Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-08 / 19. szám
modott, tudjátok akaratomat, mely szerint ügyét nyilvánosság nélkül kell megvizsgálnotok s hogy testvéreink közül még a gyarlóbbaktól sem kell megtagadni elsőbben a lelki gondviselést, azután a kiméletességet s végül a kegyelmet, s legkivált azoktól, a kik atyai feddés és intés után az addig követett rossz útról visszatérnek s jóba foglalják magokat. így kell bánni Szegedivel is, hogy tévedéséért kegyelmet nyerjen; de csak akkor, ha eltávolítja magától azt a nőt, a kivel együtt hitét elhagyta s a római anyaszentegyház és a szent zsinatok végzései ellen vétkezett és ha nyilvánosan fogadást tesz, hogy ezután a maga hajlékában olyanokkal együtt nem lakik, akik gyanúba vehetők; ha pedig különben cselekednék, szigorú ítélet szerint vegye el bűnének büntetését." Mi lett a sorsa ? A levél nyomán ítélve: kegyelmet nyert e, vagy mint bűnös a másik tábor részéről börtönnel büntettetett s a börtön falai között aludott ki élete mécsvilága . .. nem tudjuk. Neve ez időponton túl nem említtetik. A lelkes papnak kétségkívül nagy érdeme énekgyűjteménye, mely a legrégibb teljes himnuszgyűjtemény a reformáczió korából. Köszönet az akadémiai irodalomtörténeti bizottságnak, hogy facsimil alakban kiadta. Az énekeskönyv első felében 40 zsoltárt foglal magában, melyek több vagy kevesebb szabadsággal a zsoltárok bibliai alakja nyomán készültek. A zsoltárgyűjteménynek ezt adja czímül: A psalmusokból való Isteni dicséretek. Ezek közül némelyik (XII. zsolt.) két, sőt három (II. zsolt.) alakban van közölve. Az énekek száma 91. Ezek különböző alkalmakra való énekek. Tartalmukat tekintve következőleg csoportosíthatók. Karácsonyiak 1—11. számúak. Húsvétiak 12—19, áldozó-csütörtökiek 21—22, pünkösdiek 23—26, úrvacsoraiak 24—33, bűnbánó énekek 37, 88—99 ; közönséges énekek 50—66 és 77—79, 84—87 számúak ; vasárnap délutániak 34—35, hazafias tárgyúak 44—49, 67—91. „Bálványimádók ellen való könyörgések" 38-44, 75. Hálaadók 20, 76, 80, 81. (A 76. számú specziális alkalmi jellegű. Szegedi Kis István éneke, a tömlöczből kiszabadulás emlékére szerzette.) Halotti énekek 68—73. Betegségből meggyógyuláskor a 74. ének. Panaszos ének a 82. számú. (Szintén alkalmi Batthyányi Orbán szerzette betegségben Gyulafehérvárban 1547-ben). Vigasztaló ének a 83. számú. (Folyt. köv.) Barla Jenő. KÖNYVISMERTETÉS. Tehetség és iskola. A szellemi tehetség fokának és irányannak figyelembe vétele az oktatásban. írta dr. Dóczy Jenő. Budapest, 1910. Ifj. Nagel Ottó könyvkereskedése. A hazai nevelés- és oktatásügy meleg szeretetéből fakadt kötetet mutatunk be. írója nem tartozik a gyakori Szilády Á. Id. tanaim, a facsimil-kiadás függelékében XI. 1. tati pedagógusok közé és közoktatásunk nagy kérdéseit mégis erősen gyakorlati érzékkel fejtegeti. Mai pedagógiai felfogásunk a szoczialitás és individualitás egyensúlyát iparkodik elérni. Ebből önként következik, hogy a modern pedagógia az egyéni különbségeket és főként a tehetség fokát és irányát illő figyelemben iparkodik részesíteni. Dr. Dóczy meggyőződése szerint, a család nem képes helyesen individualizálni, erre inkább az iskola alkalmas. S a tanulmány azt akarja megmutatni, hogy az egyéniség kifejlesztése hogyan érhető el az oktatásban. Bevezetésül a tehetség típusainak pszichológiai leírásával és a tehetség különbségeinek fiziológiai magyarázatával foglalkozik. Ismerteti az átöröklés törvényét és a miliernek, a környezetnek a hatását a tehetség öröklött dispozícziójára. Sorra mutatja, hogy igenis, a nevelésnek jelentős szerep juthat a tehetség különböző fajaival szemben. Az oktatásnak módjában áll folytonos gyakorlás által az agykéreg alakulására, a képzettársítások, a szellemi működések irányára befolyást gyakorolni a serdülő korban. De oktalan eljárás volna a nevelő részéről, ha mit sem törődve az adott dispozíczióval, a növendéket egyéni hajlamaival ellentétes irányba akarná terelni. A természetes út az, hogy minden egyoldalúságot elkerülve, a született tehetségek kiképzésére kell törekedni. Avégből, hogy az iskola megfelelhessen vázolt feladatának, reformokra van szükség. A tanulmányban kívánt reformok három fő szempont körül csoportosíthatók. 1. Az iskolának alkalmazkodnia kell a tanuló lelki fejlődésének fokozataihoz. E mellett tekintetbe kell vennie magyar ifjúságunk faji vonásait. Tekintetbe kell venni a gyermek érdeklődésének motívumait. Az oktatásnak ezen az alapon kell felépülnie, úgy az ismeretanyag megválasztását, minőségét és mennyiségét, mint az alkalmazott módszert illetőleg. Másik fogyatkozása iskoláinknak, hogy nincs sajátos, faji vonásuk. Ha egyéni nevelést akarunk adni, ezt a feladatot csak úgy oldhatjuk meg, ha az iskola először is az ifjúság közös alaptdajdonlágjainak felel meg. Ha iskolázásunk a magyar ifjúság nagy átlagának érdeklődés-motívumain épül fel, úgy az egyesek eltérő hajlamai sokkal könnyebben figyelembe vehetők. Újabb elemi iskoláztatásunk már számolt is ezzel a fontos körülménnyel. 2. Nagy szükség van hivatását szerető és pedagógiailag is képzett tanítókarra. Tanító- és tanárkarunk, a szakképzettséget illetőleg, nem hagyna kívánni valót, de annál jobban hiányzik az ambiczió és a pedagógiai tudás. Pedig lélektani képzettség nélkül a nevelő legföljebb csak ügyes mesterember. A tanulmány részletesen foglalkozik a lélektani ismeretek fontosságával s a kísérleti pedagógia hasznával. Szükséges, hogy az iskola és a szülői ház is belsőbb viszonyba jöjjenek egymással. Az így nyert adatokat az iskola kiegészíti és a növendék nem lesz többé egyszerű numerus, hanem külön egyé-