Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-01-01 / 1. szám

n­ ság’ figyelme jó előre a’ belependő személyre for­­ditassék. — Az is divatoz, hogy még a’ páholon kivül fenn hangon beszéljen az ember. Ha már helyén ü­l, akkor a’ közönség’ nyi­latkozására kell vigyázni. Ha pszt! pszt! hal­latszik , ’s ha feltekintenek , jó ! — A’ czél el van érve. De ha minden csöndesen marad — az em­bert észre sem vették — máskor jobban kell zö­rögni. — Most a’ szemüveget kell elővenni, és a’ közel lévő szépnemet, később a’ földszint, és ha még idő marad, a’ szinpadon lévőket is megte­kinteni. Ha már tudja az ember valamennyire, hogy mint vannak a’ szinésznek öltözködve, be­szédjükre is figyelmezhet; —­ de ebben igen meg ne erőltesse magát, hanem beszéljen gyakrabban szomszédnéjával is, vagy szemlélgesse a’ néző­ket, vagy fagylaltot, czitronyost ’s effélét paran­csoljon , — de az inas zörgesse a’ kanalakat és csészéket. — Ha ezeket már mind megtette, a’ többi csekélység. A’ darabnál t. i. csak arra kell vigyázni, ki írta. Ha a’ darab Schilleré, Kis­­faludyé, vagy Vörösmartyé — dicsérje, ’s ha valahogy ásítozni talál, kezével vagy kendőjével takarja­ el. Ha a’ darab fordítás, az eredeti irat, ne a’fordítót dicsérje ’s a’t. Ezek jó formán a’ főbb szabályok, mellyeket mindennek, ki a’ leg­újabb divat szerint akar a’ Játékszínbe járni, tudnia kell. A’ darab’ bírálatában legfőbb sza­bály az, hogy semmiféle darab se tessék egé­szen; ha víg, ne igen nevessen; ha szomorú, hi­degen maradjon; soha se dicsérjen a’ nélkül, hogy hibát találjon , mert azt gondolhatná a’ vi­lág, hogy érti a’ dolgot. — Ha ezen itt leírt sza­bályokat követi valaki, bátran a’ játékszin’ leg­divatosabb látogatói ’s birálói közzé számíthatja magát. M­óricz: GYÖNGYÖK. Szolgaiságjárvány nyavalya, melly a’ lélekre ragad ’s beteggé teszi. Az értelem egy nagy kereskedő, kinek hitelleve­lei világ’ minden részében kelendők. Világ’ történetében a’ respublikák csak csillagok, mellyek mihelyt körökben egy nap (egy nagy ember) feltűnik, tüstént elenyésznek. RÓZSÁK: A’ nőnem teremtés’ remeke, többi re­mekektől abban különbözik , hogy szinte olly hasznos mint szép. A’ szépnem nagyobb emberismerettel bír mint mi; mert ők azon kicsinségekre is ügyelnek, mellyekből sok embernek egész élete áll. TRÉFAFIJZÉR. Három diákocska cholera­­kor utazván, összebeszéli, hogy T** mezőváros­nál a felügyelőt kitréfálja. Rekeszvonalhoz ér­kezvén, a felügyelő neveket kérdi; az enyém, mond az első : Varjú, enyém, mond a’ második: Csóka, enyém pedig, felel a’ harmadik: Banka. „Elmehetnek, szól a’ felügyelő, az urak, mint veszem észre, mind a’ hárman jó madarak.“ Rebi fiatal asszonyka főzéshez igen keveset erte ’s konyhában a’ „Szakácskönyv“ mindig kéz­nél volt. A’ komondor egykor lesett alkalma akadván, a’ fazékból egy darab h­rst kilopott. „Asszonyom! — kiált a’ szolgáló — Bodri viszi a’ húst! “ .Hát a’ Szakácskönyvet ! . „Azt nem “ fe­lel a’ szolgáló. „No úgy semmi baj—mond az asszonyka—mindjárt visszahozza ő azt, könyv nélkül úgy sem tudja megfőzni.“ HÍREK és vegyes közlések. 1. Level. N. Várad, octob. 25. — A’ ki N. Vá­radat az utóbbi 10—15 esztendő alatt nem látta, örvendetesen fog meglepetni azon haladás által, mellyet e’ kies fekvésű hely’ épületeinek, ut­­czáinak ’s nyilvános helyeinek azótai szaporod­­tában ’s csinosultában fog tapasztalni. Az ifjon födelezett fő templom ’s püspöki lak, melly a’ mögötte fekvő szőllőfedett halmok’ zöld feneké­ből olly kellemesen piroslik a’ távolba ki, a’ na­gyobb épületek’ vidám és tévés csoportjai ’s a’kö­zöttük magasan és csillogva kiemelkedő tornyok, mellyekkel illy csínnal és számban az országnak kevés vidéki városa dicsekedhetik , e’ tekintet­ben már m­esszéről nagy reményeket gerjesztenek a’ nézőben, ki azokat az utczák’ és házkörnyé­­kek’ általán­os tisztaságában, a’ kövezet’ néha igen is érezhető épségében, a’ vidám lámpavilá­gításban ’s a’ házakon és utczákon tett számtalan javításokban, szépítésekben, igazolva fogja talál­ni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy én ezt a’ belső városra akarom főképen értetni ’s hogy itt is az úgy nevezett kis-piaczot (a’ heti vásá­rok’ helyét) ki kell vennem, ámbár ennek tisz­tán tartatása, bár mennyi költségbe ’s fáradság­ba kerül is, azt tartom, a’ szép Várad’ legelső szükségeinek egyike. Nem kérdem én itt azt, mit lehetne meg a’ város’ szépítésére ’s kényelmesi­­tésére , nyilványos és privát épületek ’s más in­tézetek által tenni, hanem csak azoknak, mik már e’ részben történtek, legtetemesbjéről. t. .

Next