Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-03 / 9. szám
tátott összegből 17,52324 K, amelyet a javadalmas lelkészek, tanárok s tanítók közt megállapított aránykulcs szerint osztottak ki, rendes évi illetményükön felül. A jövedelem ekként történt felosztása az egyháztanács által alapított Kalocsa Balázs alapítványi szék javaslata alapján történt. Ennek az alapítványi széknek január hóban tartott gyűlésén Patonay Dezső lelkész elnök gyönyörű beszédben emlékezett meg a nagy emberbarátról, a szabadságharcz vitéz huszárkapitányáról, az aradi vár foglyáról, aki „példás szorgalomban, nemes takarékosságban eltöltött hosszú élete minden eredményét odaajándékozza egyházának, városának, kicsiny diákoknak, hűséges cselédeknek, az istenfélelem, a kultúra, a humanizmus ügyének és munkásainak..." Nagykőrös, 1918 február 12-én. Dr. Joó Imre, nyug. főgimn. tanár. A MI ÜGYÜNK. Harmadik téli konferencziánk. IV. Negyedik nap : február 1. — A lelkészek konferencziája. — Konferencziánk utolsó napját ez alkalommal is az elsősorban a lelkészeket érdeklő kérdések megbeszélésének szenteltük. Lelkészi résztvevőink jórészt itt maradtak utolsó napi összejöveteleinkre is. A délelőtti gyűlést, melyen Lévay Lajos, majd Kiss József esperes elnökölt, Takaró Géza budapest-kőbányai lelkésznek bensőséges imája és a Zebedeus fiainak ké réséről tartott mélyen szántó elmélkedése vezette be. Az áttérők előkészítése. Első tárgyunk „Az áttérők előkészítése" volt Erre a nagy kérdésre Muraközy Gyula, a kecskemétiek nemrégiben megválasztott, kiváló ifjú lelkésze irányította figyelmünket lelkes előadásában. Rámutatott arra, hogy az át- és kitérések skálája valóságos hőmérője egyházi életünknek. A r. kath.-ok körében észlelhető nagyobb arányú tevékenységgel szemben mi alig törődünk ezzel a fontos kérdéssel. „Hadd hulljon a férgese" — mondjuk egyfelől a kitérőkre, másfelől a hozzánk jövőket úgyszólván minden előkészítés nélkül megkereszteljük. Az áttérők előkészítésének és átvételének semmi kötött formája nincs, míg az r. katholikusok igyekeznek az átvételt az illetők lelkében emlékezetessé tenni. Kívánatos dolog, hogy a hivatalos egyház nagyobb súlyt helyezzen az áttérők kérdésére. Az előkészítés ne ötletszerűen történjék, hanem hivatalos intézkedés szabja meg az előkészítés módját. Sürgős az áttérők számára készítendő és kötelezőleg használandó káté. Hasonlóképen állapíttassék meg hivatalosan az átvétel formája is. A nagyobb arányú hozzászólások során Csikesz Sándor utalt az ausztriai „Los von Rom", majd a cseh russzofíl mozgalomra. Nálunk is sokakat lehetett volna az elmúlt években is a románoktól és a szerbektől áttéríteni. Az említett mozgalmakhoz hasonlóan, mi is készítsünk különböző kiadványokat. Dr. Kováts István az előző nap megalakult „Ref. Sajtóegyesület" részéről készséggel vállalja áttérési káté kiadását. Majd rátér a többi egyházakból hozzánk térő papok dolgára. A különbözeti vizsgát mai formájában nem tartja megfelelőnek. Föltétlenül ketté kell választani az egyes tárgyakkal kibővítendő vizsgát és a két vizsga közt az egyházunkban szolgálni kívánóknak legalább egy évet valamelyik kiválóbb gyakorló lelkészünk oldalán segédlelkészként kell tölteniök. B. Pap István rámutat arra, hogy kiveszett egyházunkból a térítő szellem. Nemcsak kátéra, hanem olyan belmissziói szervre is szükségünk volna, amely ezt a mozgalmat vezesse. " Szinok Zoltán szerint is letett kálvinizmusunk arról, hogy hódító legyen. A felnőttek átvételénél konfirmáczió is kell. Fontos a kitérőkkel való foglalkozás is : a kitérésre jelentkezőket gyakran vissza lehet még tartani. Okos Gyula szerint az áttérők előkészítéséhez nagyon alkalmas P. Czinke István „ Vallástétel "-e, a kitérni akarók kezébe pedig odaadhatjuk Hetessy füzetét: „Jézus Krisztus vallását követem-e én?" Koszorús hangsúlyozza, hogy az áttérésnek ünnepélyesnek István kell lennie. A r. kath. átvételi liturgia nagyon szimbolikus, a miénk viszont nagyon kopár. Nagy Béla örömmel látja, hogy a hódítás vágya nálunk is kezd ébredezni. Erdélyben nagy visszahódítandó területeink vannak. Az áttérő lelkészek egy részénél szomorú tapasztalatai vannak. Mindenesetre aggodalommal kell látnunk, hogy a hozzánk térő lelkészek és lelkészjellegű tanárok átvétele nem történik elég óvatosan. Egyfelől azt kívánja, hogy az illetők egy évet valamelyik theologiánkon töltsenek, másfelől újabb tárgyak fölvételét is szükségesnek tartja a különbözeti vizsgához. Az elhangzott hozzászólások után az elnök a gyűlés kívánságaként megállapítja, hogy egyfelől Muraközy Gyula állítson össze az áttérők számára kátét, másfelől a Kálvin Szövetség választmánya útján fölhívjuk az illetékes körök figyelmét az áttérő lelkészek ügyére. Lelkészválasztásunk reformja. A „Lelkészválasztásunk reformjá"-nak égetően fontos kérdése volt a lelkészek konferencziájának második tárgya. A délelőtti gyűlés hátralévő részét egészen kitöltötte Csikesz Sándor kiscsányoszrói lelkésznek, jelenleg budapesti tábori lelkésznek, hatalmas, másfélórás és mindannyiunk figyelmét mindvégig lebilincselő előadása. Egyfelől szellemesen és maró gúnnyal ostorozta lelkészválasztásunk mai rendszerének kiáltó fogyatékosságait, képtelenségeit, másfelől lelkes szavakkal mutatott rá a gyógyítás módjaira.