Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
A „Ne temere" gyümölcsei Amerikában. Magyarországon sikerült a családi békességet felzavaró és a felekezetek között élet-halál harczot szító „Ne temere" pápai dekrétumot hatályon kívül helyeztetni. De az Egyesült-Államokban, ahol az egyház az államtól teljesen független magántársulat s ahol az állam nem törődik azzal, hogy az állam által alkotott egyetemes jellegű házassági törvényeken kívül az egyes felekezetek saját hatáskörükön belül milyen szabványokat konstituálnak — a „Ne temere" pápai dekrétum fel-felveti szörnyfejét s magyar családaink soraiban sok felháborodást és békétlenkedést szül. Példa erre a következő eset: Novotny Ferencz, győrszentmártoni születésű róm. kath. férfi 1909. november 14-én lépett házasságra Illés Zsófia semlyéni (Zeplén-m.), ref. vallású hajadonnal. Mint new-yorki lakosok a City Hallban kiváltották a polgári hatóságtól a 16,148 számú házassági engedélyt s azzal Kuthy Zoltán new-yorki ref. lelkésznél jelentkeztek, a ki házasságukat az állam s a ref. egyház szabványai szerint érvényesen és törvényesen megkötötte s ez alapon kiadta a 156/1909. számú házasságkötési bizonyítványt. S most következik a „Ne temere" vaktöltéses puskájának komikus csattanása. 1910. október 23-án kereszteltetni vitték Gross Ferencz perthamboyi r. kath. lelkészhez a nevezett szülők elsőszülött gyermekét. Bemutatják neki a Kuthy Zoltán ref. esperes-lelkész által kiállított házassági anyakönyvi kivonatot, mire a plébános kijelenti, hogy házasságkötésük érvénytelen, a szülők csak ágyasságban élnek s ha 15 dollárt fizetnek (a „holy father" dekrétumát milyen jól lehet a papságnak a „holy money"-val kombinálni!) s előtte megesküsznek , akkor lesz házasságuk érvényes s gyermekük törvényes. A keresztelési szertartást azonban elvégezte (a keresztelési stála 3 dollár volt; érthetetlen, hogy „ágyasságban" élőkről lévén szó, egy ref. anya gyermekét milyen egyházjogi alapon keresztelhette meg, mikor világosan olvasható egyik amerikai szabványban: „ Sacerdotes pueros hereticorum baptilare non possunt"). S mint a ki jól végezte dolgát, következő keresztelési kivonatot adta az apa kezébe: Sorszám 174. Születés ideje 1910. október 15. Keresztelés ideje 1910. október 23. A gyermek neme fiú, neve Márton, származása törvénytelen, az anya neve (a nyomtatott „szülék neve" rovatból a „szülék" szót tentával törölte s „anya" szót írt helyébe) Illés Zsófia ref., keresztszülők: P. Veres Sándor és Illés Eszter, keresztelő lelkész Grósz Ferencz; jegyzet: „Az anya Novotny Ferenczczel ágyasságban él". Kiadta Perth-Amboy, N. I. 1911. augusztus 6. Grósz Ferencz lelkész. Vagy idézek egy másik esetet: Pestik János szomotori (Zepléri-m.) róm. kath. vallású ifjú férj, a ki ref. vallású nejével előttem kötött házasságot, 1911. október 22-én a városi kórházban elhunyt. Ma is élő tanúk bizonyságtétele szerint, egészséges állapotában ép úgy, mint betegségében, többször kívánt gyónni. Grósz Ferencz — a beteg hozzátartozóinak kérésére — megjelent a kórházban, de a beteg már beszélni nem tudott s így nem is gyónhatott. Azon az alapon, hogy Pestik ref. templomban kötött házasságot s a halálos ágyon sem tért meg, Grósz plébános megtagadta tőle a temetést. Hogy védve legyen e kényes ügyben, felettes hatóságához, az ír püspökhöz is felterjesztette az ügyet, a kit a magyar pap úgy informált, hogy az megtiltotta a magyar halott egyházi eltemetését s végre is a róm. kath. Pestiket nekem kellett eltemetnem, íme, ezek a „Ne temere" mérges gyümölcsei! A református templomban házasságra lépő vegyes párok családi élete valóságos inkviziczió borzalmától sötétlik. A róm. kath. felet nem oldozzák fel a gyónás alkalmával, gyermekét törvénytelennek írják be s új házasságkötésre kényszerítik a róm. kath. pap előtt s az egyházi szertartást is megtagadják tőle halálozás esetén. Ily körülmények között nem csoda, ha a gyönge ref. felet eltántorítják ; ámde a gondolkodni tudó, önérzetes róm. kath. hivőkkel szemben a puska visszafelé sül el, mint ezt az idézett Novotny Ferencz példája is igazolja, a ki két gyermekével együtt hozzánk tért át s Márton gyermeke, mint törvényes könyveltetett el anyakönyvünkben. Ezekből a dolgokból egy a tanulság. A római egyház hazai vezető emberei gyakran hívogatnak bennünket, hogy a közös keresztyén elvek megvédésére egyesítsük erőinket a közös ellenséggel szemben. De amikor Róma a ref. féllel házasságra lépő gyermekét csúfosan megbélyegzi, kíméletlenül pellengérre állítja s halála alkalmával meggyalázza : a békés együttmunkálkodásra hívogató hangokra be kell dugnunk füleinket, mert belőlük csak tévútra vezető szirének csalogatását véljük kiáradni s a szomorú tények láttára a kooperáczióra kész evangéliumi testvér reménytelenül kénytelen felsóhajtani: „Lasciate ogni speranza!" Ebből kifolyólag a bárány a farkassal a jelenben szövetségre nem léphet. Az Ézsaiás próféta által jósolt szebb s békességesebb jövő , pedig — sajnos — még nagyon messze van! Nánássy Lajos, perthamboyi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A debreczeni egyetem ügyéhez. (Folytatás és vége.) A debreczeni kollégium az összes magyarországi „helv. hitvallástételt tartó eklézsiák" adományaiból épült fel; fenntartásához pedig mindez ideig hozzájárulnak évi adományaikkal a kerület összes egyházai. És míg (milyen különös változása az időknek és bennök az embereknek!) p. o. az erdélyi egyházkerület, ez az arisztokratikus szervezet az iskolák kormányzásában is elfogadja a jogkiterjesztés elvét, a mennyiben a tisztán alapítványokból és államsegélyből fenntartott, így a helyi gyülekeze-