Rádió és Televizió Szemle, 1975 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1975-09-15 / 2-3. szám
FOLYÓIRATSZEMLE — azok, akiknek társadalmi helyzete nem felel meg (jogos) elvárásaiknak, akik tehát állandó konfliktusszituációban élnek, másoknál lényegesen nagyobb arányban hajlanak az anarchista csoporttal szembeni szimpátiára; — a társadalom átlaga és a „normálistól eltérő” társadalmi helyzetűek véleménye közötti különbség különösen erős, ha a szóban forgó személyek tudatosítják, hogy helyzetük nem felel meg az általános társadalmi elképzeléseknek, ha tehát az objektív konfliktusszituáció az egyén számára stresszhelyzetet jelent; — a vélemények eltérése különösen erős az extrém megállapítások ill. vélemények esetén, itt, az anarchisták egy éjjelre való befogadásának kérdésében. A szerző nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a normálistól eltérő társadalmi helyzetű (felül- és alulprivilegizált és inkonzisztens státuszú) személyek saját helyzetükre különbözőképpen reagálhatnak. Helyzetük ellentmondásait egyesek fokozott mobilitással csökkenthetik. Mások egyszerűen elkerülik mindazokat a konfliktusokat, amelyek státuszuk ellentmondásaiból következnének — és eközben társadalmilag elszigetelődnek. A legegyszerűbb, bárki részéről természetesnek mondható reakció azonban azoknak a társadalmi adottságoknak a kétségbevonása és bírálata, amelyek a társadalmi helyzet meghatározásában és a normális és nem normális helyzet közötti határok kijelölésében — szerepet játszanak. Ez nem más, mint valamiféle politikai radikalizmus. Összefoglalásul Kepplinger megismétli: a normálistól eltérő vélemények megtalálhatók alacsony és magas jövedelműek, valamint iskolai végzettségűek csoportjaiban, s a különböző foglalkozási kategóriákban egyaránt. Okot itt nem találunk. Ám bármely társadalmi rétegen és csoporton belül elsősorban azok hajlanak extrém véleményekre, akik abba a csoportba vagy rétegbe nem illenek egészen bele, akiket valamely jellemzőjük a csoport fölé emel, vagy az alá utal. A szélsőséges vélemények egyik legjelentősebb oka tehát a társadalmi helyzet egyensúlyának hiánya, szakkifejezéssel, a társadalmi státusz inkonzisztenciája. Tomka Miklós Harminc év szocialista rádiózás. A rádió ötvenéves történetéből Beiträge zur Geschichte des Rundfunks 1973. 1—3. szám 1967 és 1973 között, hét év alatt a Beiträge ... nemcsak a rádió történetének tudományos kutatója volt, hanem mindennapjainak krónikása is lett. A szinkrónia és diakrónia gyakori egymásbajátszása, a száraz adatközlésből kiemelkedő történelmi háttér, a távlatok és tendenciák felvázolása, a belső elemzés és a kitekintés — ha mindez önmagában a teljes német rádiótörténet megírásához nem is nyújt elég anyagot, a legfontosabb törvényszerűségekről, a nagy történelmi buktatókról és társadalmi lehetőségekről biztonsággal tájékoztat. A jelzett hét évben a folyóirat több mint száz tanulmányt tett közzé hasábjain. Ehhez járult a számtalan kisebb közlés, visszaemlékezés, írásos és képes dokumentum, amelyek a történelem mindennapjait szemléltették. A tanulmányok, noha rendkívül változatosak, néhány központi téma köré csoportosulnak, amelyeket több oldalról megközelítve igen alaposan mutatnak be. A rádió történetének megvan a maga belső törvénye, a műsorok szerkesztésének, lebonyolításának saját fejlődése, az egész rádiótörténet azonban szorosan, szervesen kapcsolódik az utolsó ötven év (a rádió életében az első ötven év) politikai történetéhez. A német rádió megszületése pillanatától szorosan kapcsolódik a társadalmi küzdelmekhez (születése pillanatát is társadalmi hatások és ellenhatások alakították ki), sőt nemcsak részese, hanem célja is ezeltnek. A német rádiózás első szakasza a húszas évek közepétől 1933-ig terjed. A korszak egyrészt a műszaki fejlődés kezdeti fázisából áll, amelynek során mind az adás-, mind a vételtechnika közhasznú és hatásos információs eszközzé tette a rádiót, másrészt a rádió politikai felhasználási lehetőségeinek korszakából, amely a társadalom egyes — nem egyszer egymással szembenálló — rétegeiben egyre inkább tudatosul. A munkásrádió mozgalom biztató kez