Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-22 / 21. szám

volt a munka nagy nehézsége. Ezt a környéket ugyanis a legszegényebb néposztályhoz tartozó hitrokonaink lak­ják, kik igen sok esetben már csak azért sem jöhettek, mert munkájuk nem engedte ; másfelől pedig nagy részük idegenkedéssel viseltetett minden ilynemű munka iránt. Az 1907/8. iskolai évben nem is volt több, mint néhány összejövetel, a következő iskolai évben azonban már oly nagy számmal gyülekeztek össze híveink, hogy szűk lett a napközi otthon terme a hívek befogadására és a tornateremben kellett estélyeinket tartani. Midőn az egyesület választmánya látta, hogy egy hatalmas gyülekezet állott elő, melynek tagjai örömmel és buzgó­sággal jönnek Isten igéjének hallgatására, és világossá lett a külvárosi misszió óriási fontossága; azonkívül, hogy az egyesület evangelizáló munkáit nagyobb erővel folytathassa, elhatározta, hogy a Család-utczában levő diakonissza-otthona udvarán, 500 személy befogadására alkalmas evangelizáló-termet építtet, melyben istentiszte­letek is tartatnak és így valósággal temploma lesz a kül­városnak. Az építés, sok akadály után befejeződött és a Lorántffy Zsuzsánna­ Egyesület a következő iskolai évben már saját termében folytathatja evangelizáló munkáit. Az építés ideje alatt minden szombaton este a Tűzoltó-utczai iskolában megtartatott az összejövetel és a hívek a legnagyobb szeretettel kérdezősködtek, hogy mennyire van már az építés, mikor lesz az ő templomuk felavatása, mikor kezdődik meg ott a rendes istentisztelet ? A Lorántffy-Egyesület, miután az Isten ennyire meg­segítette, a budapesti református egyháznak is szolgá­latot kívánt tenni, mert az evangelizáló­ terem a külső Ferencz- és Józsefváros, valamint a Tisztviselőtelep re­formátus lakosságának temploma lesz. Az egyesület itt fogja szeretetvendégségeit, tea­estélyeit tartani; a külváros gyermekeit itt gyűjti össze vasárnapi iskolába, itt lesz a szegénygondozó munka központja is, úgy, hogy Isten segedelmével nagyarányú evangelizálás fog itt az ősszel megkezdődni. A felavató istentisztelet május 14-én tartatott, me­lyen az egyház vezető egyéniségei, az egyesület választ­mánya, majdnem teljes számmal megjelent és a környék reformátussága is szép számmal volt együtt. A felavató egyházi beszédet Petri Elek ref. lelkész mondta, Róm. XII. 1 — 2. alapján, mely a hívekre mély hatást gyakorolt; Fröhlich Dóra és Lator Sándorné egyházi éneket éne­keltek ; végül Böszörményi Jenő, az Egyesület misszio­náriusa mondott megható imát. A gyülekezet énekével végződött a szép ünnepély. Nagyfontosságú a terem abból a szempontból is, hogy a­mennyiben a különböző egyesületek nagyobb összejöveteleket vagy pl. országos konferencziákat akar­nának tartani, úgy ezt a termet használhatják erre a czélra, mert az egyesület bizonyára nem fog elzárkózni attól, hogy átengedje evangéliumi irányú egyesületek összejöveteleire. A terem 34 lánggal van világítva, gázfűtéssel van ellátva, mellette pedig 6 szoba épült a diakonisszák számára és egy tanácsterem. Karzatán most még csak harmónium van, de reméljük, hogy nem sok idő telik el és egy kisebb orgonát állíthat az egyesület. A Lorántffy Zsuzsánna­ Egyesület működéséből és a munkája nyomán fakadt hatásokból is látható, hogy az evangéliumi egyesületek működése milyen nagy fon­tossággal bír az egyházban. Még azok is, a­kik az egyesü­leti munkálkodás szükségességét nem hirdetik, vagy azok megvalósítását nem kívánják, a tiszteletreméltó eredmé­nyeket látva, lehetetlen, hogy meg ne győződjenek az egye­sületi munkálkodás áldásos hatásairól. Íme, egynéhány buzgó nő Lorántffy Zsuzsánna­ Egyesület néven tömörül és Isten annyira megsegíti őket, hogy templomot tudnak adni az egyháznak és abban hatalmas evangelizáló mun­kát indítanak. Nem tagadhatjuk azonban, hogy az egye­sületet nemcsak az egyház vezető egyéniségei és az egyházunkhoz tartozók segítik jóindulatukkal, hanem még azok is, a­kik nem is egyházunk tagjai. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a tiszteletreméltó munkákat látva, örömmel adják segítő kezüket a magasztos czélok megvalósítására. Adjon Isten erőt a Lorántffy Zsuzsánna­ Egyesületnek további munkáihoz, hogy mindig nagyobb örömmel tud­jon munkálkodni Isten országáért, református egyházunk virágzásáért s haladjon „diadalról, diadalra". KÜLFÖLD. (bj.) Németo­rszág. Kálvin-érem. A berlini franczia kolónia, a genfi világünnepély emlékére Kálvin-érmet veretett, hogy le­rójja háláját a nagy reformátor és a Hohenzollern ural­kodó­ család iránt, mely a kolóniát kezdettől fogva min­dig a legnagyobb szeretettel vette körül. A bronz érem egyik felén Kálvin képe látható, a másikon II. Vil­mos császáré, a­mint pajzsával a menekült francziákat védelmezi. Az érem legelső két példányát a császár és a császárné kapták, a kik azt a francziák iránt táplált tiszteletök és szeretetök jeléül örömmel fogadták el. Az uralkodó­ család jóindulata és figyelme minden irányban sokat használ a francziáknak és a berlini franczia ref. egyházközségnek, a mely már eddig is többször tapasz­talta a Hohenzollernek áldozatkészségét. Válaszok dr. Bezzel körlevelére. Dr. Bezzel, a bajor protestáns főegyháztanács elnöke, mint már megírtuk, körlevelet intézett a papsághoz. A körlevelet erős ortho­doxiával fogalmazta és elszomorodott szívvel konstatálta a modernizmus káros hatását a hitéletre. A modern theo­logia főbb képviselői, mint például dr. Geyer, dr. Bittel­meyer, egymásután válaszolnak dr. Bezzel­ nek, nyílt, tisz­teletteljes levelekkel. Hangsúlyozzák a liberális theolo­gia korszerűségét és szükséges voltát, a merev és sok tekintetben tarthatatlan maradisággal szemben. Hang­súlyozzák az evangéliumi, a lelkiismeretszabadságot, a

Next