Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
lelkész tanított Badenben a középiskolákban. Ezek még megmaradnak állásaikban. A legújabb rendelet szerint a lelkészek csak vallástanárok lehetnek és ugyanazon jogaik lesznek a középiskolákban, mint a többi tanároknak. A tantárgyak közül csak a zsidó nyelvet adhatják elő, mást nem. Bomlik a fegyelem. A németországi protestáns lelkészek egy része mind jobban támadja a főegyháztanácsot és a berlini spruchkollégiumot. Legújabban Siems lelkész esete foglalkoztatja az egyházi sajtót. Siems charlottenburgi lelkész annak idején kérte a spruchkollégiumot, hogy a Jatho-ügy tárgyalásán megjelenhessék. Kérését teljesítették is. Az ítélet meghozása után azonban Siems a sajtóban éles támadást intézett az egyházi ítélőszék ellen. Jatho elítéltetését nagy igazságtalanságnak bélyegezte. A spruchkollégium tagjait nevetségesekké tette. Az asztalon levő márványfeszületről azt mondotta, hogy az mélyen sérti a vallásos kedélyeket. A támadások oly kíméletlenek voltak, hogy a főegyháztanács kénytelen volt a prédikátort kérdőre vonni. Az ítéletet meg is hozta ellene. Keményen" megdorgálta a lelkészt és megintette, hogy ha jövőben sem hagy fel ilyen irányú támadásával, akkor a legszigorúbb ítéletet hozza ellene. Emez ítélet ellen a berlini Protestantenblatt hevesen kikelt és védelmébe vette Siems-et, akitől el akarják rabolni a szólásszabadságot. A lap a többek közt ezeket mondja: „Ez az ítélet Poroszországból jött, ahol még erősen divatozik a kaszárnya-rendszer. Ilyen szenzori hangok és fizikai erőmutogatások manapság már idejüket múlták. Finoman érző ember az ítélet ilyen hangjában sértést lát. De melyik hadnagy merne panaszt emelni ezredese ellen?! Ne is beszéljünk a dologról, csak azt kívánjuk az egyházi hatóságnak, hogy ezentúl finomabb modort öltsön fel — keresztyén érzésről nem is szólva." A czikk végén ez olvasható: Poroszországi barátaink és híveink ne ijednek meg olyan hamar! Jatho legutóbbi berlini felolvasásán sok protestáns lelkész volt, akik kihívólag Jathót „kedves kollégának" nevezték és mellette mindenfelé tüntettek. Belgium: A pápa legújabb motu propriojának, valamint Németországban, úgy Belgiumban sincs hatálya. Merry del Val államtitkár nemrégiben értesítette a brüsszeli kormányt, hogy Belgiumra se szól a pápa erélyes intézkedése, mely szerint nem szabad papot világi bíróság elé idézni. Erre a visszavonásra a következő eset szolgáltatott alkalmat. A novillei r. kath. plébános, Meunier Alfréd egyik vasárnapi prédikácziójában hevesen megtámadta egyik hívét, aki emiatt panaszt emelt ellene a bíróságon. Ez még a motu proprio megjelenése előtt történt. A tanúk kihallgatása után a nivellesi bíróság a papot 350 frank pénzbírságra ítélte. Az ítélet ellen az elmarasztalt a brüsszeli magasabb fórumhoz apellált. Közben megjelent a motu proprio. A lelkész a szószékre sietett s kihirdette a pápai rendeletet és kimondotta, hogy nemcsak azokat közösíti ki az egyház, akik egy lelkészt bevádolnak, hanem azokat is, akik ellene tanúként fellépnek. Ennek folytán több tanú nem mert a pap ellen tanúskodni a brüsszeli törvényszéken, akik pedig az elsőfokú bíróságnál terhelőleg nyilatkoztak a vádlottra nézve. A brüsszeli bíróság azonban mégis helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ebből az esetből kifolyólag a belga kormány megkérte a Vatikánt, hogy helyezze hatályon kivü.l a motu propriot, — a mi mégis történt. Dr. T. I. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A magyar szombathelyi evang. gyülekezet Szabó Ferencz helyettes lelkészt, — a lébényi ev. gyülekezet Szalay Mihály bokodi lelkészt, — a bodajki ref. egyház Bakó Lajos székesfehérvári ref. hitoktató s.lelkészt választotta meg egyhangú meghívással. Az Egyetemes Konvent tavaszi rendes ülése ápr. hó 24-én d. e. 10 órakor kezdődik Budapesten a Szabó József-utczai székházban. Aranykönyv: Czikora Sándor czeglédi polgár a czeglédi ref. egyháznak 10,000 koronát adományozott. Magyar szertartású gör. kath. püspökség ? A kormány, a r. kath. püspökök meghallgatásával, valószínűleg Hajdúdorogon, új gör. kath. püspökség felállítását tervezi a magyarajkú gör. katholikusok számára. A lapok híradása szerint már Rómában is hozzájárultak az új püspökség felállításához. — Hogy magyar nyelvű gör. kath. testvéreink végre kikerülnek a nemzetiségi püspökök határköre alól, annak őszintén örvendünk. Olyan nagy örvendezéssel azonban, mint amilyennel egyik-másik napilap fogadta a hírt, mi mégsem vagyunk, mert nem lehetünk. Nem lehetünk, mert annak az új püspökségnek dotácziója, minden járulékaival együtt, ismét csak az állampénztárra fog nehezedni; azután pedig az új püspökség magyar nyelvűsége sem olyan, hogy a magyarság diadalát mutatná. Az ugyanis, hogy az új püspökségbe osztandó gyülekezetek magyar szertartási és oltári nyelvet kapnának — nem igaz. Illetékes helyen ugyanis kijelentették, hogy az oltári nyelvben csak az a változás lesz, hogy az eddigi szláv nyelvet az ó-görög nyelv fogja felváltani. A magyar nyelv tehát, ha érvényesül is, csak az istentisztelet és a szertartások lényegtelenebb részeire fog szorítkozni. Róma tehát, ha engedett is valamit, de nem engedte a magyar nyelv teljes diadalra jutását; mintha bizony az a közönség által nem ismert ógörög nyelv kedvesebb volna az Isten előtt, mint a magyar embernek értelmes, magyar könyörgése vagy hálaadása! A társadalom és a leánykereskedelem czím alatt gróf Tisza István nagyérdekű előadást tartott a leánykereskedelem ellen alakult egyesületben. Az illusztris előadó az egyesület czélját nem a prostitúczió megszüntetésében jelölte meg, mert ez — szerinte— lehetetlen czél volna, hanem az ifjúság nevelésének helyesebbé tételében. Edzeni kell az ifjúság testét, lelkét és egészséges behatások alá kell venni, amelyek kellő működési tért adnak képzeletének, tetterejének, amelyek lekötik figyelmét és elvonják az érzékiség képeitől és vágyaitól. Ebben azonban a társadalomnak is hatalmasan közre kell működnie, különösen pedig a nőknek és az anyáknak, akiknek a női ideál felmutatásával kellene