Protestáns Szemle, 1924
Képzőművészet - Oroszlán Zoltán: Kiállítások - 4
Talán lesz majd egy harmadik, aki megtanítja a népet arra, hogy önmagát élje, a maga művészetét a színpadon is. Nem néprajzi látványosságként, holmi Num a Roumestan-ok érdekeinek szolgálatában, (ahogy egy írótársunk mondotta szellemesen), hanem iaj a szellemi ősiség jogán. * És most leszállhatnánk Liliputba. De elmondjuk-e véleményünket akról a sereg konzumdarabról, amelyek a királyok mellett mint cigányok tarkálkodtak ? Van úgy, hogy még azarányos megemlítés is ünneprontás számba megy. Majd máskor. Majd gereblyével. (Noha a múltkor ezt a szerszámot kihagytuk a kritikai fegyvertárból.) Hogy is mondta csak Széchenyi, mikor Kossuth beszéde után eltávozott egy jelentéktelen szónok beszéde elől ? „Köszönöm. Fagylalt után nem eszem a pacalt." Tartsuk magunkat kicsinyben a nagy példához. Szilágyi Dezső: Kiállítások. Kossuth-emlékkiállítás a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeum díszterme október közepe óta Kossuth Lajos életéről és hatásáról beszél a látogatóknak. Harminc éve, hogy Kossuth meghalt. Március huszonegyedikén telt le az az idő, amikor írásos hagyatéka a nagyközönség előtt szabaddá vált. Most itt állanak mindenki számára hozzáférhetően. Harminc esztendő történeti emlékekké vénítette e papírokat, lehántotta róluk a köznapi szenzációk ingerét. Egyszerűen, szenvedély nélkül, méltósággal beszélnek most már. Közölnek pikantériák hajszolása nélkül. Rámutatnak, milyen mély volt Kossuth Lajos sikereinek és hatásának gyökere úgy itthon, mint a külföldön. Ha nézegetés közben az a benyomásunk támad, hogy a kiállítás kissé egyoldalúan az emigrált Kossuth alakját hangsúlyozza, helyeselni tudjuk ezt az egyoldalúságot. Kossuth értékei nagyobbak forradalom utáni tevékenységében, mint annakelőtte. Mindenüvé, ahova csak ment, odavitte lelkének szenvedéseit, a béklyóba vert magyarság segélykiáltását és ahol nem diplomatákkal állt szemben, mindig viharos sikereket vihetett el emlékül magának. Csak meg kell néznünk azt az olasz falragaszt 1851-ből, melyben azt tanácsolják a franciáknak, hogy válasszák meg köztársaságuk elnökéül Kossuthot, aki épp ekkor hagyta el Törökországot, vagy a tiszteletére írt himnuszokat, harci dalokat kell csak nézegetnünk. Voltak ugyan már nekünk Kossuth előtt is szabadsághőseink, Thököly és Rákóczi, akik külföldön nem közepes érdeklődést keltettek, de hatásuk nem ér föl a