Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-05 / 1. szám

ból, mint más országokban. A magyar férfi mindig nyúj­tott annyi nevelést asszonyainak, mint más országok férfiai. A magyar nő helyzete soha sem volt lealacsonyító. A feleség mindig megtalálta a tiszteletet és becsü­lést férje, gyermekei és a társadalom részéről. Ezzel szemben a magyar nő sem lépett fel soha aggresszív módon a férfi­nemmel szemben. Míg külföldön nagy harczokat vívott és vív a nő a politikai jogokért, a magyar asszony beérte családja kormányzásával, gyermekei nevelésével. S ha most tanulni szeret s biztosítani akarja magának a tisztességes megélhetést, nem akarja magát czipálni a szó rosszabb értelmében. A magyar eman nők mozgalmát politikai jogok kivívásáért talán nem is ne­vezhetjük tulajdonképeni magyar nők mozgalmának. Meg kellene számolni, a politizáló nők közt hány a fajmagyar, de főleg hány a református? Lássuk a magyar nőnevelő intézetek jelenlegi ál­lapotát, különös tekintettel a református iskolákra! Óvoda: Az ország 2792 óvodája közül református 7, róm. kath. 239; luth. 68. Önkénytelen feltesszük a kérdést, mi az oka óvodáink ily csekély számának s vajjon nincs-e összefüggés a kevés számú ref. óvoda s a magyar munkásnép gyermekeinek nagy halálozási száma közt! Az összes felekezetek közt csak a zsidó szerepel kevesebb óvodával, 3-mal, a mely felekezet pedig neveltetési czélokra köztudomásúlag igen keveset áldoz, gyermekeit állami vagy más felekezeti iskolákba járatván. A kisdedóvást is először a társadalom veszi a kezébe ; igen sokat köszönhet az Orsz. Kisd. Egy. Tisza Kálmánnénak. Elemi iskola a magyar birodalomban van összesen 18.037 elemi mindennapos iskola, melyekből tisztán leány­iskola 816; vegyes 16,426. Felekezetiek közül: ref. iskola 1862; róm. kath. 5251, luth. 1305. Más kisebb felekezetek szintén ren­delkeznek népiskolákkal, de ezeknek száma ma sem elegendő, hisz nagyszámú gyermek nem járhat elemi iskolába s nem képes megszerezni a legelemibb ismere­teket sem. Az analfabéták legnagyobb százalékát az oláhok és tótok adják ugyan, de nekünk is még igen sok e téren is a teendőnk. Polgári leányiskolák száma 294. E téren a leányok rendelkezésére 128-czal több iskola áll ugyan, mint a fiúk részén, de figyelmen kívü­l nem hagyhatjuk azt, hogy a fiúk igen nagy része másnemű iskolákban szerzi ismereteit, olyanokban, melyek nem vagy csak a leges­legminimálisabb számban állanak a nők rendelkezésére. Református polgári leányiskolánk van 6. Budapest, Hajdú­böszörmény, Kiskunhalas, Marosvásárhely, Pápa, Szent­endre. Összesen 4715 református leány járt polgári is­kolába, de saját iskolánkba csak 340­ Ez iskola növendékeit a középosztály adja: iparosok, kereskedők, birtokosok értelmisége. Ez az iskola van tulaj­donkép máig hivatva a magyar középosztály leány­gyermekeinek a szellemi táplálékot nyújtani, őket a tudás fegyverével ellátni az élet harczában. S vajjon minek a fegyverek, melyeket az iskola képes nyújtani? Sem az idő, sem a tárgyak keretei, sem pedig az iskola tulajdonképeni czélja — hisz az értelmes polgári osztályt akarj­a nevelni — nem engedik meg részére az alaposabb kiképzést, tágabb látókör nyújtását, de mit is lehetne mély tudást és alapos ismereteket kívánni 10—14 éves fejletlen gyermekektől? A legtöbb nő pedig annyi is­merettel rendelkezik csak, a­mennyit ez az iskola nyújt­hat. Pótlólag hozzájárult a családi nevelés, a­hol ez meg volt és az autodidaxis, a­kinél erre alkalom és kedv kínál­kozott. Dr. Böszörményi Gézáné, dr. Kerestély Irma. TÁRCZA. Bod Péter és munkái. XII. „Miképen volt a Biblia dolga a magyaroknál Bod Péter bibliai tanulmányainak a magyar biblia­fordítókkal foglalkozó részét óhajtjuk áttekinteni, meg­hallgatni, mit mond kortársainak a régi bibliafordítókról a hévizi pap. Mint mindenütt, úgy itt is egyszerűen és világosan tájékoztat és bemutatja az e munkában fog­lalatos férfiakat Pesti Mizsér Gábortól kezdve egészen a saját koráig. Anélkül, hogy a fentebb érintett szűkebb feladatnak határait átlépnék, egy jelenség elől elzárkózni nehéz, a­melyre Ballagi Mór a magyar bibliafordítókról szóló tanulmányában a figyelmet reáirányítja. A későbbi fordítók az előző magyar fordítók munkálatait nem tanul­mányozták, mihez képest nem építettek a már meglevő alapokra, hanem jórészben elülről kezdték a munkát. Ballagi Mór idevonatkozó kutatásainak eredményét szavakba foglalja össze: „Tudósaink egymás irányában e viseltettek csekélylő lenézéssel". Nem kivétel e tekintet­ben a Károlyi Gáspár sem ; az előbbi fordítások hasz­nálatáról maga is csak ennyit mond: „A­kik azelőtt va­lami részt fordítottak a Bibliában, azokat nem utáltuk meg, hanem megtekintettük". Ez a „megtekintés" is, mint Ballagi szóban lévő értekezése kiemeli, inkább csak az Újszövetségre vonatkozik. Mikor a magyar bibliafordítá­sok áttekintéséről vagyon szó, az egyes munkálatoknak egymástól való függetlensége, többé-kevésbbé való el­szigeteltsége figyelmet érdemel.1 Bod Péternek a Pesti Mizsér Gábor­ fordítására 1 L. Nyelvt. Közl. 1865. III. k. I. f. 38—72. és II. f. 161—189.­2 Erasmista, Rotterdami Erasmus követője, kinek mérsékelt katholiczizmusa kielégítette. Fordításában is Erasmus latin fordítá­sát követte. Ennek a munkának, mely tíz évvel a mohácsi vész után látott napvilágot (1536), nyelvezetéről Bod Péter azt mondja, hogy „nehéz az olvasásra". Ám ez csak a szavaknak ma szokat­lan, kezdetleges leírására vonatkozhatik. Sziládi Áron (a munka hasonmásának kiadásához írott előszavában) kiemeli „meglepően kifejlett, szabatos" nyelvezetét. Tényleg, ez feltűnő. Erről meggyőz a szóbanlévö fordításnak bármelyik helye, pl: Második Capitulom. Mykoron pedig zyletet volna Jesus Sydosagnak varasaba Bethle­hembe, Heródes Kyralnak ideybe, íme az Kyralyok napkelet fe­lewl iemenek Jerusalembe mondvan, Holwagyon a? ky zületet,

Next