Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-02-21 / 15. szám
lyett egymás’ hajába ragadnak, ’s mindenik azt véli, hogy a’ szerencsét ragadta meg, pedig ember embernek épen nem szerencséje. Jól mondták apáink, isten nyugaszsza őket az áldottakat, hogy öreg asszonynyal vagy zsidóval találkozni szerencse. Innét jó, mért csatolják magukat mai világban fiatalaink olly nagyon öreg asszonyokhoz — a’ pénzesekhez ; — innét van , mért kedvelik mai világban fiatalaink olly nagyon a’ zsidókat — a zálogra kölcsönzőket. . . . Ha kit a’ szerencseűzésben a’ szerencse megragadott, azt valamennyi vadász körül fogja, ’s dicséretekkel halmozzák — a’ foglyot. A’ szerencse igen ritkán mutatja magát vadászai előtt, ’s ki őt egyszer elszalasztja, annak örökre oda szerencséje. Egyébiránt szerencsevadász és vadászszerencse közt olly nagy a’ különség, mint vakmerő és merő vak közt. Vakmerő, ki töltött fegyver nélkül is neki megy a’ veszett farkasnak; — merő-vak, ki bakot lő, midőn nyulra czéloz. Vadászszerencsét többnyire ügyesség segít elő, — szerencsevadászban semmi ügyesség nem kivántató. Vadász nappal vár szerencsét, — a’ szerencsét sötétben legjobban vadászhatni. A’ vadászszerencse épszeműeké , — a’ szerencse többnyire vakokat ápol. Szeretnék tán tudni kedves hallgatóim, mi tulajdonképen a’ szerencse. Mi az én szerencsémet illeti, szerencsémnek tartom, ha hallgatóim’ kegyét nyerhetem. Leánykák’ szerencséje : farsang ; új ruhák; sok és hív imádó; bál; játékszín; szép szemüveg, ’s a’ t. Uracsok’ szerencséje: egy leányka’ kézszorítása; nyájas leánypillanat; csókok ; könnyen hitelező szabók és vargák ; egy ingyenkilétekkel kedveskedő szinész, ’s a’ t. Házas férj’ szerencséje : béke , de nem egészen szófián ; nem nagyon nyomó papucs; erős nyak a’ házassági iga’ viselésére ; hályogos szem ; nagyothallás ; rekedt torok ; rút vagy legalább nem kellemes feleség ; sima azaz bogatlan homlok, ’s a’ t. Nők’ szerencséje : sok beszéd ; sok titok ; sokat utazó férj , ’s a’ t., ’s a’ t......... ........Következnek a’ kegyelem-vadászok. Ezeket gyakran láthatni porban fetrengve , huzamos ideig leskelődnek térden a’ préda után. Orruk és fírlök igen jó — nagy és éles érzékű, különben újaikat sem mondhatni rövideknek. A' kegyelmet fő lénynek hirdetik; de ők csak maguk iránt nem kegyetlenek. Ha fölfelé szólanak, hangjuk alázatos, mint nyávogó macskáé; ha lefelé beszélnek, fankacsok , dühösek és parancsosok, mint bőszült, hiéna. Ha czélt érnek, felágaskodnak ’s feledik előbbi létüket; ha tervök el nem sül, nyugodtan ott hagyják az előbbi helyet, 's másfelé leselkedve borulnak porba......... ........ Jőnek a’ pénzvadászok. Ezek sem kisszámuak. De annyiban jó emberek, hogy pénz által nálok bármi is kieszközölhető ; — annál gőgösbek az iránt, ki csak embert mutat előttök. Jelszavuk mindenkor ’arany’, ’s csudálkoznak, ha ki e’ szóra bárhol is tüstént helyet nem enged nekik......... ........ A’ becsület-vadászok igen veszedelmes emberek; — ezer hála, hogy nem nagyszámmal találtatnak. Ők készek egy szóért vért ontani; azonban becsület végett bármit megtesznek. Értem itt az igazi becsület’ vadászait, nem azokat, kik előtt nem becsületes ember kinek kaputgalléra nincs bársonyból, vagy kettyűje nem divatszinti. ........Az örömvadászokat mindenütt láthatni. Otthon vannak ők a’ kávéházakban, a’ sétákon , játékszínben, hangversenyeken, otthon a’ fiatal leányka mellett, otthon az agg nő’ erszénye körül, otthon mindenütt, ’s mind e’ mellett is igen ritkának sül el, hogy a’ vadászott örömet magánál otthonossá tegye. .... ........Gondolatom szerint legtöbbet érnek a’ szerelem-vadászok. Ezek egy leányka’ kecsein, — egy fekete szemen, — egy hullámzó hókeblen képesek napokig álmélkodni. Nekik hiában teremté Zeusz a’ napot, — hisz leányka’ szemeiben szebb nap ég; hiában teremte a’ holdat, — hisz leányka’ arcza annál szelidebb ; — hiában fénylenek csillagok , — hisz azok csak ronda mécsek leányka’ hévpillanati mellett. Hiában hull a’ fehér hó, mert a’ leánykebel’ fehérsége megelőzi azt; hiában virul a’ rózsa,—hisz leányarcz szebb a’rózsánál; hiában büszkélkedik a’liliom, —hisz leányka’ büszke homloka fehérebb nála; hiában gyönge a’ kikeleti fű, mert a’ leányka’ lábai nem képesek meggörnyíteni azokat; hiában szövetnek legfinomabb bársonyok, hisz mik azok a’ leányka’ selyem hajához képest ? Holdnak azonban mégis veszik nemű hasznát, mert hozzá járnak sopánkodni, ’s elragadtan csudálják homlokán a’ dicső szarvakat, mikben idővel, ha isten is úgy akarja, ők is részesűlendők. Muljon el minden, így szólnak a’ szerelemvadászok, csak egy leányka maradjon fel, ’s ez egy mosolylyal képes egy uj világot előteremteni...........De nem szükség a’világnak elmúlnia, édes kisasszonyaim, hegyetek úgy is alkotói maradnak a’ világ’ legszebb vilá