Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-01-01 / 1. szám
n ság’ figyelme jó előre a’ belependő személyre forditassék. — Az is divatoz, hogy még a’ páholon kivül fenn hangon beszéljen az ember. Ha már helyén ül, akkor a’ közönség’ nyilatkozására kell vigyázni. Ha pszt! pszt! hallatszik , ’s ha feltekintenek , jó ! — A’ czél el van érve. De ha minden csöndesen marad — az embert észre sem vették — máskor jobban kell zörögni. — Most a’ szemüveget kell elővenni, és a’ közel lévő szépnemet, később a’ földszint, és ha még idő marad, a’ szinpadon lévőket is megtekinteni. Ha már tudja az ember valamennyire, hogy mint vannak a’ szinésznek öltözködve, beszédjükre is figyelmezhet; — de ebben igen meg ne erőltesse magát, hanem beszéljen gyakrabban szomszédnéjával is, vagy szemlélgesse a’ nézőket, vagy fagylaltot, czitronyost ’s effélét parancsoljon , — de az inas zörgesse a’ kanalakat és csészéket. — Ha ezeket már mind megtette, a’ többi csekélység. A’ darabnál t. i. csak arra kell vigyázni, ki írta. Ha a’ darab Schilleré, Kisfaludyé, vagy Vörösmartyé — dicsérje, ’s ha valahogy ásítozni talál, kezével vagy kendőjével takarja el. Ha a’ darab fordítás, az eredeti irat, ne a’fordítót dicsérje ’s a’t. Ezek jó formán a’ főbb szabályok, mellyeket mindennek, ki a’ legújabb divat szerint akar a’ Játékszínbe járni, tudnia kell. A’ darab’ bírálatában legfőbb szabály az, hogy semmiféle darab se tessék egészen; ha víg, ne igen nevessen; ha szomorú, hidegen maradjon; soha se dicsérjen a’ nélkül, hogy hibát találjon , mert azt gondolhatná a’ világ, hogy érti a’ dolgot. — Ha ezen itt leírt szabályokat követi valaki, bátran a’ játékszin’ legdivatosabb látogatói ’s birálói közzé számíthatja magát. Móricz: GYÖNGYÖK. Szolgaiságjárvány nyavalya, melly a’ lélekre ragad ’s beteggé teszi. Az értelem egy nagy kereskedő, kinek hitellevelei világ’ minden részében kelendők. Világ’ történetében a’ respublikák csak csillagok, mellyek mihelyt körökben egy nap (egy nagy ember) feltűnik, tüstént elenyésznek. RÓZSÁK: A’ nőnem teremtés’ remeke, többi remekektől abban különbözik , hogy szinte olly hasznos mint szép. A’ szépnem nagyobb emberismerettel bír mint mi; mert ők azon kicsinségekre is ügyelnek, mellyekből sok embernek egész élete áll. TRÉFAFIJZÉR. Három diákocska cholerakor utazván, összebeszéli, hogy T** mezővárosnál a felügyelőt kitréfálja. Rekeszvonalhoz érkezvén, a felügyelő neveket kérdi; az enyém, mond az első : Varjú, enyém, mond a’ második: Csóka, enyém pedig, felel a’ harmadik: Banka. „Elmehetnek, szól a’ felügyelő, az urak, mint veszem észre, mind a’ hárman jó madarak.“ Rebi fiatal asszonyka főzéshez igen keveset erte ’s konyhában a’ „Szakácskönyv“ mindig kéznél volt. A’ komondor egykor lesett alkalma akadván, a’ fazékból egy darab hrst kilopott. „Asszonyom! — kiált a’ szolgáló — Bodri viszi a’ húst! “ .Hát a’ Szakácskönyvet ! . „Azt nem “ felel a’ szolgáló. „No úgy semmi baj—mond az asszonyka—mindjárt visszahozza ő azt, könyv nélkül úgy sem tudja megfőzni.“ HÍREK és vegyes közlések. 1. Level. N. Várad, octob. 25. — A’ ki N. Váradat az utóbbi 10—15 esztendő alatt nem látta, örvendetesen fog meglepetni azon haladás által, mellyet e’ kies fekvésű hely’ épületeinek, utczáinak ’s nyilvános helyeinek azótai szaporodtában ’s csinosultában fog tapasztalni. Az ifjon födelezett fő templom ’s püspöki lak, melly a’ mögötte fekvő szőllőfedett halmok’ zöld fenekéből olly kellemesen piroslik a’ távolba ki, a’ nagyobb épületek’ vidám és tévés csoportjai ’s a’közöttük magasan és csillogva kiemelkedő tornyok, mellyekkel illy csínnal és számban az országnak kevés vidéki városa dicsekedhetik , e’ tekintetben már messzéről nagy reményeket gerjesztenek a’ nézőben, ki azokat az utczák’ és házkörnyékek’ általános tisztaságában, a’ kövezet’ néha igen is érezhető épségében, a’ vidám lámpavilágításban ’s a’ házakon és utczákon tett számtalan javításokban, szépítésekben, igazolva fogja találni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy én ezt a’ belső városra akarom főképen értetni ’s hogy itt is az úgy nevezett kis-piaczot (a’ heti vásárok’ helyét) ki kell vennem, ámbár ennek tisztán tartatása, bár mennyi költségbe ’s fáradságba kerül is, azt tartom, a’ szép Várad’ legelső szükségeinek egyike. Nem kérdem én itt azt, mit lehetne meg a’ város’ szépítésére ’s kényelmesitésére , nyilványos és privát épületek ’s más intézetek által tenni, hanem csak azoknak, mik már e’ részben történtek, legtetemesbjéről. t. .