Protestáns Szemle, 1899

I. Értekezések és tanulmányok - Szegedi Gergely és énekeskönyve. Barla Jenő

ször Bálint papot, kit Török Bálint Pápáról aláhozott volt, annakutána Radán Balázst, ki Berekszászban martyromságot szenvedett, Sánta Mártont, Szegedi Gergelt, Gál papot, Mélius Pétert, Szikszai Bálintot, kik között nem utolsóbb sem haszon­talanb volt az Félegyházi Tamás is, támasztotta az kegyel­mes Isten." Különös, hogy ezen XVI. századi bizonyíték daczára későbbi egyháztörténetírók, mint Debreczeni Ember Pál és Bod Péter műveikben nem említik Szegedi Gergely debreczeni paposkodását. Bod Péter 1557-ből Szegedi Lajost említi deb­reczeni papul.­ Állítása téves, Gönczi György idézett feljegy­zése kizárja azt; az a Szegedi, ki 1557-ben Debreczenben lel­készi hivatalt visel, a mi Szegedi Gergelyünk ! Szegedi Lajos nevével ez évtől Ember Pálnál a kolozsvári zsinat leírásánál találkozunk. „Ezen évben (1557) — mint Pápai Ferencz elő­adja — tartatott a kozsvári zsinat Kálmáncsehi Márton, Sze­gedi Lajos, Petek Lőrincz, a kolozsvári származású Kriszpusz Bálint tordai pap és más orthodoxok ellen, kiket megvetés­ből sakramentáriusoknak neveztek, melyre vitatkozás végett Erdély főpapjai június 13-ára egybegyűltek. Márton betegség­től akadályoztatva, a vitán nem jelent meg. Ellenségei azt gondolták, színleli a betegséget. Az ügyet tiszttársára, Lajosra bízta. Ez, miután a vitatkozásban maga nem akart résztvenni, a lutheránus papoktól túlságos buzgalmukból kifolyólag eret­nekséggel len vádolva."­. Minthogy Bod P. feljegyzésén kívül más történeti adat nem szól Szegedi Lajos debreczeni papsá­gáról, Ember P. ezen kitétele daczára: „Az ügyet tiszttársára, Lajosra bizza" („Totum negotium suo collegae Ludovico demendat"), nem fogadható el Bod P.állítása. A tiszttárs szó reáillett Szegedi Lajosra, ha nem viselt is Kálmáncsehivel együtt egy időben Debreczenben papságot. Balogh Ferencz szerint Szegedi Lajos krasznai lelkész volt.3 Ugyanez a Sze- 1 Hist. Hung. Eeeleastiea. Lugd-Batav. 261. 1. 2 Historica Eceles. Reform. Utreeht. 1728. pag. 110., 111. 3 Keresztyén Egyháztörténet. IV. k. 259. 1.

Next