Rádió és Televizió Szemle, 1974 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1974-09-15 / 3. szám
RÁDIÓNK ÉS TELEVÍZIÓNK KÖZMŰVELŐDÉSI SZEMLÉLETE ÉS GYAKORLATA mindenki megértette, aki átélte ezeket az évtizedeket. De filmeknél és színházi közvetítéseknél is nagyon meglepően jelentkezik, hogy nem egyszer az élettapasztalat átíveli azokat a hiányokat, amelyek iskolai végzettségben mutatkoznak. Ezen még nagyon sokat kellene törnünk a fejünket, mert aki évek óta figyeli a közvélemény-kutatás rétegekre bontott adatait, észreveszi, hogy az igazán jó műsoroknál a tetszési index alig tér el a fizikai munkások és az értelmiségiek között, miközben vannak speciális műsorok, ahol 15—20 pontnyi különbségek is mutatják az eltérő hozzáállást. De az igazán életes műsorok, tehát amelyek az élet legmélyebb problémáit feszegetik és feldolgozásukban az alapos elemzés módszerével, a képi látvány kifejező erejével élünk, azokhoz nagyon-nagyon sok ember kapcsolódhat, természetesen nem egyforma szinten és egyforma intenzitással, de nagyon sokféle ember találhatja meg benne azt, ami számára már érték, vagy öröm. Tulajdonképpen ehhez a gondolathoz kapcsolódik az a következő kérdésem, hogy a társadalom rétegződésével együtt jár a gond, hogy különböző kisebb-nagyobb, részben kulturális jellegű különbségek is vannak a rétegek között. Sándor elvtárs véleménye szerint a televíziónak van-e nivelláló szerepe ezeknek a különbségeknek az áthidalásában és egyáltalában mit tehet ezen a téren? — A televízió hatása tulajdonképpen abban a nagyon fontos folyamatban helyezkedik el, amelyet úgy szoktunk említeni, hogy a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti különbség felszámolása vagy csökkentése. Az a tény, hogy az ország legtávolabbi sarkában lakó földműves ugyanabban a percben értesülhet a világ eseményeiről, mint a budapesti egyetemi tanár, hogy láthatja azokat a színházi előadásokat, amelyeket csak a budapestiek láttak, hogy megismerkedhet az egyetemek legkiválóbb professzoraival, hogy megismerheti az ország legkiválóbb művészeit, íróit, mindez feltétlenül az egészséges nivellálás irányában hat. És ebben nem az a lényeg, amit egyesek gondolnak, hogy így egy szabványosított rendszer jön létre, hanem az egyenlő feltételek közelítése. Rendkívül fontos, hogy már a legkisebb gyerekkortól kezdve segít a televízió a különbségek leküzdésében. Nagyon sok munkás és paraszt családban a televízió helyettesíti részben azt a kulturális környezetet, amelynek segítségével és birtokában az értelmiségi gyerekek előnyben vannak az iskolában és később az egyetemi felvételnél. És a felnőtteknél is a politikai egyenlőségtől a szórakozási egyenlőségig igenis nagyon fontos demokratikus feladatot lát el a televízió, amikor ezt a nivellálást végrehajtja. De ez nem mutatja a teljes képet. Mert a gyakorlatban a nivelláló mellett differenciáló hatás is mutatkozik. És nem kell félteni az embereket, hogy akiket az iskola, a könyv, a televízió egy bizonyos szintre emelt, hogy azok megelégszenek csak azzal, amit a televízió kínál, mert egész biztos, hogy speciális érdeklődésüknek megfelelően folyóiratot, könyvet vesznek a kezükbe és differenciálódnak. Ezt a kettőt együtt kell nézni, miközben az egészre vonatkozóan a legfontosabb társadalmi cél igenis az integrálás! Még valamit, amit a határozat is