Protestáns Szemle, 1930

Nekrologok - Pröhle Károly: Harnack Adolf

Harnack Adolf. 1851—1930. Táján ő volt a legnagyobb azoknak a személyes értékeknek előkelő so­rában, melyekkel a lovagias szellemű balti nemesség ajándékozta meg a pro­testantizmust és a kulturvilágot. Atyja, Theodosius Harnack, dorpati (átme­netileg erlangeni) tanár, maga is kiváló tudós volt, kinek Luther theológiájá­ról szóló nagy művét­ első megjelenése után egy emberöltővel, mikor már Holl, Seeberg, Böhmer és mások új utakat törtek a Luther-kutatás terén, ér­demesnek tartották újra kiadni. _A fiú szellemi iránya különben nagyon eltért az erősen konzervatív lutheránus gondolkozású apáétól, ha nem is annyira, mint Delitzschéknél. Harnach Adolf a Ritschl hatása alatt etnikai irányban elmélyült új liberális protestantizmus legkiválóbb alakja. Sohasem tiltakozott ellene, ha Ritschl köréhez számítottak, de kétségkívül sokkal több volt, mint puszta „Ritslilianer". Szellemi nagyságának igazi alapja tudós egyéniségében rejlik. Csak a legnagyobbaknak sikerül egy bizonyos szakterületen való otthonossággal any­nyira megbízható univerzális tudást és ítélőképességet párosítani, mint Har­nacknak Az egyház és dogmatörténeti munkát ott ragadta meg, hol a tübin­geni iskolával szemben már előtte Ritschl, de megint új nyomokon: az ókori katholikus egyház kialakulásánál. Innen haladt visszafelé az őskeresztyén iro­dalomhoz és előre a dogmatörténeti fejlődés folyamán. Leghatalmasabb alko­tása nagy dogmatörténete, mely az egyházi dogmát úgy igyekszik megérteni, mint a görög szellem művét az evangélium talaján, s e­közben kiérezteti a kettőnek, a görög szellemnek és a tőle sajátosan értelmezett evangéliumnak egymástól való idegenségét — ami azt is jelenti, hogy az evangéliumtól meg­újult keresztyénségnek az ó-egyházi dogmákhoz semmi köze. Ma ezeket más­ként látják sokan olyanok is, akik előbb Slarnackhoz közel állottak. Csodá­latos, hogy Barthnál új megrázó átélések alapján hogyan újulnak meg belül­ről az ó-egyházi dogma rideg formulái, a lutheri oldalon hasonlót már jóval előbb az erlangeni iskolán lehetett megfigyelni. Mindamellett ez a dogmatör­ténet, valamint a keresztyénség történetére vonatkozó számos kisebb mun­­ kája, melyek közül a „Mission und Ausbreitung des Christentums in den ers­ ten drei Jahrhunderten" című és a Marcionról szóló magaslanak ki leginkább, az új meglátásoknak és szellemes, de sohasem önkényes kombinációknak pa-

Next