Rádió és Televizió Szemle, 1973 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1973-09-15 / 3. szám
HERMANN ISTVÁN: A JÁTÉKOS KÉPERNYŐ leszteni. S ha ez a fejlődés megvalósul, akkor ez áttételesen esetleg még a munkafolyamatba is, a munkaképességekbe is behatol, azokat is magasabb síkra emeli. Ez az esetek bizonyos százalékában, s végső soron az áttételek egész tömegén keresztül nyilvánvaló. A szocializmus számára azonban nem csupán ez a fontos. Az emberi képességek általános fejlődése, esetleg a nyilvánosság segítségével és a nyilvános szórakozás visszahatásával is, a fejlődés egyik mozzanata. Jelenti a szabad idő értékesebb, produktívabb eltöltését, jelenti az emberi képességek és teljesítménylehetőségek megbecsülését és értékelését. S ez utóbbi a legfontosabb. Külsődlegesen nagyon könnyű azt mondani, hogy tisztelni kell vagy becsülni kell az embert. Tartalmilag azonban ezekben a játékokban részben az is kifejeződik, hogy az emberi képességek magas szintjét minden esetben érdeklődéssel és megbecsüléssel követjük. Ezért szeretünk nézni egy jó labdarúgó-mérkőzést és egy jó kvízjátékot egyaránt, s így azt mondhatjuk, hogy a játék népszerűsége mögött az emberi képességek kifejlődésének vagyis az ember valóságos értékelésének mozzanata is rejlik. Ez nem tünteti el az ellentmondásokat, de ez is egy mozzanat, s ezért a mértékeket helyesen megtaláló játékoknak nemcsak jelene, hanem jövője is van és lesz a tömegkommunikációs fórumokon. Mert a fórum nyilvánosságot jelent és ez a nyilvánosság segítheti elő a mérték keresését és az emberi képességek továbbfejlődésének ösztönzését is. A játék intenzitása Éppen az előbb említett okokból, tudniillik, hogy a játék egyfelől az erők és képességek megfeszítését, másfelől nyilvánosság általi követhetőségét elérjük — vagyis a mérték követelményének eleget tegyünk — olyan játéktípus válik szükségessé, melynek eddig hiányát érzem. Igaz, a Telecsetepaté már bizonyos szempontból olyan kísérlet volt, ahol a játék magára a televízióra vonatkozott, azonban túlságosan is. A televíziónak eminens érdeke, hogy a játékokat részben önmagára vonatkoztassa, mert ezáltal a tévénézés egyik legnagyobb átkát, futólagosságát sikerül valamennyire ellensúlyozni. Másfelől ha a tévéműsor is be van kapcsolva a játékba — legyen az ismeretterjesztő műsor, művészi filmsorozat stb. — akkor a nyilvánosság számára sokkal inkább követhető a játék egésze és az ellenőrzés technikai feltételei is kézenfekvők. Viszont, ha csupán a tévéműsorra magára vonatkozik a játék, akkor elveszítjük azt ahetőséget, hogy maguk a műsorok szélesebb kitekintést nyújtsanak. Továbbá kizárjuk a játékból azokat a nézőket (s nemcsak a játékból, hanem a műsor követéséből is), akik az adott műsorokat nem látták. Más szóval ideális játéknak képzelem el pl. a Delta és az Élet és tudomány vagy más ismeretterjesztő folyóiratok kombinált ismeretét. Színházi album, színházi közvetítés és Film Színház Muzsika, illetve Színház című lapok kombinált ismeretét, tévénovellák és folyóiratszámok (Kortárs, Új írás stb.) Világirodalmi magazin — Nagyvilág stb., stb. kombinált anyagából készülő játékokat.