben a magyar kálvinizmus múlt évi zárószámadását, s jelöljük meg, szintén csak főbb vonásokban, az új esztendő feladatait. Régóta hangzanak már a panaszok belső egyházi életünk erőtelensége és anyagi erőink elégtelensége miatt. S a lefolyt esztendő zárószámadási tételei alig-alig enyhítik ezeket a panaszokat. Belső egyházi életünk evangéliumi regenerálása tekintetében történt ugyan egy s más az elmúlt esztendőben is, de korántsem azzal az erővel és egyetemességgel, hogy jelentős haladásról beszélhetnénk. A Belmissziói Egyesület, azt lehet mondani, még életjelt is alig artott magáról, nemhogy nagy sikerekről számolhatna be. A diakónia iye, ha haladt is valamit előre, de nemcsak hogy nem tudott az egyház egyetemének munkájává válni, hanem még a belső meghasonlás gátló akadályaival is küzdeni kénytelen. Az ifjúsági egyesületek ügye csupán a dunántúli ref. egyházkerületben került komolyabb megfontolás alá, de a munka ott is csak a kezdet kezdetén áll; a többi, szétszórtan létező egyesületek pedig, ha talán a maguk szűk körében végeztek is valamelyes jó munkát, még mindig nem találták meg az egymással való szövetkezésnek és együttmunkálásnak czélravezető útját. A gyülekezeti belmissziói munkák körében még mindig hiányzik a czéltudatos közösség. Gyülekezeteink valláserkölcsi élete, istentisztelete csak a régi, megcsontosodott formákat mutat a liturgia reformja, épp úgy, mint az ének ügye, úgy látszik, feneketlen kátyúba került. "1... Részképzésünk ügye csak ólomlábakon jár, s az a forma és a terjedelem, amelyben megvalósulni ígérkezik, alig-alig hordja magán a haladás bélyegeit. Egyházi hivatalos testületeik az elmúlt esztendőben is csak adminisztráltak, s ha fordultak is elő tárgysorozataikon olyan kérdések, amelyek az egyház belső életét érintették (diakónia, vasárnap megszentelése, Ne temere), inkább csak sablonos elintézést nyertek, mintsem úgy oldattak meg, hogy a belső megerősödést munkálhatták volna. Az anyagiak terén való életünk zárótételei sem örvendetesebbek. A régi áldozatkészségnek kétségtelenül szép példái állanak előttünk, úgy a néhány fejedelmi hagyományban, mint az egyes, különösen kicsiny gyülekezetek építkezéseiben. De ami nem elégít ki mégsem bennünket, az az, hogy az áldozatkészségnek eme jelei csak szórványosak és az egyetemes megerősödésnek ama mértékétől, mely a régi hiányokat eltüntetni s új alkotásokat a létrehozni képes volna, még mindig távol vagyunk. Elég e tekintetben reámutatnunk, hogy a református egyház, a megalkotott törvények daczára Megjelenik minden vasárnap.