Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-02-21 / 15. szám

lyett egymás’ hajába ragadnak, ’s mindenik azt véli, hogy a’ szerencsét ragadta­ meg, pedig em­ber embernek épen nem­ szerencséje. Jól mondták apáink, isten nyugaszsza őket az áldottakat, hogy öreg asszonynyal vagy zsidóval találkozni szeren­cse. Innét jó, mért csatolják magukat mai világ­ban fiatalaink olly nagyon öreg asszonyokhoz — a’ pénzesekhez ; — innét van , mért kedvelik mai világban fiatalaink olly nagyon a’ zsidókat — a­ zálogra kölcsönzőket. . . . Ha kit a’ szerencse­­űzésben a’ szerencse megragadott, azt valamennyi vadász körül fogja, ’s dicséretekkel halmozzák — a’ foglyot. A’ szerencse igen ritkán mutatja magát va­dászai előtt, ’s ki őt egyszer elszalasztja, annak örökre oda szerencséje. Egyébiránt szerencseva­dász és vadászszerencse közt olly nagy a’ külön­­ség, mint vakmerő és merő­ vak közt. Vakmerő, ki töltött fegyver nélkül is neki megy a’ veszett farkasnak; — merő-vak, ki bakot lő, midőn nyulra czéloz. Vadászszerencsét többnyire ügyes­ség segít elő, — szerencsevadászban semmi ügyes­ség nem kivántató. Vadász nappal vár szerencsét, — a’ szerencsét sötétben legjobban vadászhatni. A’ vadászszerencse épszem­űeké , — a’ szerencse többnyire vakokat ápol. Szeretnék tán tudni kedves hallgatóim, mi tulajdonképen a’ szerencse. Mi az én szerencsémet illeti, szerencsémnek tartom, ha hallgatóim’ ke­gyét nyerhetem. Leánykák’ szerencséje : farsang ; új ruhák; sok és hív imádó; bál; játékszín; szép szemüveg, ’s a’ t. Uracsok’ szerencséje: egy leányka’ kézszorítása; nyájas leánypillanat; csó­kok ;­­ könnyen hitelező szabók és vargák ; egy ingyenkilétekkel kedveskedő szinész, ’s a’ t. Há­zas férj’ szerencséje : béke , de nem egészen szóf­ián ; nem nagyon nyomó papucs; erős nyak a’ házassági iga’ viselésére ; hályogos szem ; nagyot­­hallás ; rekedt torok ; rút vagy legalább nem kel­lemes feleség ; sima azaz bogatlan homlok, ’s a’ t. Nők’ szerencséje : sok beszéd ; sok titok ; sokat utazó férj , ’s a’ t., ’s a’ t......... ........Következnek a’ kegyelem-vadászok. Eze­ket gyakran láthatni porban fetrengve , huzamos ideig leskelődnek térden a’ préda után. Orruk és fírlök igen jó — nagy és éles érzékű, különben újaikat sem mondhatni rövideknek. A' kegyelmet fő lénynek hirdetik; de ők csak maguk iránt nem kegyetlenek. Ha fölfelé szólanak, hangjuk aláza­tos, mint nyávogó macskáé; ha lefelé beszélnek, fankacsok , dühösek és parancsosok, mint bőszült, hiéna. Ha czélt érnek, felágaskodnak ’s feledik előbbi létüket; ha tervök el nem sül, nyugodtan ott hagyják az előbbi helyet, 's másfelé leselked­ve borulnak porba......... ........ Jőnek a’ pénzvadászok. Ezek sem kis­számuak. De annyiban jó emberek, hogy pénz ál­tal nálok bármi is kieszközölhető ; — annál gő­gösbek az iránt, ki csak embert mutat előttök. Jelszavuk mindenkor ’arany’, ’s csudálkoznak, ha ki e’ szóra bárhol is tüstént helyet nem enged nekik......... ........ A’ becsület-vadászok igen veszedelmes emberek; — ezer hála, hogy nem nagyszámmal találtatnak. Ők készek egy szóért vért ontani; azonban becsület végett bármit megtesznek. Értem itt az igazi becsület’ vadászait, nem azokat, kik előtt nem becsületes ember kinek kaputgalléra nincs bársonyból, vagy kettyű­je nem divatszinti. ........Az örömvadászokat mindenütt láthatni. Otthon vannak ők a’ kávéházakban, a’ sétákon , játékszínben, hangversenyeken, otthon a’ fiatal leányka mellett, otthon az agg nő’ erszénye kö­rül, otthon mindenütt, ’s mind e’ mellett is igen ritkának sül el, hogy a’ vadászott örömet magá­nál otthonossá tegye. .... ........Gondolatom szerint legtöbbet érnek a’ szerelem-vadászok. Ezek egy leányka’ kecsein, — egy fekete szemen, — egy hullámzó hókeblen képesek napokig álmélkodni. Nekik hiában terem­­té Zeusz a’ napot, — hisz leányka’ szemeiben szebb nap ég; hiában teremte­ a’ holdat, — hisz leányka’ arcza annál szelidebb ; — hiában fény­lenek csillagok , — hisz azok csak ronda mécsek leányka’ hévpillanati mellett. Hiában hull a’ fe­hér hó, mert a’ leánykebel’ fehérsége megelőzi azt; hiában virul a’ rózsa,—hisz leányarcz szebb a’rózsánál; hiában büszkélkedik a’liliom, —hisz leányka’ büszke homloka fehérebb nála; hiában gyönge a’ kikeleti fű, mert a’ leányka’ lábai nem képesek meggörnyíteni azokat; hiában szövetnek legfinomabb bársonyok, hisz mik azok a’ leány­ka’ selyem hajához képest ? Holdnak azonban mégis veszik nemű hasznát, mert hozzá járnak sopánkodni, ’s elragadtan csudálják homlokán a’ dicső szarvakat, mikben idővel, ha isten is úgy akarja, ők is részesű­lendők. Muljon­ el minden, így szólnak a’ szerelemvadászok, csak egy leányka maradjon fel, ’s ez egy mosolylyal képes egy uj világot előteremteni...........De nem szükség a’vi­lágnak elmúlnia, édes kisasszonyaim, hegyetek úgy is alkotói maradnak a’ világ’ legszebb vilá­

Next