Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-03-28 / 25. szám
150 ve, felálla ’s a’ szobát elhagyá; a’ herczeg pedig nyomban lóra ült ’s iszonyú hévvel várába vágtatott. ..E’ jelenés a’ marchesat nemcsak arra birta, hogy szándékával felhagyjon, hanem még erősben meggyőzé a’ kénytelenségről e’ táj’ késedelem nélküli elhagyására. — Elutazása másnap reggeli nyolcz órára rendeltetett. „Nyolcz óra elmúlt, az öregebbik marchesa fel vala készülve, de húga nem jelent meg : miután darab ideig vártak, maga ment a’ késedelmezés’ okát kitudandó ; kiálta , de feleletet nem von , ’s mivel sötét volt, azon véleményben, hogy bugatán még alszik, félrevonta az ágykárpitot, 's a’ szerencsétlent — vérében úszva találá..........! Az ájultan lerogyo néne’ felkiáltása a cselédséget az alvószobába vonta. „A* szerencsétlen marchesa’ holttestét közelebbről megvizsgálák; bal melle alatt tőrszurás volt, melly szivét átdöfte, ’s rögtön halált okozott. Az ágyneműkről lecsurgó vér a’ padlaton szétfolyt, ’s pecsétei, mint kegyetek láták, e’ mai napig megmaradtak. „Mig az öreg marchesa ’s a’ házi cselédség e’ borzasztó eset miatt legnagyobb rettegésben voltak, észrevevék, hogy az uj szolga eltűnt; holott köntösei még itt voltak, mellyeket több helyen vér föste, ’s a’ ruhaujj’ jobbja egészen vérbe mártottnak látszék. Az öreg marchesa ez ínséges állapotban nem tudott jobb tanácsadóhoz és segédhez folyamodni, mint családjának régi barátjához, a’ herczeghez. E’végre egy szolga küldetett, hogy neki a’ rémhírt vinné meg ’s őt minél előbbi megjelenésre kérné. ,.A’ herczeg meglepetéssel ’s iszonyodással fogadta az üzenetet, azonban, jelenlétét nem látá szükségesnek, de midőn a’szolga egyik kérdésére a’ herczegnek azt felelé , hogy a’ nagyságos aszszony , mint gondolja, még nem halt meg, a’ herczeg megborzadott, nagy megindulással fürkészd, ha nem beszélt e ? — ’s lovát tüstént nyergeltetni parancsolá. „Megérkeztekor a’ házbélieket feszült várakozásban találta. Midőn hallá, hogy a’ fiatal marchesa már meghalt, vonakodék szobájába lépni , ’s midőn az uj szolga’ megszökéséről ’s vérfestett köntöséről szólottak , vélekedése szerint őt hive gyilkosnak, ’s elbeszélte az öreg marchesának, hogy az úgy nevezett szolga nem más, mint L. báró’ fia Cataniából, kinek okai lehettek , mért furta be magát húgánál szolgai alakban ’s álruhában; bizonyosan szerelmes volt, ’s igy tán féltés’ dühétől kintatva ölte meg. — A’ herczeg magára vállalta a’ bűnösnek büntetés alá kerítését, ’s mihelyt a’ marchesát elhagyá, czélirányos parancsokat adott a’ törvényszolgáknak, hogy köröskörül egy órányi távolságra minden szögletet kikutassanak. „Nem sok idő múlva a’ szerencsétlen ifjoncz üldözői’ kezébe juta , kik őt Palermo felé vezető útón egy korcsmában fogák el, hol épen éhségén enyhített; a’ báró kifogásokat tőn, zavarodás’ jeleit adá midőn elfogák, de elfogatása’okát hallván legnagyobb utálatot mutata. — A’ hozzá intézett kérdésekre válaszold: azért hagyá el a’ marchesa’ szolgálatját olly hirtelen , mert okai voltak a’ visszatérést Cataniába nem óhajtnia; azon felül — hozzá téve — parancsnoknéja múlt estre kinyilatkoztatá , hogy következő reggel Catania felé utazand, ’s ezentúl, minthogy férje’ rokonival együtt fog lakni, szolgálatjára nincs szüksége. Köntösét természetesen ott hagyá , mivel nem övé, hanem a’ marchesa’ tulajdona volt. ,,Állításai, mint gondolhatni, nem sok hitelt nyertek; Palermoba viteték, ’s itt ügyének eldöntéséig, mellyet aztán illő formában folytattak, szoros fogságban tartatott. Az ellene bizonyító körülmények — megszökése, vérmocskolt szolgaköntöse, megrettent viselete elfogatásakor, itélei előtt elég kárhoztató ok gyanánt szolgáltak ; de minthogy egyenes tanúság ellene nem vala, nem itélheték halálra. Büntetése halálos fogság jön. „Valljon családja’ munkálati által, vagy fiatalkora iránti szánakozásból, vagy tán bírái’ titkos érzése miatt, hogy igen keményen bántak vele, vagy a’ herczeg elleni gyanakodásból..........? — elég az, hogy öt év’ lefolyta múlva tökéletes kegyelmezést nyert, ’s azonfelül a’ király hadnagysággal ajándékozta meg. Változhatlanul példás maga viselete fegyvertársai előtt annyira becsessé tevék őt, hogy ártatlansága felőli bizonyításainak könnyen hitelt adának. ,,A’ sors úgy akarta, hogy nem sokára tisztségbe-lépte után az ezred, mellyhez tartozott, Catania felé rendelteték. Midőn csapatjával Misterbiancon keresztül utazott, egy férfi, ki az előtt a’ herczegnél szolgálatban vala, hangosan kiálta fel: — „Kegyelmes királyunknak ugyan szép szolgái vannak, ha seregei sánczokról kapják a’ tiszteket.“ E’ gúny által megkeserítve hátra fordult a’ hadnagy, ’s a’ beszélőt megismervén felelé : „Én sánczon valék, de uradnak