Protestáns Szemle, 1898

I. Értekezések és tanulmányok - Zsoltárköltészetünk Szenczi M. A. előtt. Farkas Lajos

pedig annyi jóakaratú jámborsággal, hogy e tekintetben az ízléstelenségig jut. íme: Dávid Gyermek módra bolondoskodik vala, Kezével ő az falra kapdos vala Nyála szakálán mind alá fut vala, Hogy bolondsággal magát eltitkolja. (3. vers). A verssorok egyébiránt „Magóci Gaspar" nevét adják, mi a kutatókat sok ideig arra a következtetésre vezette, hogy ez ének szerzője voltaképen Mágócsi; felfedezett énekesköny­vében azonban világosan ki vannak írva a Szegedi nevének kezdőbetűi s a Colofonban az iratás éve: 1564. Mágócsi Gás­pár név itt tisztán annak a kegyeletnek munkája, melylyel Szegedi a reformácziót buzgón pártoló egri kapitány iránt — ez idő szerint a saját pátrónusa iránt — viseltetett Szegedi ugyanis — mint Sziládi írja — 1562-ben, vagy 1563-ban ismeretlen okból elhagyja Debreczent s Németi Ferencz tokaji várkapitányhoz, majd ennek halála után Mágócsihoz megy s itt Eger vidékén buzgólkodik az új hit érdekében. Verancsics egri püspök nem is hagyja ezt szó nélkül s 1564. okt. 10-én kelt levelében panaszolva említi, hogy Mágócsi Egerben, az ő városában az ő ellenére házat adott a maga concionátorá­nak s az egri várat az eretnekek otthonává teszi.­ Hihetőleg Mágócsinak ez az ép oly bátor, mint nemes tette indította Sze­gedit arra, hogy ezt az átiratot patrónusa nevére szerezze. Verssorai különben egy rímben végződnek, s 5 —5— 6 tagúak, itt-ott azonban 4 + 4 -1 3-féle beosztással is találkozunk. XXXVIII Psalm: Az előbbinél sokkal tartalmasabb, s az eredeti szárnyalásának inkább megfelelő átirat, melyben nemcsak erős meggyőződés, de némi ihlet is látszik; az éne­kes felemelt fővel áll a szembe zúduló ár elé s az Istenben rendületlenül bizó lélek bátorságával veti oda: Segítséget nem várok én senkitől Hanem csak tetőled én Istenemtől, Téged vetlek mindenkoron pajzsul, Azért nem félek én az ellenségtü­l (12. v.) Lendületes sorai egy rímben végződnek s rithmikus beosztású (4-1~4-2-3) igen jól talál az egész átirat emelke­dett hangulatához. LXXI. Psalm. Egyik legérdekesebb átirata Szegedinek, melyben nem annyira a szabadulásért könyörgő Dávid pana­sza, mint inkább a bujdosásban élő átirónak keserves sóhaj- 1 Verancsics: Összes munkái. V. 344., IX. 40., 196­1. Protestáns Szemle. X évi. VIII.

Next