Rádióélet, 1942 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1942-01-02 / 1. szám

Hertzes Ferenc szilveszteri rádióüzenete Amerika magyarságához Kedves Hallgatóim! Budapestről szólok önökhöz, a ma­gyar Rádió stúdiójából. Nekem, az em­beri kultúra egyik szerény munkásá­nak jutott a szerencse és kitüntetés, hogy újév napján üdvözölhetem a ma­gyarság amerikai véreit. Köszöntöm önöket édesanyjuk, Magyarország ne­vében, mely ebben az órában fájó sze­retettel emlékezik a földgömb túlsó fe­lére szakadt ked­ves gyermekeire. Biz­tos vagyok benne, hogy ezen a mély és titokzatos jelentőségű éjszakán, mikor a gondolatok szárnyas hírnökei távoli tengerek és kontinensek fölött vonul­nak,­­ biztos vagyok benne, hogy Amerikából is szerető és vágyakozó szívek dobognak Magyarország felé. Mit kívánjunk egymásnak mi ma­gyarok­? Boldog új esztendőt önöknek és mindazoknak, akiket szeretnek. 1942 legyen minden magyarnak, innen és túl az óceánon, a virulás, a gyarapo­dás, az emelkedés esztendeje. Önök, amerikaiak, az összmagy­arság legkedvesebb, mert legbátrabb és leg­tevékenyebb gyermekei sorába tartoz­nak. Önök azok, akik annak idején, mikor Magyarország sivár politikai és gazdasági viszonyok közt tengődött, n­em akarták magukat kiszolgáltatni a mostoha Sors zsarnoki szeszélyeinek, hanem, a régi gyarmatosok példájára, világgá mentek, hogy túl az Atlantikon kiharcolják anyagi és szellemi függet­lenségüket. Isten vezérelje önöket to­vábbra is!! Kedves hallgatóim — az újév csillag­képe az idén sötét felhők mögött kel föl — borús az ég nemcsak Magyarország, hanem jóformán az emberi akt,a egész világ fölött Az öt földrész népei fegy­verkeznek, hogy megvédjék a maguk igazát, vagy azt, amit a maguk igazá­nak hisznek. Tudjuk, ilyen körülmények közt ki­vételesen kényes az amerikai magyar­ság helyzete, mert Magyarország más táborban áll, mint a vendéglátó Egye­sült Államok. Mi azonban bízunk benne, hogy önök ezekben a nehéz időkben becsületet fognak szerezni maguknak és a magyar népnek. Az emberiség és vele a magyar nép útja ma sötét alagúton keresztül vezet. Minden lépéssel azonban közelebb ju­tunk a kijárathoz és előbb-utóbb megint csak arcunkba fog sütni Isten áldott napja. A sötétségtől mi ne féljünk! Az elmúlt évszázadok folyamán elképzel­hetetlenül szörnyű katasztrófákon ment keresztül a nemzet, nem egyszer holt hírét költötték, el is temették, de azért itt van ma is, él és hisz a jövőjében, míg más államok, nagyhatalmak és világbirodalmak, azóta belekerültek a történelem lomtárába. Egy nép, amely­ben annyi a szellemi tehetség, annyi a hazafiság, a harci bátorság és annyi a szívósság a balsorsban, mint a magyar­ban, az átvészeli a világorkánt is. A mostani nagy Istenítéletet is ki fogja bírni, föltéve, hogy egységes tud ma­radni. És ebben a szellemi és érzelmi egység megőrzésében, azaz a magyar­ság helyzetének megerősítésében, önök is fontos munkát vállalhatnak, ameri­kai magyar férfiak és nők, fiatalok és öregek. Mindent megtettek, ami lehet­séges, ha rendületlenül megbíznak nemzetük becsületében, igazában és jövőjében. Az önök hite a nemzet erős­sége lesz. Most azonban búcsúzom, tisztelt, és kedves hallgatóim. Együttesen kérjük az Egek Urát, engedje megérnünk a napot, mikor megkondulnak a temp­lomi harangok és az igazság és ember­szeretett­ békéjét hirdetik. Európai és amerikai magyarok akkor megint test­véri kezet foghatnak egymással. Addig is előre, Isten, a haza és a becsület ne­vében, előre egy új, boldogabb jövő felé!

Next