Rádióélet, 1942 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1942-01-02 / 1. szám
Hertzes Ferenc szilveszteri rádióüzenete Amerika magyarságához Kedves Hallgatóim! Budapestről szólok önökhöz, a magyar Rádió stúdiójából. Nekem, az emberi kultúra egyik szerény munkásának jutott a szerencse és kitüntetés, hogy újév napján üdvözölhetem a magyarság amerikai véreit. Köszöntöm önöket édesanyjuk, Magyarország nevében, mely ebben az órában fájó szeretettel emlékezik a földgömb túlsó felére szakadt kedves gyermekeire. Biztos vagyok benne, hogy ezen a mély és titokzatos jelentőségű éjszakán, mikor a gondolatok szárnyas hírnökei távoli tengerek és kontinensek fölött vonulnak, biztos vagyok benne, hogy Amerikából is szerető és vágyakozó szívek dobognak Magyarország felé. Mit kívánjunk egymásnak mi magyarok? Boldog új esztendőt önöknek és mindazoknak, akiket szeretnek. 1942 legyen minden magyarnak, innen és túl az óceánon, a virulás, a gyarapodás, az emelkedés esztendeje. Önök, amerikaiak, az összmagyarság legkedvesebb, mert legbátrabb és legtevékenyebb gyermekei sorába tartoznak. Önök azok, akik annak idején, mikor Magyarország sivár politikai és gazdasági viszonyok közt tengődött, nem akarták magukat kiszolgáltatni a mostoha Sors zsarnoki szeszélyeinek, hanem, a régi gyarmatosok példájára, világgá mentek, hogy túl az Atlantikon kiharcolják anyagi és szellemi függetlenségüket. Isten vezérelje önöket továbbra is!! Kedves hallgatóim — az újév csillagképe az idén sötét felhők mögött kel föl — borús az ég nemcsak Magyarország, hanem jóformán az emberi akt,a egész világ fölött Az öt földrész népei fegyverkeznek, hogy megvédjék a maguk igazát, vagy azt, amit a maguk igazának hisznek. Tudjuk, ilyen körülmények közt kivételesen kényes az amerikai magyarság helyzete, mert Magyarország más táborban áll, mint a vendéglátó Egyesült Államok. Mi azonban bízunk benne, hogy önök ezekben a nehéz időkben becsületet fognak szerezni maguknak és a magyar népnek. Az emberiség és vele a magyar nép útja ma sötét alagúton keresztül vezet. Minden lépéssel azonban közelebb jutunk a kijárathoz és előbb-utóbb megint csak arcunkba fog sütni Isten áldott napja. A sötétségtől mi ne féljünk! Az elmúlt évszázadok folyamán elképzelhetetlenül szörnyű katasztrófákon ment keresztül a nemzet, nem egyszer holt hírét költötték, el is temették, de azért itt van ma is, él és hisz a jövőjében, míg más államok, nagyhatalmak és világbirodalmak, azóta belekerültek a történelem lomtárába. Egy nép, amelyben annyi a szellemi tehetség, annyi a hazafiság, a harci bátorság és annyi a szívósság a balsorsban, mint a magyarban, az átvészeli a világorkánt is. A mostani nagy Istenítéletet is ki fogja bírni, föltéve, hogy egységes tud maradni. És ebben a szellemi és érzelmi egység megőrzésében, azaz a magyarság helyzetének megerősítésében, önök is fontos munkát vállalhatnak, amerikai magyar férfiak és nők, fiatalok és öregek. Mindent megtettek, ami lehetséges, ha rendületlenül megbíznak nemzetük becsületében, igazában és jövőjében. Az önök hite a nemzet erőssége lesz. Most azonban búcsúzom, tisztelt, és kedves hallgatóim. Együttesen kérjük az Egek Urát, engedje megérnünk a napot, mikor megkondulnak a templomi harangok és az igazság és emberszeretett békéjét hirdetik. Európai és amerikai magyarok akkor megint testvéri kezet foghatnak egymással. Addig is előre, Isten, a haza és a becsület nevében, előre egy új, boldogabb jövő felé!