Protestáns Szemle, 1935
Kritikai szemle - Szekfű Gyula: Magyar Történet. 2. bőv. telj. kiad. III. köt. Joó Tibor
tunkról, amely mindenképen alkalmas arra a feladatra, amelyről bevezetőül emlékeztünk. A „Hóman-Szekta" megjelenése óta fogalom lett. Nemcsak kiinduló pontja minden újabb kutatásnak és kritikának, nemcsak vezető műve egy, a különböző történelmi tudományokat egyként megreformáló tudományos szellemnek, hanem alapvetése egy új nemzeti önismeretnek és munkának, éspedig nyilvánvalóan régen óhajtott és mohón várt alapvetése. Hogy milyen mélységes társadalmi, nemzeti szükségletet elégített ki, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte az utolsó kötet megjelenésével egyidejűleg második kiadást kellett belőle kiadni. Ez az új kiadás még jobban tekintetbe veszi a közönség igényeit, mint az első. Jelentékenyen olcsóbb; az első kiadás hét, illetve az indexszel nyolc kötete helyett ötre; valamivel kisebb formátum, vékonyabb papíron, kisebb betűvel, sűrűbben szedett. A fejezeteken belül az egyes szakaszok is címeket kaptak, s ezek a címek a lapok fején is fel vannak tüntetve. El van látva részletes tartalommutatóval, s arra az első kiadással szemben felmerült panaszra, hogy aki nem ismeri az eseményeket és a kronológiát, nem is tud a szövegben tájékozódni, most a kötet végén időrendi áttekintéssel felel. Ez az áttekintés három oszlopban párhuzamosan „köztörténet, anyagi műveltség, szellemi műveltség" címek alatt nyújtja az adatokat. Ez a csoportosítás kissé régi ízű és az adatok besorolása nem egyszer elárulja, hogy jobb hijján — valljuk meg, „gyengébbek kedvéért!" — alkalmaztatott. A szöveg módszerével voltaképen ellenkezik az ilyesmi. De ebben az esetben feltétlenül igazolja a cél, amelyet szolgál. Ez a kötet — a második kiadás harmadik kötete — az első kiadás negyedik kötetét és az ötödik első fejezetét tartalmazza. Itt „negyedik és ötödik könyvnek" neveztetik. Az előszó változatlanul került át, s ilyenformán még élesebben előtűnik egy metodikai probléma, amely a korszakok beosztását illeti. Szekfü Gyula az első kiadásban a maga négy kötetét a XVI—XIX. századokkal címezte. De már az első kiadás IV. kötetéhez írt előszavában meg kellett mondani, hogy a XVI. és XVII. század szorosan összefügg és voltaképen egy történeti korszakot alkot. A mohácsi vésztől Rákóczi szabadságharcáig természetes egységbe zárul valóban a fejlődés. Megkülönböztethetünk ugyan benne mégis két szakaszt, s a cezúrát a politikai eseményekben körülbelül a bécsi béke, kulturális jelenségek terén pedig az ellenreformáció feltámadása jelentheti, de számos olyan jelenség van, amely nem tűr semmi elválasztást a két század határán. Az új módszerű, nem kronologikus előadási mód, amelyet Szekfű is követ, tehát tanácstalanul áll e század szerinti beosztással szemben. Az új kiadás el is hagyja a kötet címéből, illetve nem ad semmiféle címet sem a kötetnek, sem a benne helyet foglaló két „könyvnek". Ezért talán jó lett