Protestáns Szemle, 1938
Cikkek, tanulmányok - S. Szabó József: Tudományos peregrináció a reformáció korában
járatlanoknak a tudatlanságát és az Isten ellen naponként megnyilatkozó szörnyű gyalázkodását, azután visszatérek hozzátok és újra a tithed tudományotoknak szentelem magamat." Belényesi 1544-ben vissza is tért Strassburgba s onnan 1545-ben ellátogatott Genfbe Kálvinhoz. Merre járt még, azt nem tudjuk, itthoni működéséről sem maradt följegyzés. Lehet, hogy haza sem jött többé, talán peregrinálása közben veszett el valahol. Ilyen külföldön elkallódott peregrináló tudós diákjaink többen lehettek, így tűnt el pl. a nagy Szegedi Kis István hasonnevű fia, aki 1586-ban Baselben még kiadta atyjának Speculum Pontificum c. művét s többé aztán nem került elő. Belényesivel csaknem egyidőben járta a világ széles országútjait Macarius József. Öt évig tanult Wittenbergben, azután Mayláth István fiával, Gáborral, mint annak nevelője, beutazta (1544—47) Németországot, Helvéciát, Ausztriát, valószínűleg még több földet. Itthoni működéséről keveset tudunk. Egy ideig Sárvárt Nádassy Tamás nádor udvarában élt. Arról is nevezetes, hogy jártában-keltében ő szedte fel valahol azt a mesét, melyet Shakespeare Szeget-szeggel c. darabjában feldolgozott, mely mese ily módon hazánkból vándorolt Angliába. Íme ilyen sáfárai voltak a peregrinus diákok az irodalomnak is. Egy másikat márígy ismerünk, mint aki maga is művelte az irodalmat Gyalui Torda Zsigmond et, aki Révai Ferenc nádorhelyettes fiainak mentoraként előbb Wittenbergben képezte magát, aztán ellátogatott a páduai, bázeli, bécsi egyetemekre és még több más helyre (pl. Velencébe, 1544—54.). Melancchton nagyon szerette, vele levelezett, őt Perényi Péter különös figyelmébe ajánlotta (1545.). Ajánló levelében így írt róla: „vir hanestissimus, non solum in lingva Latina et Graeca, sed etiam in doctrina Ecclesiastica praeclare eruditus". Művei jelentek meg Páduában, Bécsben, kiadta magyarul Euripides Orestesét (Bázel, 1551.), melynek fordítására Melancchton buzdította s amit Kálmáncsehi Mártonnak ajánlott; lefordította és kiadta (Bécs, 1563.) Galeottinak Mátyás királyról írt munkáját is. Vele egyidőben peregrinált a nagyhírű sárospataki orvosdoktor és tanár, Bassaráti (rece Bassarági) Vitus János, aki a wittenbergi egyetemre 1551-ben iratkozott be s ott a magyar coetus széniorává is megválasztották (1555.), majd Perényi Gábor költségén a páduai és bolognai egyetemre utazott, ahol orvosdoktorrá avatták. Írva van róla, hogy Rómában a szigorú egyházi restaurátor, IV. Pál pápa udvarában is tartózkodott, mint gyakorló orvos. Bod Péter szerint (Magyar Athenas) a jeles bibliafordító, Károlyi Gáspár is fölkereste wittenbergi tanulása után (1556.) Strassburgot és Helvécia főiskoláit (Bázel, Zürich, Bern, Lausanne), úgyszintén a vele egykorú Gönczi Fabricius György, Debrecen későbbi nagyhírű papja és