Rádió és Televizió Szemle, 1975 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1975-09-15 / 2-3. szám
Társadalmi helyzet és politikai vélemények Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie 1974. 3. és 4. szám A KZISS 1974. évi utolsó két száma ismét egy sor érdekes tanulmánnyal gazdagít. A közvéleménnyel, kultúraközvetítéssel és kommunikációs kérdésekkel foglalkozók számára alighanem az a kutatás a legizgalmasabb, ami a radikális politikai vélemények társadalmi gyökereit, kiváltó okait kutatja. Kepplinger, Hans Matthias tanulmányának címe azt is jelzi, hogy milyen társadalmi tényezők hatásával foglalkozik, és a politikai radikalizmust milyen konkrét téma alapján közelíti meg: „A normálistól eltérő társadalmi helyzet és a normálistól eltérő vélemények. A Baader-Meinhof-csoport szimpatizánsai”. (Statusdevianz und Meinungsdevianz. Die Sympathisanten der Baader-Meinhof-Gruppe. KZISS 1974/4. 770—800. o.) A tanulmány szociológiaelméleti bevezető részével itt nem fogalkozunk. A terminológiai és módszertani részből is elég annyit felidézni, hogy a szerzők a „normálistól eltérő” társadalmi helyzetet, ill. véleményeket a társadalmi átlaghoz és a társadalomban általában érvényes elképzelésekhez-elvárásokhoz viszonyítva jelölik ki. A társadalmi helyzetet tekintve azt nevezik a normálistól eltérőnek, ill. „deviánsnak”, ha egy-egy személy iskolai végzettsége, foglalkozása és jövedelme nincs egymással összhangban, azaz ha végzett teljesítményéért (iskola, foglalkozás) a társadalomtól nem kapja meg azt az „ellenértéket” (jövedelem), amit általában megfelelőnek, jogosnak tartanak, s amit a társadalmi átlag meg is kap. (A szerzők külön vizsgálják a dolog fordítottját, ha a „kapott” ellenérték nagyobb, mint a befektetés. A különválasztott empirikus eredményeket azonban a végén együtt tudják értelmezni.) Vitathatóbb a „normálistól eltérő” vélemények meghatározása. Ha ugyanis a társadalom egészében, vagy valamely jól körülhatárolható csoportjában általánosan elfogadott véleményeket tartjuk „normálisnak”, úgy saját meghatározásunkból következik, hogy ezek a vélemények ezt a csoportot jellemzik. Úgy tűnik, hogy a szerzők nem is ragaszkodtak túlságosan a vélemények kérdésében megfogalmazott elméleti alapokhoz, hanem egyszerűen egy közvélemény-kutatás néhány kérdését, s a rájuk kapott válaszokat vizsgálták azzal az igénnyel, hogy körülhatárolják az általuk radikálisnak vagy szélsőségesnek tartott véleményeket képviselő személyeket. Az anarchista Baader-Meinhof-csoport 1970 májusi megalakulása után 1970—71 őszén és telén öt bankrablással, majd 1971 februárjában egy rendőr lelövésével s egy tűzharc során a csoport egyik nőtagjának halálával vált közismertté. Ismertségükkel egy időben a népesség számottevő részében bizonyos együttérzés is kialakult. A felnőtt lakosság 18%-a szerint bizonyos, 13% szerint lehetséges, hogy a csoport politikai indítóokok alapján cselekedett. Az emberek 12%-a bizonyosan, 8%-a esetleg egyetértene azzal, hogy valaki a csoport valamely tagjának egy éjjelre szállást adjon. Végül önmaga is szállást adna a felnőttek 6%-a. Lehetségesnek tartja, hogy szállást adna 7%. A szerzők a felsorolt véleményeket tartották a „normálistól eltérőnek”. (A bemutatott arányok nagysága miatt az elnevezés problematikus. Az alapkérdésen azonban ez mit sem változtat, hiszen az társadalmilag valójában jelentős és érdekes kérdés, hogy itt kiknek a véleményéről van szó.) A vizsgálati technikát nem részletezzük. Ehelyett rögtön az eredményeket mutatjuk be. Sem az iskolai végzettség, sem a foglalkozás, sem a jövedelem alapján nem lehet kijelölni a Baader-Meinhof-csoport szimpatizánsait. Eszerint nem arról van szó, hogy a társadalom valamely rétege a többinél szignifikánsan nagyobb mértékben egyetértene a csoporttal. Hasonlóan, a társadalmi helyzet egy-egy, a „normálistól eltérő”, előnyös vagy hátrányos eleme sem determinál a csoporttal szembeni szimpátiára vagy antipátiára. Amikor azonban a szerzők a társadalmi helyzet egészét, s ezen belül a „normálistól eltérő” pozitív és negatív elemeket összesítve vizsgálják, szoros meghatározottságot tapasztalnak. Ennek alapján vonják le következtetéseiket, hogy