Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-05 / 1. szám
ezeket is az áldott orvoshoz, aki megérti a mi néma szavunkat. A nagy nemzeti megaláztatásban legyünk igazán alázatosak, hogy majdan felemelhessen bennünket. téma Most a szemünk láttára mond csődöt minden ma-és materiatizmus. Felséges apológia a Krisztus mellett, ha mi református keresztyének nem csüggedünk. Ez a nemzet soha sem fogja elfeledni, ha legjobb fiai, leányai ez új esztendőben életük valóságával prédikálják, hogy amikor a mi sülső emberünk megromolt is , a belső mindazonáltal napról-napra újult. A jobb jövő reménységének hordozói, hirdetői mi legyünk e halálos dermedésben. Voltunk mi már a múltban a magyarság mentsvárai; nyelvünket, fajunk minden virtusát mi tartottuk fent. Ilyen, de a réginél is nagyobb szolgálatot vár tőlünk az Örökkévaló; sokat bíz ránk, hogy hozzánőhessünk feladatainkhoz. Nekünk kiváltságos szerep osztatott ki, most élő nemzedéknek, túl diadalmaskodnunk kell magunk és az elénk meredező nehézségek felett. E végre engedjük, hogy ez új esztendőben a kegyelem sokasodva rajtunk és bennünk, nemzetünk fiai és leányai a hálaadást bőségessé tegyék a magyarok szabadító Istenének dicsőségére. Marjay Károly: Mi lesz református iskoláinkkal ? Eddig csak élőszóval beszélgettünk róla, de a kérdésre feleletet adni nem tudtunk. Aggasztó bizonytalanság, vagy csüggedt bizonyosság üli meg lelkünket. Ideje már, hogy egyházi sajtónkban is felvessük a kérdést s megtárgyaljuk minden vonatkozásában. Az Országos Református Tanács először nem érintette programmjában az iskolák kérdését, később egyesek kívánságára a felekezeti iskolák fenntartása mellett foglalt állást, de a részletkérdésekre, amelyek ezzel az üggyel kapcsolatosak, nem terjeszkedett ki A Prot. Egyh. és Isk. Lap mindig nagy gondot fordított a ref. iskolaügyre, meleg szeretettel és megértéssel kereste fel a nevelő munkások anyagi és erkölcsi érdekeit, más sem hallgathat és most sem mehet el szótlanul azok mellett a törekvések mellett, amelyek az egész nevelési rendszert új alapokra akarják helyezni. Amikor a Néptanítók Lapja, az Újkorszak és egyébb tanügyi lapok telve vannak az iskolák reformját tárgyaló cikkekkel, amikor a szocialista és radikális és ker. Szocialista tanítók és Tanácsok, kath. Tanáregyesület stb. állást foglalnak és kultúrprogrammot adnak, mi reformátusok sem várhatjuk tétlenül a rólunk és nélkülünk való döntést. Mielőtt a ref. iskola ügyről részletesebben szólnék, megemlítek egy igen fontos tényt: ref. iskoláink közül a Baár-Madas ref. felső leányiskola és nevelőintézet tantestülete dec. 10-én tartott ülésén egyhangúlag, lelkesedéssel csatlakozott az Országos Ref. Tanácshoz. A tanárkar vallja azt, hogy a magyar reformátusság ,a demokratikus népköztársaságnak, az igazi jézusi szellemben fölépített szociális államnak egyik erős pillére, s a ref. iskolák, amelyek mindenestül egyháznk testéhez tartoznak, az új Magyarországnak nevelnek olyan polgárokat, mint bármely más jellegű iskolák. A ref. nevelő munkások igazi egyéniségeket akarnak nevelni ref. ker. alapon, akiknek szociális szelleme, lelkiismerete, pacifizmusa és magyarsága kiállja a teherpróbát. A Baár-Madas intézet eddig a vagyonosabb és „előkelőbb" szülők gyermekeinek iskolája volt, azt kívánja a tanári kar a felettes hatóságoktól, hogy nyissák ki a kapukat mindenféle társadalmi osztály gyermeke előtt, már a következő isk. évben alakítsák át az életképtelen felső leányiskolát leánygimnáziummá. Szeretné a tanári kar, ha a vagyonosabb szülők ezután is Baás-Madasba küldenék gyermekeiket. Megértik ők, hogy sok szülőnek és gyermeknek idegen és hideg ez az új világ, de éreznek felelősséget és hivatottságot arra, hogy szívük melegénél, lelkük tüzénél, az evangélium világosságánál megértessék és megszeretessék a növendékekkel az új rendet, az új világot, megértessék velük azt, hogy az igazi vagyon, igazi kincs a szív tisztasága és nemessége, az igazi kiváltság a szeretetből szolgálni tudás és akarás, az egyetlen érdem, a becsületes munka és kötelesség teljesítés, a különböző felekezetű egyéneknek kölcsönös becsülése, a társadalmi osztályoknak harmóniája, összetartása az igazi magyar jövő. Magáévá teszi a különböző világnézetű kartársaknak csaknem egyöntetű kultúrprogrammját, de azzal a megjegyzéssel, hogy a vallástanítás az iskolában megtartassék és az egyházaknak is biztosíttassék az iskolafenntartás joga. A tanárkar a maga részéről ígér hűséget az egyház iránt, ígér és ad, mint a múltban mindig, becsületes, lelkiismeretes munkát, de várja munkája megbecsülését, jogi és anyagi helyzetének az állami tanárokéval teljesen egyenlővé tételét; kívánja, hogy az új zsinat a ref. iskolák alkotmányát, szervezetét, rendtartását, szellemét, tantervét stb az új időknek megfelelően alakítsa át. A Baár-Madast, — úgy reméljük — ref. iskoláinknak egész sora követi az Országos Ref. Tanácshoz való csatlakozásában. A hosszú szünet után hívják össze az igazgatók a tanári karokat gyűlésre, ismertessék meg velük az Országos Ref. Tanács programmját, jelentsék csatlakozásukat. Mozduljanak meg a ref. tanítói egyesületek, a ref. tanáregyesület, induljon meg— ha kell, irodalmi harc egyházi sajtónkban, csak találjunk egymásra, az Istenért! Mindenki mozog, szervezkedik, agitál, mi hallgatunk, aluszunk, vagy más táborba megyünk. Rettenetesen megbosszulja magát a mi szervezetlenségünk. Hol volt, hol van a mi egységes rel nevelő törekvésünk, szervezetünk ! Most, talán-talán még van időnk, ébredjünk fel! A szociáldemokrata tanítók szakszervezetének hivatalos közlönye az Újkorszak bekopogtatott minden tanítóhoz, csatlakozásra híván fel őket, a Néptanítók Lapja, amelynek a radikális tanítómozgalom régi munkása Zigány Zoltán a szerkesztője, olyan programmot ad, olyan szellemben ír, amely a Középiskolai Tanáregyesület szerint 180% elhajlást mutat