Protestáns Szemle, 1942
Könyvek és írók - Szabó Richárd: Thurzó Gábor: A tintahal
az egyetlen hibája. Közönye a nyersanyag iránt, érdektelensége mindazzal szemben, ami nem tartozik szorosan megoldandó művészi kérdéseihez, olyan fokú, hogy észre sem vette, milyen ellenszenves környezetet választott elbeszélései számára. Mint ahogy az irodalom egy korszakában az írói mondanivalók természetes környezete a nagyvárosok szennyvízlevezető csatornája volt vagy az istálló, úgy mozognak hősei csak villákban, futtatásokon, galamblövészeteken s egyetlen közlekedési eszközük az álomszerű sebességű gépkocsi, italuk a „Manhattan", illatszerük a „Molineux cinq". Ez a vaskos előkelőség beszélyei művészi értékén nem változtat, de nehezebbé teszi élvezetükhöz az utat s néha gúnyolódásnak hat. De érdemes Horkayné olvasmányait, Pekár világfiait kigúnyolni? A „Zsuzsa" közreadásával régi adósságát törlesztette le írója, ki első kötete előtt rég beérkezett már. Ám új adósságot is csinált: a beszélyíró Illés fokozott igényeket keltett a színdarabíró Illéssel szemben. Bóka László: THURZÓ GÁBOR: A TINTAHAL. — Nyolc elbeszélés. — Balassi Bálint könyvtár. 5. szám. — 92. Thurzó Gábornak ebben a kötetben megjelent novelláit az, kapcsolja össze, hogy valamennyiben fontos szerephez jut a gyermek. Ahol a látszólagos főszereplő felnőtt ember, azt is a gyermek szemén keresztül láttatja meg az olvasóval. A fontos itt éppen ez a látás és fontos a gyermeki lélek bemutatása. Thurzó elbeszéléseinek közös témája tehát — a mottóul vett rilkei idézet szavaival — a gyermeklélek vadona. A vadakkal teli őserdőt akarja bemutatni anélkül, hogy útat vágna benne. Talán ezért van, hogy legtöbb írásában valami szorongásos érzés bujkál. Legjobban megvan ez — sőt központivá lesz — a kötet címét adó A tintahal című elbeszélésben. Hogy a kötet címéül is ezt választotta, talán azt jelenti, hogy a szerző ezt tartja a nyolc közül a legjobbnak. Ha így van, nem osztjuk ezt a felfogást. Maga a tintahal, mint szimbólum, nem a legsikerültebb, mert hiszen azt az embert hasonlítják a tintahalhoz, aki zavaros helyzetet teremt maga körül, hogy azután abban elmenekülhessen. Itt azonban az a fóbiás komplexus, ami a leleplezett gyilkossági kísérlet nyomán a kisfiúban kialakul, nem a zavarosban menekülő tintahal által, hanem valami kocsonyástestű, hideg és nyálkás állat érintése által keltett testi érzéshez hasonlít. Nagyon sivár az Árvák amorális gyermekvilága, érdekes a Kifosztjuk Lujza nénit kétféle igazságának a gyermeklélekben történő kettéhasadása, korai tapasztalatok nyomában járó kiábrándulás és csömör az Új bor és a Florimonda mélyen átélt, finoman kifejezett tárgyai. Egyetlen elbeszélése, amelyben, ha szerepel is gyermek, de a lélektani megvilágítás sugarai egy felnőttre irányulnak, a kleptomániás német nevelőnő különös története (Trautl kisasszony). Thurzó igen szerencsésen el tudja kapni a gyermek serdülőkori rügyfejlődésének egy-egy szerencsés mozzanatát és erős lencsén át vetíti elénk. Minden sorában benne remeg a titkokat rejtő gyermek erősen érzelmi idegélete, ő maga, írása azonban nem válik érzelmessé. Van benne valami sejtelmesség, ez kifejezésre jut stílusában is és nagyon jól illik tudatalatti mélységekben járó felfedező útjához. Thurzó Gábornak van egyéni meglátása és stílusa. Néha több, mint amennyit teljesen és egészen kifejezni tudna. Ez a többlet azonban szerencsés oldalon mutatkozik és minden reményt megad arra, hogy az író fejlődni fog és eszközeiben is utóléri feltörekvő mondanivalóinak zsúfolt világát. Szabó Richárd: REGÉNYÍRÓNŐK.BOHUNIGZO SZEFI: HÁROM ÉV. Franklin Társulat. — BECZÁSSY JUDIT: A CSODA.