Rádióélet, 1937 (9. évfolyam, 40-52. szám)
1937-12-17 / 51. szám
Z ÁNDÉKOK TERMÉSZETRAJZA Csomag, csomag, csomag... Utcám villamoson, boltban és otthon, fehér, rózsaszín, halványzöld, kis és nagy csomagok áradata önt el mindent. Mintha már nem is emberek gyúrnák egymást, tipegnének, topognának, hanem a csomagok vinnék az embereket. A boltban fulladozik a lerakott áruk felcsapó hullámaiban, ajándékot vásárol, meglepetést készít elő mindenki. Amíg minden csomag eljut odáig, amíg ajándék lesz belőle, sőt, használati tárgy, addig hosszú az út. Az ember környezettanulmányokat folytat. Már hetek óta figyeli családtagjait, barátait, magtapogatja, a kopott kézitáskát, megállapítja, hogy a nyaksál már foszlik, gyűjti a tippeket ... Mimi kölcsönkéri a púdereimet, gyanús dolog... Cili néni elvesztette az esernyőjét, jó ötlet... Két hét alatt az ember kideríti, kinek mije hiányzik, szimata, tapintása, memóriája olyan lesz, mint egy vizsláé. Ez azonban még csak a kezdetleges állapot, kinek mire van szüksége. A második fokozat az osztályozás, nemcsak annak elhatározása, hogy kire mennyi jut, hanem annak a megállapítása, hogy az illető a megajándékozottnak melyik csoportjába tartozik. Egyiknek nehéz ajándékozni, mert mindennel ellátott, boldog halandó, a koktélkeverőtől a szobaillatosítóig már mindent megkapott, a másiknak viszont semmije sincs, nem vehetek neki cukorkát, virágvázát, vagy csipketerítőt, ha látom, hogy lyukas a cipője. A karácsony nemhiába a gyermekek ünnepe, nekik könnyű örömöt okozni, mindenre mohón vágynak, de mit ajándékozzon az ember olyan öreg úrnak, aki még csak nem is dohányzik? A két főcsoport a célszerű és a haszontalan ajándékok híveinek tábora. — Nekem ne adjon senki orchidea-kosarat, — vélekedik Harcsa, — amikor nincs egy hibátlan harisnyám se, a törülközőről nem is szólva. — Ugyanakkor Lili felháborodottan tiltakozik: — Ki nem állhatom, ha praktikus ajándékot adnak. Nem kérek konyhatörlőt, tepsit, végvásznat, vagy kötött holmit, egyszer egy évben olyasmit szeretnék kapni, amiben örömöm telik, ami felesleges, ami fényűzés! E két főcsoport további alosztályokra tagozódik, a talpkoptatók szektájára, akik kizárólag meglepetésben utaznak, a józanok kasztjára, akik fölényesen mosolyognak a hamis illúziókon, a könnyelmű vásárlókra s a takarékosakra, hogy ti többiről ne is beszéljünk. Az első fajta* lelőhelye ünnep után minden üzlet, ahol nagyarányú áruik