Protestáns egyházi és iskolai lapok – 53. évfolyam – 1910.

1910-05-08 / 19. szám

általános nemzeti katasztrófa közepette a nép ajakán énekelt zsoltárokban visszhangzott. Emlékeztetnek a lelki tusára és viszálkodásra, mely a vallásos lelkesedés e századában élénken foglalkoztatta a hitelvi felfogásban egymástól eltérő híveket. Ez okból tartalmi vonatkozásuk szinte történeti értékű. Szegedi Gergely énekeskönyvét Hellebrandt Árpád fedezte fel 1892-ben a boroszlói könyvtárban. Az Akadé­démia a közetkező évben facsimil kiadásban kiadta, a függelékben Szilády Áron becses tanulmányával „Sz. Oergelröl s énekeskönyvéröl". A régi énekeskönyv szerkesztőjének, Oergel papnak életére vonatkozó históriai adatokat ez akadémiai kiad­ványban megtalálja az olvasó, úgyhogy szükségtelennek látom azokat egész terjedelmökben közölni, csupán álta­lánosságban mutatok reá azon mozzanatokra, melyek énekeskönyve kiadásával szoros kapcsolatban vannak, sőt azt épen okadatolják. A XVI. század második fele már a reformáczió meg­szilárdulásának időszaka hazánkban. Az elterjedt új hit­beli felfogás dominál a szellemi művelődós mezején, isko­lákban, irodalomban egyaránt. A reformáczió megszilárdulásával és a protestáns gyülekezetek kialakulásával kapcsolatban merült fel a szükség magyar énekeskönyvek kiadására, mert hiszen az új szellemet felvett gyülekezetek istentiszteleti szer­tartásaikban a nép anyanyelvét használták. Nemzeti nyel­ven szólt hozzájok a prédikáczió s a közönség anyanyelvén zendült fel az együttesen énekelt egyházi ének. E körül­mények magyarázzák meg e század protestáns tárgyú és felfogású énekeskönyveinek sűrű egymásutánban történt kiadását. Ezekről, t. i. az 1569. év előtt kiadottakról, szinte Szilády Áron tanulmánya nyújt hiteles tájékoz­tatást. Olvasóközönség, mely kézi énékeskönyvül hasz­nálhatta volna e nyomtatványokat, alig volt még e szá­zadban. Innen van, hogy kevés példányban nyerhettek ez énekeskönyvek kiadatást. Ez magyarázza meg a fen maradt példányok kevés számát. 1 így énekeskönyvünk s az 1566-ban kiadott nagyváradi énekeskönyv is unicum példányok. Nem tudott olvasni a gyülekezet legtöbb tagja, annak soraiban csak a tanult egyének, s úgy látszik a szöveget diktálták az istentisztelet alkalmával. Oly el­járás, melyet, mint a régi idők ósdias szokását, ma is megtalálunk nem egy helyt a Felső-Tisza mentén a református gyülekezetekben. Szegedi Gergely maga is az új hitszellem szolgá­latában állott. A legmagyarabb kálvini gyülekezetnek, Deb­reczennek reformálása főleg paptársa, Meliusz Juhász Péter és az ő nevéhez fűződik. : >' 1 Hellebrandt Árpád fedezte fel a wolfenbiitteli könyvtárban 1892-ben. 2 Szilády Á. Régi Magyar Költők Tára V. 265—271 1. V. ö. szerző Ürvacsorai énekek a XVI. századból cz. tanulmányát. Debr. Prot. Lap 1899. 28. sz. Kálmáncsehi Sánta Márton, Debreczen papja, neki ottani papságában előde, fedezi őt fel a beregszászi francziskánus zárdában s nyeri meg a reformáczió ügyének. Kálmáncsehi összeköttetése Petrovics Péterrel szerzi meg számára Petrovics támogatását, kinek segedelmével kül­földre, előbb Genfbe, majd a wittembergi akadémiára megy, hova,'mint az intézet egykori anyakönyve bizonyítja, 1556 július 8-án iratkozik be. Az 1557. év nyarán, Wittembergből hazajöttekor Eperjesen, majd Kassán prédikál; amoda a gyülekezet hívta meg, emide a városi tanács. Kassai predikátorsága azonban csak rövid időre, négy-öt hónapra terjedt/ 1557. év aug. 12-én a kassai tanácsnak Kálmáncsehi Sánta Mártonhoz írott levelében az foglaltatik Szegediről, hogy Kassán a lakosság szívesen marasztja papjául, a nép örömmel siet hallgatására, az égig magasztalják predikáczióját, beszédét nem emberi, hanem isteni szózatnak mondják, ezért kérve kérik Kálmáncsehit, adná beleegyezését Kassán maradásához. Szegedi ugyanis úgy nyilatkozott, hogy Kálmáncsehi beleegyezése nélkül, minthogy iránta örök hálára van kötelezve, nem fogadja el a papságot. Mi volt e levélre Kálmáncsehi válasza?., ismeretlen. Az események idő­közben újabb fordulatot vesznek. Kálmáncsehi 1557 deczemberében elhal. Halála után decz. 21-én a debre­czeniek tudatják a kassaiakkal, hogy Szegedit várva vár­ják, iskolájok vezetését reá bízzák s már elébb az elbete­gesedett Márton doktor utódjának kiszemelték. Történeti tény, hogy a debreczeni papságban utóda lett Kálmán­csehinek. Ettől kezdve 1562-ig Debreczenben közös munka­téren találjuk a két lelkes papot: Meliust és Gergelünket. Melius 1561 decz. 13-án mint „Somogyi Péter pap püspök", Szegedi pedig mint „Oergel pap debreczeni plébános" van megnevezve Kerespeterdi Arany Tamás vallástételé­ben. 1 1562-ben pedig együtt írják alá a debreczeni hit­vallástételt. 2 Énekei közül a Németi Ferencz és Mágócsi Gás­pár tiszteletére írottak a két főúr s várkapitány és szer­kesztőnk benső baráti viszonyára vetnek napvilágot. Tudvavelő, hogy Németi Ferencz, János Zsigmond híve, Tokaj kapitánya, Mágócsi pedig egri várkapitány. Mind­ketten a reformáczió hívei. E tényekből Szilády Áron, mivel Gergely papnak debreczeni tartózkodása az 1562. éven túl sem énekei szövegében, sem történeti okmányok­ban említve nincs, azt következteti, hogy debreczeni munkaterét e két főúr oltalma alatti hellyel cserélte fel s az Ő védőszárnyaik alatt Tokaj és Eger vidékén élt ez időponton túl reformátori működésének. Eletére vonat­kozólag kétségkívül a legutolsó adat 1569 július 26-ról szól, amikor Verancsics Antal egri püspök az egri vica­riusnak, Pankotai Ferencznek azt írja róla: „Szegedi Gergely mester dolgában, a ki hozzánk kegyelemért folya­1 Révész J. Figyelmező 1873. 50. 1. 2 Kiss Áron. Á XVI. században tartott magyar ref. zsinatok végzései Budapest 1882. 78. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék