Protestáns Szemle, 1929

Zenei Szemle - Isoz Kálmán

Attila, Tasnády Ilona epizód­szerepükben sokban hozzájárulnak a darab sikeréhez. Brachvogel: Narcisse című darabja, Davis átdolgozásában, holmi anakronizmusokkal tűzdelt romantikus ponyvaregény, jelenetekre szag­gatva, „Sok minden történik" benne, mint az efajt­a panoptikum­giccsekben. Narcisse, az elzüllött boulevard-apostol, noha a darab címe­ként szerepel, maga is csak epizódalak az epizódalakok tömkelegében. Csupa tipikus figurák vonulnak fel sablonos korrajzregények és drá­mák porlepte kelléktárából , a királynéi szerepre vágyó szerető, akit első szerelmének emléke pusztít el; a minden akadályon keresztül gá­zoló és szerelmében-hiúságában sértett államférfiú; a csalódott sze­relme miatt elzüllött félzseni, aki a királyi szerető életében a kísértet­járást végzi; az állhatatosság szimbólumának rajzolt színésznő, aki visszautasítja a király szerelmét, mert az utca fiába szerelmes; tudó­sok, művészek, magasrangú hivatalnokok, a gőg és a megalázkodás viaszfigurái. Az alakokat az író kényszeríti egymás mellé, egy érzelgős mese szálára fűzve őket; minden mélység nélkül leplezik ürességüket, de együtt véve elég hatásosan fejezik ki az udvari intrikák, a hirtelen karrierek és zuhanások szeszélyesen romlott világát. Saj­náljuk a Nem­zeti Színház színészeit, hogy művészetüket e papirosfigurák pilla­natnyi életrekeltésére kellett pazarolniuk. Várady Aranka elkápráztat királynői megjelenésével, szavainak hangsúlyával, de egyéb az ő talen­tumának sem sikerül. Odry Árpád kitűnő a darab legsikerültebb jele­netében, amint az udvarba került Narcisse a felső tízezert fricskázza; később már semmiféle komoly szöveg nem áll rendelkezésére. Lánczy Margit, Palágyi Lajos is keservesen küzködik szerepével. Pethes Mar­git egy néma jelenetben igen jó, midőn mint új szerető az udvari tányérnyalók mosolyától részegülten a királyhoz indul. A Nemzeti Színház pazar kiállításban, hozta színre a darabot. Vajthó László: Zenei szemle. A Filharmóniai Társaság hangverseny-évadjának befejezte után rendkívüli hangversenyt tartott, amelyen Kresz Géza játszotta Mozart­ D. hegedűversenyét, melynek második tételében mu­tatta be vonókezelésének meleg színeit. A hervadhatatlan Cosi fan tute nyitányon kívül, az est és a hangversenyműsorok legmaradandóbb becsű művét, Beethoven 9-ik szinfóniáját vezényelte Dohnányi Ernő. A 9-ik színfónia szerencsénkre állandóan műsoron van, úgy, hogy az elő­­adásnak meg van a maga állandó jellege, magas művészi szintje. A kart a jeles Palestrina-kórus látta el, míg a magánénekszámokat Bodó Erzsi, Basilidesz Mária, Székelyhidy Ferenc és Szende Ferenc énekel­ték. A kvartettben új volt Bodó Erzsi, aki először énekelvén e szóla­mot, még nem tölthette be teljesen a kitűnő Medek Anna helyét. Molnár Imre a régi magyar dal hivatott tolmácsa hangversenyén régi olasz mesterek áriáit is műsorára tűzte, amivel nemcsak énekkul­túráját, hanem művészi előadását is bemutatta, gyarapítván ezzel hang­versenyénekesi babérait. Hangversenyének második felében szebbnél­szebb régi magyar dalokat s régi népi énekeket mutatott be s szerzett újabb híveket a művészi kísérettel ellátott , igazi, értékes magyar dalnak.­­ Isoz Kálmán.

Next