Protestáns Szemle, 1928

Kritikai Szemle - Németh László: Sipos Domokos: Vágtat a Halál

ismerés között. A művész titokzatos teremtő ereje, tárgyával való összeolvadása, feléje égő szenvedélye, amiből a művészet születik, ez a csodálatos gyermek, aki sem a művész, sem a valóság, h­anem­ mind a kettő. A Balatoni tragédia egy tragikus szerelem története születésétől kezdve a halálig. Laboratóriumi pontossággal megírt napló erről a tűzvészről mely egy alapjában unatkozó asszony agysejtjeit lassan el­borítja. Egy asszony története, aki a Karenin Annák, Madame Bovaryk hosszú, az egész modern regényen átkígyózó csapatából egy budai kávéházba téved. Sokszor szinte fárasztó ez az aprólékos lélek­rajz, mely pontos, lélektani grafikonokban is kiábrázolható terjedését s növekedését mutatja be a szenvedélynek. Ezek az asszonyok mind sajátos lelki hipokondriával elemzik állandóan önmagukat. Lehet, hogy hibás általánosítás, de az ember ott érzi mögöttük egy nagyon mély bölcsességű, tiszta látású esztétikus szerző arcát, mint amikor egy-egy színdarab személyei és cselekménye mögött a néző — bele­feledkezés helyett — ott érzi a drámaírót is settenkedni a színpadon. Várjon nem a Gyulai Pálok, a kritikai látással megáldottak Nessus­Cnge az, amit akkor sem tudnak levetni, amikor az alkotások szent ligetébe érnek? A művész keserűsége, aki alkotás közben is kettéválik legbelsőbb énje világában és a másikk­al, a bíráló énnel az ihlet boldog perceiben is felülvizsgálja és ellenőrzi önmagát? Nem innen jön-e azután az az alkotás, amiben önmagában véve semmi hiba nincs, csak az a megmagyarázhatatlan sorok közötti jelentés hiányzik belőle, mely egy szimpla, hétköznapi embersorsban végtelen távlatokat láttat? Mely egy nagyon egyszerű kis tragédiát úgy ad a kezünkbe, mint egy aranykulcsot, mivel nagy messziségekre nyíló ajtókat lehet kinyitni. Ila ez hiányzik, ha nincs tükre az alkotásnak, ha nem látom benn ma­gamat, mást, vagy százakat, éppen az a művészi vonás hiányzik, ami az érdekességét adta volna meg. Ennek a szegény öngyilkos asszony­nak, a regény főhősnőjének éppen az a másik tragédiája, hogy meg­indulásunk, részvétünk és érdeklődésünk hullámai épp oly gyorsan elsimulnak fölötte, mint a Balaton habja, ahová beleölte magát. Muraközy Gyula, Sipos Domokos: Vágtat a Halál. Szentimrei Jenő bevezető élet­rajzával. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1927. Szabad-e az Irodalmi Halhatatlanság kapuján dörömböltetni az irodalom elvetéltjeit? Szabad-e talapzatra emelni a torzót s örök érvényt követelni a Halál­ megakasztotta kifejletlen gesztusoknak? Olvasom Sipos Domokos verseit s gondolkozom az életén. Ez az élet egy Kemény Zsigmondot kereső regény. A világgá vándorolt kel­mefestő és a dicsőszentmártoni bába fia végigküzdi magát a gimná­ziumon, napidíjas a szülővárosában,­ a lenézés elől Pestre menekül, jogászkodik egy évet s hivatalnok lesz a statisztikai hivatalban, hogy hamarabb nősülhessen, fölcsap patikus­ prakszinak, a háború hazaso­dorja, besorozzák és kiszuperálják, számvevő már s csakhamar az erdélyi Svájcról álmodó magyar, román és zsidó fiatalság egyik veze-

Next