Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-01-05 / 1. szám
el, hogy rendszeresnek nem lehet tekinteni, de ez nem is elég ahhoz, hogy a katonák lelki életére tartósabb befolyással legyen és hogy a katonák vallásos érzései folytonos erősbítésben és mélyítésben részesüljenek. Az államnak kötelessége felfogni a katonák vallásoktatásának rendszeresítését s a hadügyi budget keretében kell megoldani a dolognak anyagi részét, t. i. a vallásoktatók megfelelő díjazását. És mit mondjunk a lelkiek szempontjából elhagyott és elhanyagolt vasútiakról. Az állomások és őrházak a helységektől többnyire távol esnek s a szolgálat által való lekötöttségen kívül ez is fő oka annak, hogy a vasútiak alig-alig juthatnak el a templomokba. Némelyik vasúti őr évekig nem hallja talán a harangszót sem. El kell hozzájuk mennünk s vinnünk állomásról állomásra, őrházról-őrházra az örömhírt. Szervezni kell a vasúti-lelkészi körzeteket s be kell állítani a vasúti misszionáriusokat, akiknek kizárólag a vasutasok lelki életének ápolása volna kötelessége. Mennyi derű és fénysugár szállna be azokba a kis őrházakba egyszerre, ha ott is hirdettetnék a Krisztus evangéliuma s ha megerősíthetnénk azoknak a lelkét, akik erejüket annyi önfeláldozással bocsátják a köz szolgálatába. És az állomásokon, nagyobb vasúti góczpontokon volna hely és mód is ahhoz, hogy rendszeres istentisztelet tartassék a vasutasoknak és családjaiknak, mert bizony a családfő lelki életének elhanyagolása maga után vonja az egész családnak fokozatos lelki elesését s Istentől és az egyháztól való eltávolodását. Állami, nemzeti és egyházi érdek a vasutasok lelki gondozásának felkarolása, de érdeke a vasutaknak is, mert csak ilyen gondozás mellett tarthatók távol a veszedelmeket hozó szoczializmustól is. Minden egyes lelkész nemcsak az igenek hirdetője, nemcsak Krisztus szolgája lehetne, de fontos nemzeti missziót is teljesíthetne a vasúti misszióban. Nem hisszük, hogy a MÁV, s a többi vasutak szűkkeblűen elzárkóznának a vasúti lelkészi körzetek anyagi biztosítása elől, ha egyházi főhatóságaink kezükbe vennék az eddigi meglehetősen elhanyagolt és mégis kötelességtudó, a nemzeti eszmékhez is hű, az Istentől és egyháztól még el nem távolodott eme hittestvéreink vallásos gondozását és egyházunk érdekében e szép és fontos misszió létesítését. Pálóczi Horváth Zoltán dr. a róm. kath. sajtó nem épen hízelgően szokott a mi „szuperintendenseinkről" szólni (neki t. i. a magyar közjog e tekintetben nem imponál). Egy passzust idézünk az ünnepelt püspök beszédéből: „Kívánságom, hogy bár szolgálhatnám minél sikeresebben a szellemi világ nagy érdekeit a mi közös ügyeinket mindnyájunk hasznára!" Erre a kívánságra mi is Áment mondunk és hozzátesszük, hogy mi az újabban ismét fenyegető indexet ennek a nagy közös ügynek szempontjából nem tartjuk olyan nagy és minden áron elkerülendő veszedelemnek. Voltak a múltban olyanok, akik a szellemi világ nagy érdekeiért semmit vissza nem vontak és bátran mondották volna az indexezéssel szemben: Iam alios vidi ventos! Falusi bohémek. Ezzel a czímmel egy színdarabot adtak nemrégen a Nemzeti Színházban Budapesten, amely minket különösen is érdekel, mert a főhősei ref. papok. Három is szerepel benne. Ők a falusi élet főbohémjei a szerző szerint, akikkel sok mindenféle mulatságos dolog történik. Csak egy nem történik, az, hogy olyan szerepben mutatkoznának, a mely komoly, keresztyén hivatásukhoz méltóbb lenne és így a másvallású néző előtt is a ref. papság iránt való tiszteletet a színpad által is emelnék. És épen ez az, a melyet mi megjegyezni kívánunk. Mert az ellen, hogy a ref. papi típusok színpadra kerüljenek, semmi kifogásunk sincs. Megtette azt már más szerző is. Rákosi Viktor Simándy Páljában elég nemesnek, ideális lelkületűnek és nagy czélokért hevülőnek van festve a ref. papság. Habár ott is a Florida szereplésével kapcsolatos pálinkaivás jelenete keservesen kiábrándítanak bennünket Simándy lelki nagyságából. Az azonban, hogy épen falusi bohémeknek látnak bennünket az írók, nem valami hízelgő jelenség ránk nézve. Nem tudjuk, vajjon mi ennek az oka? Nagyon szeretnénk, ha valamelyik író nem a bohémet, hanem a hőst, az apostolt, a prófétát látná meg már egyszer a ref. papban s mint ilyent állítaná azt színpadra. Mert legátus vicczek és egyéb ilyen dolgok emlékétől terhelt hírnevünkre is ráférne már egyszer az újjászületés fürdője. KRÓNIKA. Prohásska püspök jubileuma. Nagy szeretettel és tisztelettel vették körül Székesfehérvár nagynevű és szellemű püspökét székhelyén a város közönsége, az egyetemes és a róm. kath. tudományos és irodalmi testületek és egyesületek képviselői 30 éves írói jubileuma alkalmából. Olyan „katholikus" gondolkozású és szellemű püspökről, mint Prohászka, kell, hogy mi is megemlékezzünk, annak daczára, hogy ISKOLAÜGY. Református nőnevelés. I. Nem akarok vizet hordani a tengerbe, nem akarok itt propagandát csinálni a nőnevelés ügyének. Hisz e díszes gyülekezet, a nagyszámú hallgatóság és érdeklődés mindennél hangosabban bizonyítja, hogy a nőnevelés ügye közszükséglet; hogy mindnyájan át vagyunk hatva a gondolattól, mindnyájan érezzük, hogy a nőnevelés intenzívebbé tételére, emelésére, köreinek szélesítésére szükség van.