Protestáns Szemle, 1931
Kritikai Szemle - Karácsony Sándor: R. Vozáry Aladár: Elszállt a turul
van a gyűlölet kifejezéseivel tör elő. Ezt a gyűlöletet átviszi a szegedi egyetemre is, melytől megtagadja a jogot, hogy a kolozsvári egyetem utódjának nevezze magát, mikor annak jogutódjául a román egyetemet tekinti. Ez ismét egyike a szerző meghatározhatatlanságainak: minden rosszat, kigyót-békát rámond a kolozsvári egyetemre, s mégis vindikálja a jogutódságát! Persze, mert közben eszébe jutnak bizonyos anyagiak! A szegedi egyetemmel szemben nem riad vissza attól sem, hogy a kolozsvári egyetem folytatásaként való emlegetését „szélhámosságnak", „világcsalásnak" és a „békére vágyó Európa szemébe dobott keztyűnek" nevezze. De ne folytassuk tovább, mert soha a végére nem érünk. A célt, melyet elérni kívántunk, így is elértük: látjuk, hogy a román egyetem egyik tanára, (mert reméljük, hogy nem mindenik) milyen hangot használ akkor, amikor egy művelődéstörténeti kérdést tárgyal?! Dr. Buday Árpád R. Vozáry Aladár: Elszállt a turul. Budapest, 1930. A „Studium" könyvesbolti főbizománya. 1561. Összegyűjött hírlapi cikkek tarka tömege ez a könyv és mégis egységes hangulatú — az elszállt turul szomorú jogán. Tíz esztendő terméséből válogatta össze egy újságíró-jubileum alkalma. Nagyon kevés kivétellel majdnem valamennyi a Munkács c. lapban jelent meg, amely lap egyébként újabban Az őslakó címet viseli azok akaratából, akik Mukacevot még egy napilap fejeként sem szeretik Munkácsnak lenyomtatva látni. Az elszállt turul egyébként a munkácsi milleniumi emlék szimbólikus madara volt s 1924 karácsonya óta nem látható a régi helyén. A könyv problémája csakugyan ez: örökre szállt-e el a turul, vagy ha nem, várjon mennyiforma időre? A nyílt sebként égő kérdésre H. Vozáry Aladár nem mer határozott feleletet adni, ennek fejében azonban ment marad a felelete a kibírhatatlan bombaszttól is, a kibírhatatlan rezignációtól nemkülönben. Könyve minden figyelmünkre, hálánkra és részvétünkre érdemes, mert egyre kilátástalanabb a harc, amelyet meg kell vívnia. Olyanféle az ő szerepe, mint a hátvédé visszavonulás közben. Nincs még veszve semmi lényeges, de az épen szóbanforgó osztagnak magasabb érdekből minden valószínűség szerint fel kell apródonkint morzsolódnia. Megható és hasznos is, hogy drágán adja meg magát, de saját maga sem ringatózhatik illúziókban legközelebbi sorsa felől. Borzasztó és nyomasztó idehaza ilyen megállapításokat papírosra vetnem, de hipokrízis volna részemről az ellenkezője. Hiszen úgyszólván az egyetlen lehetséges módja szolidaritásunk nyilvánításának, ha tekintetünket összeösszevillantjuk néhanapján: tudom, testvér és köszönöm, hogy nem tájékozatlanságból, nem is kalandos nemtörődömségből állód a vártat — önfeláldozásból állód. Sokszor az is nehezíti az ellenállást, ha a fegyver és muníció nem elégséges vagy nem elég elsőrangú. R. Vozáry Aladár e tekintetben ha-