Protestáns Szemle, 1930
Nekrologok - Pröhle Károly: Harnack Adolf
Harnack Adolf. 1851—1930. Táján ő volt a legnagyobb azoknak a személyes értékeknek előkelő sorában, melyekkel a lovagias szellemű balti nemesség ajándékozta meg a protestantizmust és a kulturvilágot. Atyja, Theodosius Harnack, dorpati (átmenetileg erlangeni) tanár, maga is kiváló tudós volt, kinek Luther theológiájáról szóló nagy művét első megjelenése után egy emberöltővel, mikor már Holl, Seeberg, Böhmer és mások új utakat törtek a Luther-kutatás terén, érdemesnek tartották újra kiadni. _A fiú szellemi iránya különben nagyon eltért az erősen konzervatív lutheránus gondolkozású apáétól, ha nem is annyira, mint Delitzschéknél. Harnach Adolf a Ritschl hatása alatt etnikai irányban elmélyült új liberális protestantizmus legkiválóbb alakja. Sohasem tiltakozott ellene, ha Ritschl köréhez számítottak, de kétségkívül sokkal több volt, mint puszta „Ritslilianer". Szellemi nagyságának igazi alapja tudós egyéniségében rejlik. Csak a legnagyobbaknak sikerül egy bizonyos szakterületen való otthonossággal anynyira megbízható univerzális tudást és ítélőképességet párosítani, mint Harnacknak Az egyház és dogmatörténeti munkát ott ragadta meg, hol a tübingeni iskolával szemben már előtte Ritschl, de megint új nyomokon: az ókori katholikus egyház kialakulásánál. Innen haladt visszafelé az őskeresztyén irodalomhoz és előre a dogmatörténeti fejlődés folyamán. Leghatalmasabb alkotása nagy dogmatörténete, mely az egyházi dogmát úgy igyekszik megérteni, mint a görög szellem művét az evangélium talaján, s eközben kiérezteti a kettőnek, a görög szellemnek és a tőle sajátosan értelmezett evangéliumnak egymástól való idegenségét — ami azt is jelenti, hogy az evangéliumtól megújult keresztyénségnek az ó-egyházi dogmákhoz semmi köze. Ma ezeket másként látják sokan olyanok is, akik előbb Slarnackhoz közel állottak. Csodálatos, hogy Barthnál új megrázó átélések alapján hogyan újulnak meg belülről az ó-egyházi dogma rideg formulái, a lutheri oldalon hasonlót már jóval előbb az erlangeni iskolán lehetett megfigyelni. Mindamellett ez a dogmatörténet, valamint a keresztyénség történetére vonatkozó számos kisebb mun kája, melyek közül a „Mission und Ausbreitung des Christentums in den ers ten drei Jahrhunderten" című és a Marcionról szóló magaslanak ki leginkább, az új meglátásoknak és szellemes, de sohasem önkényes kombinációknak pa-