Protestáns Szemle, 1899
I. Értekezések és tanulmányok - A lelkészképzésről, különösen Németországon. Schneller István
A LELKÉSZKÉPZÉSRŐL, KÜLÖNÖSEN NÉMETORSZÁGBAN. (Befejező közlemény.) Heidelbergi lelkészképző. „Heidelberg” és a „lelkészképző" két nehezen egyeztethető képzet. Hisz Heidelberg oly szép fekvésű város, oly víg és kedves, élénk és kedélyes benyomást gyakorol a nézőre, hogy el sem képzelhetjük azt, hogy itt önmagukkal és a világgal meghasonlott lelkek is laknak, hogy a bűn érzete a lelkeket is meglepné a bűnsúly megsemmisítő fájdalmával s az üdvnek sóvárgó vágyával. Idegenek a világ minden részéről keresik fel e szép várost; az angolnak és amerikainak van itt egész városrésze, még a franczia is megfeledkezik itt a nemzeti ellentétről. A harczias múlt a festői várromban mosolyogva tekint le a Neckar-szerte városra, s nem az ellenség vad pillantásaival, hanem a művészetért rajongónak bámuló szemével nézzük még a romokban is az építészet különböző stylű remekeit A komoly philosophus Kuno Fischer, a nemcsak excellens, hanem excellencziás tanár, barna könnyű rövid kabátban s divatos kivágott czipőben, tarka harisnyában fogadott, s majd előadásában Spinozával foglalkozva, s annak hatását Goethere feltüntetve a Faust és egyéb költeményeiben rejlő Spinozát a 74 éves agg oly ifjúi hévvel és oly művészi módon szavalta el, hogy a művészi tökély és élvezet mellett a hallgató egészen megfeledkezett arról, hogy a hallottak fölött gondolkodnia is kellene. Hisz a renaissance és a humanismus is itt élte németországi első diadalait, s elképzelhetetlen, hogy Melancctont, ha itt maradt volna, reformátorként ismernék. Sőt még a theologia is elveszti itt komor arczát. Bassermann, a gyakorlati theologia tanára, a lelkészképzőnek igazgatója, műízléssel épült és berendezett villájában