Protestáns Szemle, 1929
Zenei Szemle - Isoz Kálmán
Attila, Tasnády Ilona epizódszerepükben sokban hozzájárulnak a darab sikeréhez. Brachvogel: Narcisse című darabja, Davis átdolgozásában, holmi anakronizmusokkal tűzdelt romantikus ponyvaregény, jelenetekre szaggatva, „Sok minden történik" benne, mint az efajta panoptikumgiccsekben. Narcisse, az elzüllött boulevard-apostol, noha a darab címeként szerepel, maga is csak epizódalak az epizódalakok tömkelegében. Csupa tipikus figurák vonulnak fel sablonos korrajzregények és drámák porlepte kelléktárából , a királynéi szerepre vágyó szerető, akit első szerelmének emléke pusztít el; a minden akadályon keresztül gázoló és szerelmében-hiúságában sértett államférfiú; a csalódott szerelme miatt elzüllött félzseni, aki a királyi szerető életében a kísértetjárást végzi; az állhatatosság szimbólumának rajzolt színésznő, aki visszautasítja a király szerelmét, mert az utca fiába szerelmes; tudósok, művészek, magasrangú hivatalnokok, a gőg és a megalázkodás viaszfigurái. Az alakokat az író kényszeríti egymás mellé, egy érzelgős mese szálára fűzve őket; minden mélység nélkül leplezik ürességüket, de együtt véve elég hatásosan fejezik ki az udvari intrikák, a hirtelen karrierek és zuhanások szeszélyesen romlott világát. Sajnáljuk a Nemzeti Színház színészeit, hogy művészetüket e papirosfigurák pillanatnyi életrekeltésére kellett pazarolniuk. Várady Aranka elkápráztat királynői megjelenésével, szavainak hangsúlyával, de egyéb az ő talentumának sem sikerül. Odry Árpád kitűnő a darab legsikerültebb jelenetében, amint az udvarba került Narcisse a felső tízezert fricskázza; később már semmiféle komoly szöveg nem áll rendelkezésére. Lánczy Margit, Palágyi Lajos is keservesen küzködik szerepével. Pethes Margit egy néma jelenetben igen jó, midőn mint új szerető az udvari tányérnyalók mosolyától részegülten a királyhoz indul. A Nemzeti Színház pazar kiállításban, hozta színre a darabot. Vajthó László: Zenei szemle. A Filharmóniai Társaság hangverseny-évadjának befejezte után rendkívüli hangversenyt tartott, amelyen Kresz Géza játszotta Mozart D. hegedűversenyét, melynek második tételében mutatta be vonókezelésének meleg színeit. A hervadhatatlan Cosi fan tute nyitányon kívül, az est és a hangversenyműsorok legmaradandóbb becsű művét, Beethoven 9-ik szinfóniáját vezényelte Dohnányi Ernő. A 9-ik színfónia szerencsénkre állandóan műsoron van, úgy, hogy az előadásnak meg van a maga állandó jellege, magas művészi szintje. A kart a jeles Palestrina-kórus látta el, míg a magánénekszámokat Bodó Erzsi, Basilidesz Mária, Székelyhidy Ferenc és Szende Ferenc énekelték. A kvartettben új volt Bodó Erzsi, aki először énekelvén e szólamot, még nem tölthette be teljesen a kitűnő Medek Anna helyét. Molnár Imre a régi magyar dal hivatott tolmácsa hangversenyén régi olasz mesterek áriáit is műsorára tűzte, amivel nemcsak énekkultúráját, hanem művészi előadását is bemutatta, gyarapítván ezzel hangversenyénekesi babérait. Hangversenyének második felében szebbnélszebb régi magyar dalokat s régi népi énekeket mutatott be s szerzett újabb híveket a művészi kísérettel ellátott , igazi, értékes magyar dalnak. Isoz Kálmán.