Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-05 / 1. szám

ezeket is az áldott orvoshoz, aki megérti a mi néma szavunkat. A nagy nemzeti megaláztatásban legyünk iga­zán alázatosak, hogy majdan felemelhessen bennünket. tém­a Most a szemünk láttára mond csődöt minden ma-és materiatizmus. Felséges apológia a Krisztus­­ mellett, ha mi református keresztyének nem csüggedünk. Ez a­­ nemzet soha sem fogja elfeledni, ha legjobb fiai, leányai ez új esztendőben életük valóságával prédikálják, hogy amikor a mi s­ülső emberünk megromolt is , a belső mindazonáltal napról-napra újult. A jobb jövő remény­ségének hordozói, hirdetői mi legyünk e halálos derme­désben. Voltunk mi már a múltban a magyarság ments­várai; nyelvünket, fajunk minden virtusát mi tartottuk fent. Ilyen, de a réginél is nagyobb szolgálatot vár tőlünk az Örökkévaló; sokat bíz ránk, hogy hozzánőhessünk feladatainkhoz. Nekünk kiváltságos szerep osztatott ki, most élő nemzedéknek, túl diadalmaskodnunk kell ma­gunk és az elénk meredező nehézségek felett. E végre engedjük, hogy ez új esztendőben a kegyelem sokasodva rajtunk és bennünk, nemzetünk fiai­­ és leányai a hála­adást bőségessé tegyék a magyarok szabadító Istenének dicsőségére. Marjay Károly:­­ Mi lesz református iskoláinkkal ? Eddig csak élőszóval beszélgettünk róla, de a kér­désre feleletet adni nem tudtunk. Aggasztó bizonytalan­ság, vagy csüggedt bizonyosság üli meg lelkünket. Ideje már, hogy egyházi sajtónkban is felvessük a kérdést s megtárgyaljuk minden vonatkozásában. Az Országos Református Tanács először nem érintette programmjában az iskolák kérdését, később egyesek kívánságára a fele­kezeti iskolák fenntartása mellett foglalt állást, de a részletkérdésekre, a­melyek ezzel az üggyel kapcsola­tosak, nem terjeszkedett ki­ A Prot. Egyh. és Isk. Lap mindig nagy gondot fordított a ref. iskolaügyre, meleg szeretettel és megértéssel kereste fel a nevelő munkások anyagi és erkölcsi érdekeit, más sem hallgathat és most sem mehet el szótlanul azok mellett a törekvések mellett, amelyek az egész nevelési rendszert új alapokra akarják helyezni. Amikor a Néptanítók Lapja, az Újkorszak és egyébb tanügyi lapok telve vannak az iskolák reformját tárgyaló­ cikkekkel, amikor a szocialista és radikális és ker. Szocialista tanítók és Tanácsok, kath. Tanár­egyesület stb. állást foglalnak és kultúrprogrammot adnak, mi reformátusok sem várhatjuk tétlenül a rólunk és nélkülünk való döntést. Mielőtt a ref. iskola ügyről részletesebben szólnék, megemlítek egy igen fontos tényt: ref. iskoláink közül a Baár-Madas ref. felső leányiskola és nevelőintézet tantestülete dec. 10-én tartott ülésén egyhangúlag, lelkesedéssel csatlakozott az Országos Ref. Tanácshoz. A tanárkar vallja azt, hogy a magyar reformátusság ,a demokratikus népköztársaságnak, az igazi jézusi szellemben fölépített­ szociális államnak egyik erős­ pillére, s a ref. iskolák, amelyek mindenestül egy­há­­znk­­ testéhez tartoznak, az új Magyarországnak nevelnek olyan polgárokat, mint bármely más jellegű iskolák. A ref. nevelő munkások igazi egyéniségeket akarnak nevelni ref. ker. alapon, akiknek szociális szel­leme, lelkiismerete, pacifizmusa és magyarsága kiállja a teherpróbát. A Baár-Madas intézet eddig­­ a vagyono­sabb és „előkelőbb" szülők gyermekeinek iskolája volt, azt kívánja a tanári kar a felettes hatóságoktól, hogy nyissák ki a kapukat mindenféle társadalmi osztály gyermeke előtt, már a következő isk. évben alakítsák át az életképtelen felső leányiskolát leánygimnáziummá. Szeretné a tanári kar, ha a vagyonosabb szülők ezután is Baás-Madasba küldenék gyermekeiket. Megértik ők, hogy sok szülőnek és gyermeknek idegen és hideg ez az új világ, de éreznek felelősséget és hivatottságot arra, hogy szívük melegénél, lelkük tüzénél, az evan­gélium világosságánál megértessék és megszeretessék a növendékekkel az új rendet, az új világot, megértessék velük azt, hogy az igazi vagyon, igazi kincs a szív tisztasága és nemessége, az igazi kiváltság a szeretetből szolgálni tudás és akarás, az egyetlen érdem, a becsü­letes munka és kötelesség teljesítés, a különböző fele­kezetű egyéneknek kölcsönös becsülése, a társadalmi osztályoknak harmóniája, összetartása az igazi ma­gyar jövő. Magáévá teszi a különböző világnézetű kartársak­nak csaknem egyöntetű kultúrprogrammját, de azzal a megjegyzéssel, hogy a vallástanítás az iskolában meg­tartassék és az egyházaknak is biztosíttassék az iskola­fenntartás joga. A tanárkar a maga részéről ígér hűsé­get az egyház iránt, ígér és ad, mint a múltban mindig, becsületes, lelkiismeretes munkát, de várja munkája megbecsülését, jogi és anyagi helyzetének az állami tanárokéval teljesen­­ egyenlővé tételét; kívánja, hogy az új zsinat a ref. iskolák alkotmányát, szervezetét, rendtartását, szellemét, tantervét stb az új időknek megfelelően alakítsa át. A Baár-Madast, — úgy reméljük — ref. iskoláink­nak egész sora követi az Országos Ref. Tanácshoz való csatlakozásában. A hosszú szünet után hívják össze az igazgatók a tanári karokat gyűlésre, ismertessék meg velük az Országos Ref. Tanács programmját, jelentsék csatlakozásukat. Mozduljanak meg a ref. tanítói egyesü­letek, a ref. tanáregyesület, induljon meg­­— ha kell, irodalmi harc egyházi sajtónkban, csak találjunk egy­másra, az Istenért! Mindenki mozog, szervezkedik, agitál, mi hallgatunk, aluszunk, vagy más táborba me­gyünk. Rettenetesen megbosszulja magát a mi szerve­zetlenségünk. Hol volt, hol van a mi egységes rel nevelő törekvésünk, szervezetünk ! Most, talán-talán még van időnk, ébredjünk fel! A szociáldemokrata tanítók szakszervezetének hivatalos közlönye az Újkorszak be­kopogtatott minden tanítóhoz, csatlakozásra híván fel őket, a Néptanítók Lapja, amelynek a radikális tanító­mozgalom régi munkása Zigány Zoltán a szerkesztője, olyan programmot ad, olyan szellemben ír, amely a­ Középiskolai Tanáregyesület szerint 180% elhajlást mutat

Next