Rádió és Televizió Szemle, 1971 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1971-12-15 / 4. szám

re. Az idén hatvan helyett százkettőt készítettünk. Az elmúlt két év­ben tértünk rá a műsorok tömegtermelésére. Ebben a kísérleti időszak­ban a következő kérdésekre vártunk választ. Lehet-e annyi jó könyvet találni, hogy a forgatókönyv-írás ütemét meggyorsíthassuk? Hogyan le­het a rendelkezésre álló emberállomány segítségével előre lépni? S vé­gül: van-e elegendő színészünk? A legnagyobb veszély az volt, hogy a mennyiségi termelés a minőség romlását ne vonja maga után. Két év ta­pasztalatai természetesen nem elegendők ahhoz, hogy végtelen választ adjunk. Eddig a legkevesebb baj éppen a minőséggel volt, inkább voltak objektív akadályaink. E jelenség oka, hogy legjobb íróinkra számítha­tunk a forgatókönyv termelésben. Ma már háziszerzőnk Sánta Ferenc, Fe­jes Endre, Mándy Iván, Szabó Magda, Karinthy Ferenc, Urbán Ernő. Az írók egy része kedvet kapott a televízióhoz,s sokszor a forgatókönyvet is maguk írják. Filmsorozataink irodalmi bázisra épülnek. Már elkészült Mikszáth regényéből a Fekete város. Terveink között szerepel Babits Mihály A halál fiai, Szabó Magda Abigél, Tatay Sándor Simeon ház, Németh László Irgalom, Déry Tibor Felelet, Fehér Klára A tenger és Kosztolányi Dezső Esti Kornél című művének televíziós változata. Csak másodsorban gondolunk kalandos, szórakoztató filmekre. Ilyen lesz a Benyovszky Móric életéről szlovák koprodukcióban készítendő so­rozat, Pintér József — Wiedermann Károly Egy óra múlva itt vagyok című kalandfilmsorozata, valamint Szamos Rudolf Kántor nyomoz című rendőr­­kutya története. Meddig bírja szusszal a televízió? Lesz-e elég jó adap­táció és eredeti tv-játék? Ez egyelőre még kérdés. Minden­esetre hosszú távon fenyegetheti a minőség romlása, a műsorok elszürkülése. Új formákat kell kitalálni, s nyilván szükség lesz arra is, hogy a szocialista országok között együttműködés szerveződjék. Elképzelé­sünk az, hogy mindegyik ország saját klasszikus irodalmát dolgozza fel vagy pedig egy-egy klasszikus szerző művének televíziós változata ko­produkcióban ké­szül­jön. Nagy­on szeretnénk Csehov és Gorkij adaptációkat csinálni szovjet—magyar koprodukcióban. - Hogyan látják az eredeti tévé­dráma lehetőségeit a jövőben? Az adaptációs dramaturgiára azért volt szükség, mert a televízió­zás "iparosodását" csak így tudtuk megvalósítani. S ebben a munkában helyes lépés volt, hogy olyan kiváló irodalmi anyagot vittünk képer­nyőre, mint például Sánta novellái. A tévé­adaptációknak sokféle elő­nyük van, mégis az eredeti tévé­játékokat is ösztönözni kell a jövőben. - Ebben a tömegtermelésben nemcsak az írói nyersanyag hiánya a probléma, hanem a művészi megvalósítás is. Ezen a téren hogyan készültek fel az elkövetkezendő évek feladataira? - Szélesebb szervezett művészi gárdával sokkal jobban lehetne dolgozni. Éppen ezért gondoltunk arra is,hogy kihasználhatnánk a szín­házak szabad kapacitását.

Next