Protestáns Szemle, 1938

Cikkek, tanulmányok - S. Szabó József: Tudományos peregrináció a reformáció korában

járatlanoknak a tudatlanságát és az Isten ellen naponként meg­nyilatkozó szörnyű gyalázkodását, azután visszatérek hozzátok és újra a ti theol. tudományotoknak szentelem magamat." Belényesi 1544-ben vissza is tért Strassburgba s onnan 1545-ben ellátogatott Genfbe Kálvinhoz. Merre járt még, azt nem tudjuk, itthoni mű­ködéséről sem maradt följegyzés. Lehet, hogy haza sem jött többé, talán peregrinálása közben veszett el valahol. Ilyen külföldön el­kallódott peregrináló tudós diákjaink többen lehettek; így tünt el pl. a nagy Szegedi Kis István hasonnevű fia, aki 1586-ban Ba­selben még kiadta atyjának Speculum Pontifieum c. művét s többé aztán nem került elő. Belényesivel csaknem egyidőben járta a világ széles ország­útjait Macarius József. Öt évig tanult Wittenbergben, azután Mayláth István fiával, Gáborral, mint annak nevelője, beutazta (1544—47) Németországot, Helvéciát, Ausztriát, valószínűleg még^ több földet. Itthoni működéséről keveset tudunk. Egyideig Sár­várt Nádassy Tamás nádor udvarában ólt. Arról is nevezetes, hogy jártában-keltében ő szedte fel valahol azt a mesét, melyet Shakespeare Szeget-szeggel c. darabjában feldolgozott, mely mese ilymódon hazánkból vándorolt Angliába, Íme ilyen sáfárai voltak a peregrinus diákok az irodalomnak is. Egy másikat már lígy ismerünk, mint aki maga is művelte az irodalmai Gyalui Torda Zsigmond ez, aki Révai Ferenc nádor­helyettes fiainak mentoraként előbb Wittenbergben képezte ma­gát, aztán ellátogatott a páduai, bázeli, bécsi egyetemekre és még több más helyre (pl. Velencébe, 1544—54.). Melanehton nagyon sze­rette, vele levelezett, őt Perényi Péter különös figyelmébe aján­lotta (1545.). Ajánló levelében így írt róla: „vir hanestissimus; non solum in lingva Latina et Graeca, sed etiam in doctrina Ecc­lesiastica praeclare eruditus". Művei jelentek meg Páduában, Bécsben, kiadta magyarul Euripides Orestesót (Bázel, 1551.), mely­nek fordítására Melanehton buzdította s amit Kálmáncsehi Már­tonnak ajánlott; lefordította és kiadta (Bécs, 1563.) Galeottinak Mátyás királyról írt munkáját is. Vele egyidőben peregrinált a nagyhírű sárospataki orvosdoktor és tanár, Balsaráti (recte Bas­sarági) Vitus János, aki a wittenbergi egyetemre 1551-ben irat­kozott be s ott a magyar coetus széniorává is megválasztották (1555.), majd Perényi Gábor költségén a páduai és bolognai egye­temre utazott, ahol orvosdoktorra avatták. Írva van róla, hogy Rómában a szigorú egyházi restaurátor, IV. Pál pápa udvarában is tartózkodott, mint gyakorló orvos. Bod Péter szerint (Ma­gyar Athenas) a jeles bibliafordító, Károlyi Gáspár is fölkereste wittenbergi tanulása után (1556.) Strassburgot és Helvécia főis­koláit (Bázel, Zürich, Bern, Lausanne), úgyszintén a vele egykorú Gönczi Fabricius György, Debrecen későbbi nagyhírű papja és

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék