Protestáns Szemle, 1931

Kritikai Szemle - Gyalókay Jenő: Julier Ferenc: Magyar hadvezérek

Julier Ferenc is ebből a feledésből akarja kiragadni régmúlt idők nagy magyar katonáit, a honfoglalástól kezdve 1849-ig. Reá akarja te­relni a figyelmet arra a kétségtelen, de nálunk manapság annyira nép­szerűtlen igazságra, hogy több, mint ezer éven át, csupán katonai ki­válóságunk tudott minket fenntartani, minden oldalról fojtogató ellen­ségeink között. Ezt a célt szolgálva, a honfoglaláskori magyar had­művészetről szóló bevezetés után, sorra tárgyalja Bulcsú, Szent László, Hunyadi János, Mátyás király, Kinizsi Pál, (a szigetvári) Zrinyi Mik­lós, Pálffy Miklós, Bethlen Gábor, Zrinyi Miklós (a költő és hadvezér), II. Rákóczi Ferenc korszaka, Pálffy János, Nádasdy Ferenc, Hadik András, Kray Pál, Görgey, Klapka és Damjanich címszók alatt, az em­lítettek kiváló haditetteit, kétségkívül nagyon érdekes cikkek alakjában. Nem tudjuk, a szerző voltaképen minő olvasóközönségnek szánta művét? Úgy sejtjük, hogy laikusoknak, könnyű olvasmányul. Mint a régi katonák emlékét feltámasztó, népszerűsítő könyv, bizonyára meg is állja a helyét. De viszont az a körülmény, hogy az egyes cikkekhez taktikai és stratégiai fejtegetéseket, valamint hadműveleti vázlatokat is csatol, azt mutatja, hogy egyúttal tudományos színvonalra is szá­mot tart. Ha ez így van, akkor ebből a szempontból vizsgálva a dolgot, ki­fogásolnunk kell, hogy a szerző — katonaíróinknál gyakori példa sze­rint — sehol se nevezi meg forrásait. A könyv átolvasása után azt látjuk, hogy Julier Ferenc elavult és alapos helyreigazításra szoruló kútfőkből is merített, így például Hunyadi János hadjáratainak, to­vábbá az 1708-i trencséni csatának és az 1710-i romhányi ütközetnek leírásában teljesen mellőzi a legújabb történelmi kutatások és megálla­pítások eredményét. Az anyag összeválogatására is van némi megjegyzésünk. A Szigetvárott hősi halált halt Zrinyi Miklós nem sorolható a szó szoros értelmében a „hadvezérek" közé. Ellenben kimaradt a gyűjte­ményből Báthory István fejedelem, a maga korának valóban egyik jeles hadvezére. II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós nem mint hadvezér bizto­sított magának örökös helyet a magyar történelemben. Hiszen maga a fejedelem megírta, becsületes nyíltsággal, hogy: „egyikünk se értett a hadi mesterséghez." A Rákócziak közül kétségkívül Zsigmond fejedelem és Lajos volt a legjobb katona. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca nem a jó vezetés következmé­nyeként tartott 8 évig, hanem azért, mert a császári hadsereg leg­nagyobb és legjobb részét másfelé kötötte le a spanyol örökösödési háború. Itt még megjegyezzük, hogy Rákóczinak nem volt öt főtábornoka, hanem csak egy. Nem érthetünk egyet a szerzőnek azzal az állításával, hogy a ma­gyar nemzet elfeledte Pálffy Jánosnak, hogy Rákóczi ellen harcolt.

Next