Rádió és Televizió Szemle, 1974 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1974-09-15 / 3. szám

RÁDIÓNK ÉS TELEVÍZIÓNK KÖZMŰVELŐDÉSI SZEMLÉLETE ÉS GYAKORLATA mindenki megértette, aki átélte ezeket az évtizedeket. De filmeknél és színházi közvetítéseknél is nagyon meglepően jelentkezik, hogy nem egy­szer az élettapasztalat átíveli azokat a hiányokat, amelyek iskolai végzett­ségben mutatkoznak. Ezen még nagyon sokat kellene törnünk a fejünket, mert aki évek óta figyeli a közvélemény-kutatás rétegekre bontott adatait, észreveszi, hogy az igazán jó műsoroknál a tetszési index alig tér el a fi­zikai munkások és az értelmiségiek között, miközben vannak speciális mű­sorok, ahol 15—20 pontnyi különbségek is mutatják az eltérő hozzáállást. De az igazán életes műsorok, tehát amelyek az élet legmélyebb problémáit feszegetik és feldolgozásukban az alapos elemzés módszerével, a képi lát­vány kifejező erejével élünk, azokhoz nagyon-nagyon sok ember kapcso­lódhat, természetesen nem egyforma szinten és egyforma intenzitással, de nagyon sokféle ember találhatja meg benne azt, ami számára már érték, vagy öröm.­­ Tulajdonképpen ehhez a gondolathoz kapcsolódik az a következő kérdé­sem, hogy a társadalom rétegződésével együtt jár a gond, hogy különböző kisebb-nagyobb, részben kulturális jellegű különbségek is vannak a réte­gek között. Sándor elvtárs véleménye szerint a televíziónak van-e nivelláló szerepe ezeknek a különbségeknek az áthidalásában és egyáltalában mit te­het ezen a téren? — A televízió hatása tulajdonképpen abban a nagyon fontos folya­matban helyezkedik el, amelyet úgy szoktunk említeni, hogy a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti különbség felszámolása vagy csökkentése. Az a tény, hogy az ország legtávolabbi sarkában lakó földmű­ves ugyanabban a percben értesülhet a világ eseményeiről, mint a buda­pesti egyetemi tanár, hogy láthatja azokat a színházi előadásokat, amelye­ket csak a budapestiek láttak, hogy megismerkedhet az egyetemek legkivá­lóbb professzoraival, hogy megismerheti az ország legkiválóbb művészeit, íróit, mindez feltétlenül az egészséges nivellálás irányában hat. És ebben nem az a lényeg, amit egyesek gondolnak, hogy így egy szabványosított rendszer jön létre, hanem az egyenlő feltételek közelítése. Rendkívül fontos, hogy már a legkisebb gyerekkortól kezdve segít a televízió a különbségek leküzdésében. Nagyon sok munkás és paraszt családban a televízió helyet­tesíti részben azt a kulturális környezetet, amelynek segítségével és bir­tokában az értelmiségi gyerekek előnyben vannak az iskolában és később az egyetemi felvételnél. És a felnőtteknél is a politikai egyenlőségtől a szó­rakozási egyenlőségig igenis nagyon fontos demokratikus feladatot lát el a televízió, amikor ezt a nivellálást végrehajtja. De ez nem mutatja a tel­jes képet. Mert a gyakorlatban a nivelláló mellett differenciáló hatás is mu­tatkozik. És nem kell félteni az embereket, hogy akiket az iskola, a könyv, a televízió egy bizonyos szintre emelt, hogy azok megelégszenek csak azzal, amit a televízió kínál, mert egész biztos, hogy speciális érdeklődésüknek megfelelően folyóiratot, könyvet vesznek a kezükbe és differenciálódnak. Ezt a kettőt együtt kell nézni, miközben az egészre vonatkozóan a legfonto­sabb társadalmi cél igenis az integrálás! Még valamit, amit a határozat is

Next