Protestáns Szemle, 1938
Cikkek, tanulmányok - S. Szabó József: Tudományos peregrináció a reformáció korában
ténetét. Versenyzett vele a peregrinálásban s az így szerzett tapasztalatban és tudományban Laskói Csókás (Monedulatus) Péter. Az ő útját nem ismerjük oly részletesen, mint a Skaliczáét, aki azt megírta, de tudjuk róla, hogy Kendi Sándor fiával, annak mentoraként Németországban kívül járt Helvéciában (Genfben is), Itáliában és Franciaországban (1578—85). Wittenbergben két ízben tanult, itt és Genfben könyvei jelentek meg, ő gyűjtötte össze és adta ki először a wittenbergi magyar tanulók névsorát (1578—79). Pártfogói között találjuk Kassai Dávid Zsigmondot, a váradi, majd gyulafehérvári iskola nagyhírű inspektorát, az erdélyi főurak kegyeltjét, akiktől a coetusnak Csókás által küldött adományokat ő eszközölte ki. Mint wittenbergi diák előzőleg (1577), ő is nagy tanulmányi utakat tett Helvéciában, Itáliában és Franciaországban. A 16. század vége felé (1586—87) peregrinált a már említett naplóíró, Decsi Csimor János, mentorként kísérvén útjában Bánfy Farkas fiát, Ferencet, aki olyan nagyérdemű tudós ifjú ember lett, hogy a wittenbergi egyetem az 1588—9. évre rektorául választotta meg. Hogy ők hol és merre kalandoztak, elsorolja Csimor előbb idézett naplójában. Itthon Csimor is dísze volt a magyar református egyháznak, mint marosvásárhelyi tanár. Ez időből még Krakói Demeterről szólnak az írások úgy, mint aki ephorusi minőségben járt be tanítványával, gimesi Forgách Mihály báróval együtt jókora darab földet (1587—88), s hazajővén sárospataki rektor lett és ott halt meg korán (1598). A század legvégén (1590—96) bolyongta be fél Európát diákként, az egész életében nyughatatlan, vándortermészetű Szenczi Molnár Albert. Bejárta Ausztriát, Cseh- és Németországot; Magyarországon sem bolyongott senki annyit és olyan sokfelé, mint ő. Az említett országokon kívül még utazott Strassburgban, Helvéciában és Itáliában. Naplójában megemlíti azokat a nevezetesebb vándordiákokat is, akikkel peregrinációja alatt találkozott. A 17. században a fentebb említett naplóírókon (Miskolczi Csulyak István, Szepsi Csombor Márton) kívül szintén több magyar prot. diák barangolta be széles Európát, de aztán a peregrináció hovatovább csak egy-két kiválasztott egyetem (leginkább Németországban és Hollandiában) látogatására korlátolódott s legfeljebb az oda- és visszautazás alkalmával tettek a tanulók kisebb körutakat. A reformációkorabeli nagy diákvándorlások ilymódon lassanként megszűntek, de a külföldi egyetemekre menő studensek száma nem keresbedett s továbbra is hatalmas erőforrásai voltak a peregrinációk nemcsak a hazai protestantizmusnak, hanem a közműveltségnek és a tudománynak is. S. Szabó József