Protestáns Szemle, 1890

I. Értekezések, tanulmányok - Csenkeszfai Poóts András élete. Ifj. Mitrovics Gyula

Juliusnak 28-ik napján, hat hónapig tartó fogságra Egerbe bevitetett.»­ Eszterházy Károly gróf, a nemes szivü főpap és Heves megye főispánja, bár állásánál fogva nem állhatta útját az igazságszolgáltatásnak, mégis mindent elkövetett, hogy lehetőleg enyhítse és elhordozhatóvá tegye a nagy tehetségű, de szerencsétlen kálvinista lelkésznek fogházbüntetését. Gon­doskodott arról, hogy szégyene és lelki fájdalmai mellett, állásának legalább némileg megfelelő bánásmódban részesít­tessék szomorú helyzetében. Ezt maga Poóts András hálás szívvel ismeri el s ebbeli hálájának ad kifejezést két ilyen czimű, a börtönben irt költeményében: «Ad Excellentissimum Comitem et Episcopum signo sect­li gratiose submisso me focillantem» és «A tüzelő fának Magyar köszönése e Excel­lentiájához.* Ez utóbbiban mondja a szegény fogoly boldog megnyugvással: „ Házba, melybe lakok, félre ti kecskebakok. Bár foly is a vérem, van elég fám, véle megérem, Főpapi nagy kegyelem, ezt cselekedte velem. Nőjjön ez a czédrus, fel az égig ! Hol van igaz jus , Igy örömébe, ki szólt: Horgara semmi se volt.1 2 Börtönében a rab madár vigasztalását kereste. Énekelt szenvedéseinek súlya alatt. Itt irta «Elegyes verseinek» több darabját, és itt készítette «Euryalus és Lucretia* átdolgozá­sát is, a­mit szinte kétségbevonhatatlan hitelességgel igazol az, hogy a sárospataki főiskola könyvtárában Aeneas Sylvius összes műveinek ESZ­EL példánya van meg, amelyet 1571-ben Hoppé rendezett első izben sajtó alá, e czím alatt: «Aeneae Sylvii Picolominei senensis, quo post adeptum pontifi­catum Pius ejus nominis secundus appellatus est opera quae exstans omnia, Basilicae ex officina Henric Pet­rina.» E példányt használta börtönében az átdolgozásnál Poóts András s a «De duobus amantibus* latin szövegének végén, a foliáns kiadás 644. lapján sajátkezüleg latinul eme szavakat jegyezte be: «Absolvi Carmine Hung. 1787. 5-ae Janu. Andr. Poóts de Csenkeszia* ; nem csak, hanem a latin szövegbe tintával, nyomról-nyomra megvannak, két rövid, függőleges vonással jegyezve a margón mindazok a helyek, a­melyeket átdolgozásában, mint az elbeszélés lényegesebb i­s, az egész per folyamára vonatkozólag a heves megyei levél­tár idézett jegyzőkönyveit s e mellett a tiszanánai egyház panaszleve­lét az egyház levéltárában. 2 L. Művei 197—198­­1. Protestáns Szemle. 2-ik évf. III. 33

Next