Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-05-30 / 43. szám

Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya ut­­czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta­hivatalnál. PEST MÁJUS’ 30difc. Megjelen e* divatlap he­tenkint kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., égés* évi a fr. Postán 5 fr. és io f. pengő. A* TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. ASSZONY-HÚS.ÉGŐ­ KARÁCS THEREZTOL. HADNAGY FÜZESI , BARÁTJÁHOZ. 1. Pesten vagyok, emberzaj környez minden­felől, mivelt társal­kodás minden perczben nyitva előttem. Tudod milly elemem ez nekem. Örülj ba­rátom örömemen, mellyet kettőzve érzek mint ka­tonai helyzetem ritka adottját: mint lovas több­nyire falun töltöm éltemet. Szeretem a­ természe­tet , ennek élén édeset tudok álmodni , de az em­berek közt édesen élni. Milly szép az élet száz­­oldaluságát egy pontról vissza­tükrözve látni, ’s ezt láthatja az embertömegben, a’ város­ zajba ve­gyülő. Hogy forr, hogy él itt minden, szorgalom mozgatja a’ kezeket, öröm a’ szíveket, legalább — a’ dolgok fölüleges tekintése — illy másolatot nyújt a’ városi életről, én a’ másolatot hév szív­vel ragadom­ meg, ’s gyönyörködöm benne, mint ezerek boldogságát híven visszasugárzóban. A’ vá­rosi élet száz-oldaluságából hallj nehány vonatot. Itt németül árulnak, magyarul vesznek , diákul porolnék, francziául mulatnak, magyarul írnak, németül olvasnak, angolul dicsekesznek, magyarul panaszkodnak. — A’magyar színház igen magosan van, igazi kegyetlenség volna a’ szegény lovakat oda föl fárasztani, ezt egy finoman nevelt érzésű sem teheti, ’s nem is teszi! — Itteni időzésem ne­hány napra van szorítva. Jövő levelemet az ég tudja, mellyik alföldi mocsárfészekből kapod. Élj boldogan. 2. Jóslásom betelt, egy sivatag lapátságra , Dé­­regfalvára rendeltettem szállásra, hol egy pár száz földműves, egy elaggot pap, ’s egy iszákos mester teszik társaságomat. Hol leljek ezek közt lelkem rokonára ?! mellyikkel váltható csak egy pár olly szó is, amelly a’ mindennapiságból kie­melten ? De csitt zúgolódás : a’ természet minden­hova ültet örömeket, csak a’ kereső vak ha nem leli föl, ’s a’ sors vad, ha a’ föllelőt olly nyűgbe szok­tá , hogy nem nyújthatja kezeit utána. E’ va­donba is vetett egy kincset az ég; egy kincset, melly a’ sivatagok legkopárabb rejtekébe is vi­lágot, életet tud varázsolni; egy kincset, melly a­ városi zaj közepén csendet, békét, mennyet tud szigetelni; egy kincset, melly a’ királyok irígylett koronájakint boldogító fénysugárral eredz egyeseket, mint az milliókat; egy kincset, melly nélkül a’ földi örömek szét oszló álombá­bok, a’ mennyeiek képzelhetetlenek; egy leányt, egy szép, egy jó leányt teremtett e’ sivatag’ pom­­pázására. A’ falu birtokosnéja ez, egy árva — mint egy húsz évű — kisasszony, ki a’ cholerában veszté­ el anyját. A’ környék bálványa ő, és jobb­ágyai szeretete’ tárgya. Ezek elég tanuk lelke jó­ságáról. De félre magasztalásával: egy leány’ lel­­kikecsei elébíiik rajzolása szívsebeket szaggató, illy sebeket orvoslandó k­i vásárlására pedig nin­csenek egy szegény hadnagynak eszközei. A’­ka­tonai törvény pénzbeli biztosítást kíván a’ háza­sodótól. De félre, boldogító gondolat! erről ne­kem le kell mondanom, mert katona vagyok. Je­len esetben oltalom-orvosságul a’ kedves tárgy kerülését ragadám-meg: kerülöm őt. Miért élesz­tenék látása , ’s ösmerése által olly indulatot lel­kemben, melly egy szegény katona keblében csak vágyban hamvadásra van kárhoztatva. Élj jobb napokat mint én élek helyzetem nyűge miatt, melly ezen sivatagba űzött, hogy itt egy virágot leljek, azt imádjam, és le ne szakaszthassam. Ah katonai helyzet­ te a’ menny kapuiba is poklot alkotasz. 3. A’ családi viszony, melly számomra ellen­kező irányú pályát mért, mint minőt a’ természet keblemben föltárt. Számomra , csak a’ házi, csak a’ polgári élet teremhet virágokat, ’s ez távol a katonai kalandozó ösvénytől. 1855. 43. szám.

Next