Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-08 / 19. szám
általános nemzeti katasztrófa közepette a nép ajakán énekelt zsoltárokban visszhangzott. Emlékeztetnek a lelki tusára és viszálkodásra, mely a vallásos lelkesedés e századában élénken foglalkoztatta a hitelvi felfogásban egymástól eltérő híveket. Ez okból tartalmi vonatkozásuk szinte történeti értékű. Szegedi Gergely énekeskönyvét Hellebrandt Árpád fedezte fel 1892-ben a boroszlói könyvtárban. Az Akadédémia a következő évben facsimil kiadásban kiadta, a függelékben Szilády Áron becses tanulmányával „Sz. Gergelről s énekeskönyvéről". A régi énekeskönyv szerkesztőjének, Oergel papnak életére vonatkozó históriai adatokat ez akadémiai kiadványban megtalálja az olvasó, úgyhogy szükségtelennek látom azokat egész terjedelmükben közölni, csupán általánosságban mutatok reá azon mozzanatokra, melyek énekeskönyve kiadásával szoros kapcsolatban vannak, sőt azt épen okadatolják. A XVI. század második fele már a reformáczió megszilárdulásának időszaka hazánkban. Az elterjedt új hitbeli felfogás dominál a szellemi művelődés mezején, iskolákban, irodalomban egyaránt. A reformáczió megszilárdulásával és a protestáns gyülekezetek kialakulásával kapcsolatban merült fel a szükség magyar énekeskönyvek kiadására, mert hiszen az új szellemet felvett gyülekezetek istentiszteleti szertartásaikban a nép anyanyelvét használták. Nemzeti nyelven szólt hozzájuk a prédikáczió s a közönség anyanyelvén zendült fel az együttesen énekelt egyházi ének. E körülmények magyarázzák meg e század protestáns tárgyú és felfogású énekeskönyveinek sűrű egymásutánban történt kiadását. Ezekről, t. i. az 1569. év előtt kiadottakról, szinte Szilády Áron tanulmánya nyújt hiteles tájékoztatást. Olvasóközönség, mely kézi énekeskönyvül használhatta volna e nyomtatványokat, alig volt még e században. Innen van, hogy kevés példányban nyerhettek ez énekeskönyvek kiadatást. Ez magyarázza meg a fenmaradt példányok kevés számát.1 így énekeskönyvünk s az 1566-ban kiadott nagyváradi énekeskönyv is unicum példányok. Nem tudott olvasni a gyülekezet legtöbb tagja, annak soraiban csak a tanult egyének, s úgy látszik a szöveget diktálták az istentisztelet alkalmával. Oly eljárás, melyet, mint a régi idők ósdias szokását, ma is megtalálunk nem egy helyt a Felső-Tisza mentén a református gyülekezetekben. Szegedi Gergely maga is az új hitszellem szolgálatában állott. A legmagyarabb kálvini gyülekezetnek, Debreczennek reformálása főleg paptársa, Méliusz Juhász Péter és az ő nevéhez fűződik.. Kálmáncsehi Sánta Márton, Debreczen papja, neki ottani papságában előde, fedezi őt fel a beregszászi francziskánus zárdában s nyeri meg a reformáczió ügyének. Kálmáncsehi összeköttetése Petrovics Péterrel szerzi meg számára Petrovics támogatását, kinek segedelmével külföldre, előbb Genfbe, majd a wittembergi akadémiára megy, hova,mint az intézet egykori anyakönyve bizonyítja, 1556 július 8-án iratkozik be. Az 1557. év nyarán, Wittembergből hazajöttekor Eperjesen, majd Kassán prédikál; amoda a gyülekezet hívta meg, emide a városi tanács. Kassai prédikátorsága azonban csak rövid időre, négy-öt hónapra terjedt. 1557. év aug. 12-én a kassai tanácsnak Kálmáncsehi Sánta Mártonhoz írott levelében az foglaltatik Szegedből, hogy Kassán a lakosság szívesen marasztja papjául, a nép örömmel siet hallgatására, az égig magasztalják prédikáczióját, beszédét nem emberi, hanem isteni szózatnak mondják, ezért kérve kérik Kálmáncsehit, adná beleegyezését Kassán maradásához. Szegedi ugyanis úgy nyilatkozott, hogy Kálmáncsehi beleegyezése nélkül, minthogy iránta örök hálára van kötelezve, nem fogadja el a papságot. Mi volt e levélre Kálmáncsehi válasza?., ismeretlen. Az események időközben újabb fordulatot vesznek. Kálmáncsehi 1557 deczemberében elhal. Halála után decz. 21-én a debreczeniek tudatják a kassaiakkal, hogy Szegedit várva várják, iskolájok vezetését reá bízzák s már elébb az elbetegesedett Márton doktor utódjának kiszemelték. Történeti tény, hogy a debreczeni papságban utóda lett Kálmáncsehinek. Ettől kezdve 1562-ig Debreczenben közös munkatéren találjuk a két lelkes papot: Meliust és Gergelünket. Melius 1561 decz. 13-án mint „Somogyi Péter pap püspök", Szegedi pedig mint „Gergel pap debreczeni plébános" van megnevezve Kerespeterdi Arany Tamás vallástételében. 1 1562-ben pedig együtt írják alá a debreczeni hitvallástételt. Énekei közül a Németi Ferencz és Mágócsi Gáspár tiszteletére írottak a két főúr s várkapitány és szerkesztőnk benső baráti viszonyára vetnek napvilágot. Tudvavelő, hogy Németi Ferencz, János Zsigmond híve, Tokaj kapitánya, Mágócsi pedig egri várkapitány. Mindketten a reformáczió hívei. E tényekből Szilády Áron, mivel Gergely papnak debreczeni tartózkodása az 1562. éven túl sem énekei szövegében, sem történeti okmányokban említve nincs, azt következteti, hogy debreczeni munkaterét e két főúr oltalma alatti hellyel cserélte fel s az Ő védőszárnyaik alatt Tokaj és Eger vidékén élt ez időponton túl reformátori működésének. Életére vonatkozólag kétségkívül a legutolsó adat 1569 július 26-ról szól, amikor Verancsics Antal egri püspök az egri vicariusnak, Pankotai Ferencznek azt írja róla: „Szegedi Gergely mester dolgában, a ki hozzánk kegyelemért folya 1 Hellebrandt Árpád fedezte fel a wolfenbütteli könyvtárban 1892-ben. 2 Szilády Á. Régi Magyar Költők Tára V. 265—2711. V. ö. szerző Ürvacsorai énekek a XVI. századból cz. tanulmányát. Debr. Prot. Lap 1899. 28. sz. 1 Révész J. Figyelmező 1873. 50. 1. 2 Kiss Áron. A XVI. században tartott magyar ref. zsinatok végzései Budapest 1882. 78. 1.