Protestáns Szemle, 1939
Tanulmányok, cikkek - Török Pál: Darányi Ignác mint földművelési miniszter
tés, amely szerint a peronosporára és az oidiumra vonatkozólag további kormányintézkedés fölösleges, mert az érdekeltek tisztába jöttek a tennivalóval. Az irodalmi propagandának és a kultúrmérnökök munkájának (mely évről-évre átlag 25.000 hold földet javított meg lecsapolással és alagcsövezéssel) hasznát vehették a nagygazdaságok is, a minisztérium szeme előtt azonban a kisgazda- és munkásosztály sorsa lebegett, mert tökéletesen átérezte azt, amit Tisza István már 1889-ben hirdetett: a kormánynak a kisemberekre kell fordítnia szemét, mert ezek a gyengébbek és ezeknél hiányzik a tudományos képzés lehetősége. A kisgazdák részére gondoskodott a kormány jó vetőmagról és gondoskodott megfelelő apaállatok beszerzéséről, sőt ezek gondozásának felügyeletéről is. 1900-ban Sáros megye, az erdélyi szász gazdasági egyesület és Kárpátalja kisgazdái részére közvetítette kedvezményes áron tehenek és üszők szerzését a minisztérium, természetesen ekkor sem maradt el az apaállatoknak évente ezrekre rúgó számban való beszerzése, amint más években is rendszeresen ismétlődik a jelentős üszők, hús-, zsírsertések, hímbaromfiak kedvezményes áron való szétosztásáról. A legszegényebb réteg állattartásának biztosítására korlátozta a kormány a legelőfelosztást, 1906-tól rendszeresen támogatta a legelőszerzést. Szövetkezetekben, gazdasági egyesületekben tömörítette a kisgazdákat országszerte. Évente húszával alapított minta-kisgazdaságokat, amelyeknek hatása alatt eltanulták a falusiak a vetésforgó célszerű alkalmazását, a gépek használatát és okszerű kezelését. Kiállítások és jutalmak, állami támogatással, kizárólag kisgazdák részére rendezve buzdították a föld népét jobb termelésre. Évente milliószámra osztogatta a kincstár az állami faiskolák gyümölcs-, dísznövény- és erdei facsemetéit, támogatta ezenfelül a községi faiskolákat. Támogatta az erdősítéseket, jutalmazta a buzgóbbakat, szervezte és okszerű erdőművelésre szorította az úrbéres közbirtokosságokat. Ezeknél bizalmatlansággal találkozott, mert az erdő (és természetesen éppen a közbirtokosság) érdekében korlátoznia kellett az erdőkben a legeltetést. Az állami kezelést nem vezette be ott, ahol a közbirtokosság saját alkalmazottjaival tudta biztosítni az erdőgazdálkodás helyességét, így hagyta saját kezelésben a bánáti román határőrvidék karánsebesi vagyonközösségének erdőségeit. Darányi legismertebb akciója a kárpátaljai magyaroroszok fölsegítése volt. Miniszterségének első évében tudomást szerzett ennek a népnek szomorú sorsáról s a következő évek jelentéseiben egyik fontos fejezet mindig ennek a vidéknek gondozásáról szól. Első teendője volt, hogy kibérelt államköltségen 13,000 holdat a Schönborn uradalomból. Ezt a bérletet évről-évre gyarapította. A föld egy részét kisbérletekre osztva juttatta a magyarorosz földműveseknek, másik részén bemutatta nekik a havasi legelők kezelésének és hasznosításának módját. Istállókat építtetett a havason, hogy a fölhajtott marhák kedvezőtlen időben is gyarapod-