Protestáns Szemle, 1898

I. Értekezések és tanulmányok - Zsoltárköltészetünk Szenczi M. A. előtt. Farkas Lajos

Eger vidékén tartózkodik, mert Németi Ferencz tokaji és Mágócsi Gáspár egri várkapitányok nevére egy-egy éneket írt; ettől fogva semmit sem tudunk róla. Verancsicsnak Pankotai Ferencz egri vikáriushoz intézett levele után azt lehet gyaní­tanunk, hogy Verancsics fogságába jut, ki utasításokat ad a Szegedivel, mint volt plébánossal való eljárásra nézve.­­ Szegedi azonban nemcsak mint szónok és prédikátor, hanem mint énekszerző is kiváló helyet foglal el irodalmunk­ban. Énekeskönyve, melyet 1892-ben fedezett fel Hellebrand Árpád a boroszlói egyetemi könyvtárban, melyet a Magy. Tud. Akadémia 1893-ban teljes hasonmás kiadásában bocsá­tott közrendelkezésre, 1596-ban jelent meg Debreczenben. Ezt valószínűleg megelőzte egy régibb, és pedig 1562-iki kiadás, mely azonban elveszett, erre enged legalább következtetni Sz. Újfalvi Imrének a maga halotti énekeskönyvében (1602) tett azon megjegyzése, hogy az az énekes ezelőtt negyven esztendővel (t­. 1562-ben) nyomatott bár igen röviden és ugyancsak a debreczeni typográfiában; idemu­tat az 1569-iki kiadásnak a czímben levő felirata is: „mostan uvokban egben szedegettetett, es meg öregbittetett Sz. Gergel altala meg emendáltatott". Mindezekből világos, hogy Szegedi énekesének e második megjelenésekor is életben volt még. Szegedinek ez az énekeskönyve az első e nemben, mely a különböző alkalmi dicséretek és hymnusok mellett a zsoltár­átiratoknak is csaknem teljes gyűjteményét adja. 2 E gyűjte­ményben találkoznak először össze, kiket a Dávid zsoltáros szelleme megérintett. Prózai fordítás és verses feldolgozás, házi olvasmány és templomi ének, idomítva, átdolgozva magya­rázó bevezetésekkel és záradékokkal ellátva vegyesen fordul­nak elő a gyűjteményben; mindenre talál a zsoltárokban anyagot a buzgó szerkesztő, ki gyűjteményével mintegy kielégíteni akarta azt a nagy lelki szükségletet, mely az azon kori hivőt az élet minden viszonyaiban, a családi hajlék csendes falai közt épen úgy, mint a templomok gyülekezetei­ben buzgólkodásra ösztönözte. 1 Lásd Sziládi Á. tanulmányát Szegedi Gergelyről, énekeskönyvének az akadémia által eszközölt facsimile kiadásában. 2 Ez átiratok a következők: 1., 11., VI. (Szegedié), VII. (Szegedié), VIII., X. (Szegedié), XII., XXIX. (Szegedié), XXX., XXXI. (Sz.), XXXIV. (Sz.), XXXVIII. (Sz.), XLIV., XLVI., XLVII, L., LI. (négy átiratban), LVI1. LXX., LXXI. (Sz.), LXXVIL, LXXIX., XC.­CIIL, CXII. (Sz.) CXII., CXIII. CXVIL, CXXI., GXXIV. (több átiratban), CXXVII. (két átiratban, CXXIX., CXXX., CXXXIIL, CXXXIV., CXLIIL, CXLIV., CXLVIII., XLVII. — Lampe (Hist, Eccl. 739. 1.) Szegediének tartja még a XX. zsoltárt is (,,Gyakorta való buzgó könyörgés . . .'­), melyek versfejeiben a Gábriel Bethlen név olvasható, de ez az ének a Szegedi énekeskönyvébe fel sincs véve.

Next