Protestáns Szemle, 1928

Arcképek - Karácsony Sándor: Zilahy Lajos

ARCKÉPEK. Zilahy Lajos. i. Minden gyerek szánandó teremtés a maga időtlen boldogságában. Ragyog, mint a tükör, de az utcán járó-kelő népek és szaladgáló kocsik képe átsuhan rajta és minduntalan elárnyékolja fényét valamelyik éppen akkor aktuális árnyék. Látszólag nyom nélkül, de idővel mégis belevakulnak ebije a gyötrelembe a tükrök. Óh, gyerek, gyerek. Életem egyik ilyen gyerekalakja azt selypíti fülembe: aputát áthelyezték. A másik fontoskodva elmeséli, hogy nagy­mama temetésekor sok-sok virág volt és feketébe öltöztették a Csárdást meg a Bátort. A harmadiknak a mamáját előléptették a kilencedik fizetési osztály második fokozatába, alig tudja hatesztendős eszeeskéjé­ben tartani ezt a nehéznevű nagy örömet. A negyedik már járt Brüsz­szelben, ahol én még sohse voltam és francia szavak pöntyögnek ki a szájából, valahányszor ráemlékezik. Az ötödik valami nagy útról beszél, azt mondja, mikor jöttek, egy helyen éjszaka is világos volt a vonat­ablak; nagyon rosszul aludt akkor éjszaka, szomjas is volt. A hatodikat elvitte tatuka a Kisbikába magával tízóraizni, sokat nevettek a bácsik, neki el kellett szavalni, hogy magyar vagyok, magyar, magyarnak szü­lettem, szerette volna azt is elénekelni, hogy haragodnak nagy voltában, de azt már nem kellett, pedig azt tegnap tanulták és hiba nélkül tudta volna. A hetedik tegnap hallott valamit az istállóban, már a szájára is ütöttek érte, de ő csak hajtja tovább, ede med a pene, ede med a pene és hol sír, hol nevet hozzá. Oh, gyerek, gyerek. Sem szidás, sem cukor nem használ, a négyet nígynek, a. voltot vaótnak, a teljesent merevülnek mondod csökönyö­sen ezután is, ahogy arra mifelénk mondják. Ha megkérdezik tőled* ki­csoda is hát az esperes bácsi, nem jut eszedbe az agenda kitanítása egyházszervezeti kérdésekben, hanem egy kis rémülettel a hangodban úgy definiálod, aki egész esztendőben mindig jön. Túrósbél est loptál a kamarából s mielőtt beleharapnál, elimádkozod fölötte, jövel Jézus, légy vendégünk. Patikába vittek tegnap, ma délelőtt patikát játszasz. de nem a kis mérleg a fontos, vagy az adagolónak kinevezett cipöhúzó, hanem egy darab fa, melyet jobbfüledhez emelsz minduntalan, mert nagyothallott véletlenül a tegnapi patikus bácsi. Oh, gyerek, gyerek. Ragyogó szemedet rámemelted nemrég és azt kérdezted tőlem, miért a részeg embert zárják börtönbe, miért nem azt, aki sok bort adott néki? Feltaláltad a puskapor-motort ma egyliete.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék