Protestáns Szemle, 1928
Arcképek - Karácsony Sándor: Zilahy Lajos
nyugtáján az Ára szó mondat közepén nagy A-val van írva: a formák és vonalak túlbecsülése ez a kompozíció rovására. A kengyelfutó harminckétszer kerülte körül a nagypiacot s akkor egy legény sokreteszü bugyelláris,áből veres tízforintost lobogtat meg a szeme előtt, hogy újabb körökre kössön vele fogadást. Ugyanez a kengyelfutó nyolc futam múlva ujjaival mutatja a legénynek, hogy nyolc, a kilencedik kerülőnél furcsa mozdulatokat tesz a kezével s a Kovács rőfösboltja előtt nekizuhan a vasredőnynek. (Színek és gesztusok túlzott hangsúlyozásai ezek viszont.) Észreveszi a fiákeréé-kocsis svábcs magyar beszédének hangtani különösségeit, valamint azt is, hogy ha Mihályt kiáltunk messzire, óhatatlan Mihálynak hangzik. Van neki egy Házasságszédelgő című kis jelenete, ez azzal végződik, hogy két tárgyalásközött a bíró hék szóda vizes üvegből hosszú sugárral fröccsöt készít egy kicsit az asztal mögé rejtve. Közben az írnok sorban, kikiáltó hangon olvassa negyvenhárom megidézett falusi ember nevét. T. Bagosi Sándor és H. Kenéz Lajos nevét így írja a szövegbe: T. Bagosi Sándor. Há Kenéz Lajos. (Csak vizuális fantáziájú embernek ilyesmi sohase jutna eszébe.) Szín, hang, mozdulat, kompozíció egy gyerek kegyetlen hűségével lefotográfiálva gúnyos kontrasztban áll azzal az együgyűségig naiv krónikás szemlélettel", ahogy az egymásutánban ez a kis kép egy becsületsértés és egy kocsmai verekedés közé be van ágyazva. Éppen abban marad alul, amiben fölényeskedik s ez teszi rendkívül bájossá. Hogy belefárad p. o. a suszterműhely felszerelésének a felsorolásába, pedig milyen pontosan kezdte. Milyen sematikusan krónikás a két fogoly időrendje: szenvtelenül követik egymást felváltva a budapesti és oroszországi jelenetek. Milyen időtlen képzet a Süt a nap harmadik felvonása a két elsőhöz képest, milyen nehezen és elnagyoltan jut befejezéshez a Zenebohócok és a Világbajnok. De talán legtanulságosabb az Éjjeli zene kétszeri függönye, amely annak rendje-módja szerint sikerült vicc, de sohasem születhetett volna meg másból, mint gyermek fejletlen időérzetéből. Ugyanez magyarázza, különös színpadát is. Levegőtlenek ezek nagyon, hol egy kis virágosbolt, hol varieté-kulisszák háta mögé, hol váróterem, hol egy athlétikai klub öltözője. Holdsütötte ablakon bemászik valaki, szabóműhely emeleti kukultóriumából mászkál le egy féllábú ember, megyéspüspök iszik pusztai csárdában szódavizet, egy szekrényben két betörő elég huzamos ideig fogyasztja a kevés oxigént. Nagy-Oroszországban kellő időpontban jelentkezik a vélt csábító önkéntes a férj-hadnagy előtt néhány zsák főzelékért, évekkel később az autókirándulók is könnyen megtalálják egy körorvos házát, mi lehetetlen egy gyerek autokratikus természetű képzelete számára? Hiszen az ő szemében a causa-effectus még csak antecedens-consequens. Az ő térképzetének nincs még határa, az aranyszőrű táltos úgy repül, mint a szél, vagy úgy, mint a gondolat s hipp-hopp, ott leszek, ahol akarok. De meg különben is unalmas, hogy szobában vagy udvaron történjenek a szenzációk. Miért van minden cirkusz ponyvája hátul kilyukasztva? Nagyon szívszakasztó vonás az is a Süt a nap végén, hogy a megoldás zárt ajtó mögött történik. Hiába, fontos ügyek esetén kiküldik a