Protestáns Szemle, 1930
Kritikai Szemle - Vajthó László: A Nemzeti Szinház és Kamaraszínházának zsebkönyve
mi nem „szétválasztó erőt" látunk, hanem éppen északon a népek egyesítő eszméjét (14—15. 1.), azt sem fogadhatjuk el, (az ajánlás elején), hogy a magyarok egyetlen európai rokonsága a finn és észt nemzet. A könyv sok értékét örömmel ismerjük el. A gazdasági cikkek alapos tájékoztatót adnak minden irányban sok statisztikával, ügyes térképvázlatokkal. Az északi rokonok népéletéről, történetéről, társadalmáról, művészetéről és nyelvészeink érintkezéséről eleven képet adnak Solymossy Sándor, Weörös Gyula, Virányi Elemér, Horgos Antal, Felvinczi Takács Zoltán cikkei. A legsikerültebbet (a finnek társadalmi életéről) kétségkívül Faragó József írta. A kötet kiállítása művészi ízlés szempontjából olyan sikerült, hogy valósággal példaképül áll a jövő országismertető művek számára. A sok jó fénykép és különösen Akseli, Gallen, Kallela mesteri képei lüktető életet öntenek az ezer tó hideg világába, a féléves éjszakában küzdő finn-észt nép borongós, de nagy jövőre hivatott országába. Dr. Szilády Zoltán: A Nemzeti Színház és Kamaraszínházának zsebkönyve. Szerkeszti Mészáros Sándor László, igazgatósági titkár. 1930. Első évfolyam. Sokan nem tudják, hogy több mint ötven évvel ezelőtt Zsebkönyveket adott ki a Nemzeti Színház s hogy ebben a néhány kötetben, pár esztendei munka tarka almanachjaiban, olyan szürke adatok jelentek meg, melyek azóta történelmi nevezetességű tényekké szépültek az idők távolán át. Az egykori zsebkönyvek tartalomjegyzékét átfutva s a jelen könyvecske értékes közléseit lapozgatva, sajnálattal gondolunk rá, hogy az ország első színházának életéből, intimitásából, humorából mennyi értékes anyag veszhetett el a közbeeső félszázad alatt. Mindössze kétszázhúsz oldalas könyv, de igen bő és változatos tartalmú. Egy sereg kitűnő névvel találkozunk benne. íme: Kertész K. Róbert: Bevezető. Hevesi Sándor: Színigazgatás. Fülei-Szántó Endre dr.: A Nemzeti Színház, mint kulturtényező. Ódry Árpád: Mit kaptunk? Csathó Kálmán: A Nemzeti Színház, amilyennek a szerző látja. Galamb Sándor dr.: Jászai Mari. Bálint Lajos: A jó téma. Rexa Dezső: Hajdanában. Ifj. Oláh Gusztáv: Amig egy díszlet eljut a színpadra. Horváth Árpád: Modernség és tradíció. Tolnay Pál Forgó színpad. Siklóssy Pál dr.: Régi zsebkönyvek. Péchy Gyula: Hogy alakult meg a szinház nyugdíjintézete. Pataki József: A Nemzeti Szinház múzeuma és könyvtára. Ezután a Nemzeti Szinház aktuális adalékai következnek (a személyzet pontos lajstroma; gazdasági ügykezelés; a két színház teljes műsora 1928—29-ben; kimutatás arról, hogy magyar, idegen darabok hányszor kerültek színre az elmúlt évadban; kimutatás az Országos Kamaraszínház vendégjátékáról; adatok jubileumokról, ösztöndíjakról, az örökös tagokról, bemutatókról, felújításokról, a színház intézményeiről, stb. A Nemzeti Színház bérlőinek névsora után egy egyfelvonásos vígjátékot is hoz az évkönyv (A bor, az arany és az asszony. Mikszáth Kálmán „Grisics hitelbe vett