Protestáns Szemle, 1935

Kritikai szemle - Szekfű Gyula: Magyar Történet. 2. bőv. telj. kiad. III. köt. Joó Tibor

tunkról, amely mindenképen alkalmas arra a feladatra, amelyről bevezetőül emlékeztünk. A „Hóman-Szekta" megjelenése óta foga­lom lett. Nemcsak kiinduló pontja minden újabb kutatásnak és kritikának, nemcsak vezető műve egy, a különböző történelmi tu­dományokat egyként megreformáló tudományos szellemnek, ha­nem alapvetése egy új nemzeti önismeretnek és munkának, éspedig nyilvánvalóan régen óhajtott és mohón várt alapvetése. Hogy milyen mélységes társadalmi, nemzeti szükségletet elé­gített ki, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte az utolsó kötet megjelenésével egyidejűleg második kiadást kellett belőle kiadni. Ez az új kiadás még jobban tekintetbe veszi a kö­zönség igényeit, mint az első. Jelentékenyen olcsóbb; az első ki­adás hét, illetve az indexszel nyolc kötete helyett ötre; valamivel kisebb formátum, vékonyabb papíron, kisebb betűvel, sűrűbben szedett. A fejezeteken belül az egyes szakaszok is címeket kaptak, s ezek a címek a lapok fején is fel vannak tüntetve. El van látva részletes tartalommutatóval, s arra az első kiadással szemben fel­merült panaszra, hogy aki nem ismeri az eseményeket és a krono­lógiát, nem is tud a szövegben tájékozódni, most a kötet végén időrendi áttekintéssel felel. Ez az áttekintés három oszlopban pár­huzamosan „köztörténet, anyagi műveltség, szellemi műveltség" címek alatt nyújtja az adatokat. Ez a csoportosítás kissé régi ízű és az adatok besorolása nem egyszer elárulja, hogy jobb hijján — valljuk meg, „gyengébbek kedvéért!" — alkalmaztatott. A szöveg módszerével voltaképen ellenkezik az ilyesmi. De ebben az esetben feltétlenül igazolja a cél, amelyet szolgál. Ez a kötet —­ a második kiadás harmadik kötete — az első kiadás negyedik kötetét és az ötödik első fejezetét tartalmazza. Itt „negyedik és ötödik könyvnek" neveztetik. Az előszó változatlanul került át, s ilyenformán még élesebben előtűnik egy metodikai probléma, amely a korszakok beosztását illeti. Szekfü Gyula az első kiadásban a maga négy kötetét a XVI—XIX. századokkal címezte. De már az első kiadás IV. kötetéhez írt előszavában meg kellett mondani, hogy a XVI. és XVII. század szorosan összefügg és voltaképen egy történeti korszakot alkot. A mohácsi vésztől Rá­kóczi szabadságharcáig természetes egységbe zárul valóban a fej­lődés. Megkülönböztethetünk ugyan benne mégis két szakaszt, s a cezúrát a politikai eseményekben körülbelül a bécsi béke, kul­turális jelenségek terén pedig az ellenreformáció feltámadása je­lentheti, de számos olyan jelenség van, amely nem tűr semmi el­választást a két század határán. Az új módszerű, nem kronologikus előadási mód, amelyet Szekfű is követ, tehát tanácstalanul áll e század szerinti beosztással szemben. Az új kiadás el is hagyja a kötet címéből, illetve nem ad semmiféle címet sem a kötetnek, sem a benne helyet foglaló két „könyvnek". Ezért talán jó lett

Next