Protestáns Szemle, 1943

Könyvek és írók - Gaudy László: Kisebb kritikák

ként a könyv nem mindenhol egyen­letes, néhol nagyon is elnyújtott, más­hol ok nélkül siet. A figurák sem mind elevenen kiformáltak, jóformán csak Kender Kelemenné, Spángli Kató és Bakos Pista élnek, a főhősön kívül. A többiek elmosódnak, még Ágotai Marianna, a feleség arcéle is. De akit meg akart mutatni, azt fé­lelmetesen világította át. Néhány je­lenete az írói remeklés utolérhetet­lennek tűnő példája, pl. a vadászat Bakos Pistával, a végső találkozás Spángli Katóval s a hűtlen kedves megrendítő hymen-hire örökké feled­hetetlenek maradnak. Ez a regény, ha nem is éri el „A zöldköves gyűrű" remeklését, mindamellett is nagy könyv, teljesértékű bizonyíték. Szép és jelentős cselekedet volt, hogy e könyv most, a bestsellerek áradatában megjelenhetett, mint élő mementó. Reméljük, nemsokára „A zöldköves gyűrű"-t is viszontlátjuk új kiadásban és olvasóközönségünk (természetesen az igazi olvasókra gondolunk s nem a mindenkori divat alázatos kiszolgálóira) megtér a nagy író műveihez, akiről évtizedeken át megfeledkezett. Gönczy Gábor HERTELENDY ISTVÁN: SZÍNÉ­SZEK. (Révai kiadás, 1942.) Színházi újságolvasóink mohó közön­sége bizonyosan nagy vágyakozással ka­pott e könyv után s olyan intimitásokat várt a színházat jól ismerő szerzőtől, mely színházrajongó, helyesebben színé­szeinkért túlzottan lelkesedő emberek kí­váncsiságát kielégíthette volna. Szeren­csére annyira nyárspolgári hár­omasésze ten történetet kap az olvasóközönség ebben a regényben, hogy ami egyébként a könyvben a színészet kérdéseit taglalja, kezdve a shakespeari drámák előadási for­máitól a vendégjátékok rendszeréig, az mind olyan elméleti és tanítói jellegű, mely felszínes színházi közönségünk ki­tanítására különösen alkalmas. Örülünk annak, hogy témája ellenére a könyvben morál van , az okosan olvasó emberek megtalálják azt a sorsszerű vé­get, amit a keresztyénségen kívül élők is kell hogy értékeljenek. ŐSZ JÁNOS : A CSUDATÁSKA. (Eredeti székely népmesék. Révai kiadás, 1941.) Rendkívül megható a mesemondó élet­története. Egyházáért vállalt buzgalma utolérhetetlen, nemzetéhez való hűsége követésre méltó és a népmesék kutatása közben végzett szorgalma a legnagyobb elismerésre méltó. A középosztály gyer­mekei mind idegen mesevilágban nőnek fel s ha annak idején a mai ötvenesek és negyvenesek Benedek Elek írásán keresz­tül élesíthették volna gyermeki képzelő­erejüket, a mai kor gyermekének hasznos és üdvös volna ősz János gyűjtött ver­seit megismerni. Több haszonnal járna ez gyermekeinkre, mint amennyi haszonban volt része a mai felnőtteknek az idegen meséknek. FEKETE ISTVÁN: CSI. (Singer és Wolfner, 1942.) Természetes az, hogy az elvárosiasodó író, amikor még alig melegedett bele az aszfaltba, s még mindig nem érzi eléggé otthon magát a kőrengetegben s akkor, amikor még igazán szívből való barátai nem születhettek sem a Cityben, sem az elő- és előelővárosokban, vissza-vissza­gondol falusi múltjára. Ez a falu utáni nosztalgia, amely gyönyörű szépségekben tárult fel sokszor Fekete István előtt s tárja most fel­olvasóközönsége előtt, be­mutatkozás a városnak a tekintetben is, hogy mint ismerte és szerette meg a fa­lusi és vidéki életet embereivel, állatai­val, a mozdulatlan és eseménytelen élet szendergéseibe beletekintett közönségét s a tiszta gyönyörűségekkel meggazdagí­tott városi ember úgy örül annak, hogy az is van, amit Fekete István olyan pompásan megírt. Gaudy László

Next