Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-07-04 / 1. szám
PEST JULIUS’ adik. Megjelen e’ divatujság hetenkint kétszer,esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évig fr. Postán 5 fr. és lef. pengő. A' TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. M.ADÁJ LIZA’ szerelme. KARACS THEREZTŐL. A’ piros pozsgás, köténye alatt valamit rejtegető Zsuzsa, szinte egy negyed óta sandalog már a’ falu egyik birtokosa’, Szögfiék háza előtt. Az úti kocsi pakolva áll, az uraság ben búcsúzik az elutazandótól. Zsuzsa, alkalmat használva, besompolyog az udvarba, hol Pista, — utósó szatmári vásárban vett czifra ostorát pattogató, — egyik kezével tomboló lovait simogatja. Vidám simulást tehtte Zsuzsa’ látása Pista’ gondránczolta homlokára: nagy gond feszité őt, hogy távol Zsuzsájának tudtul nem adhatá messze utaztat. — Jegyzésben legyen mondva: Szögfiéknél — bár talpig becsületes magyar háznép, már kiment divatból a’ jó magyar szokás, hosszan készülés a’ legkisebb teendőhez. ,,Hová megy Pista bácsi?“ kérdé Zsuzsa olly halkan , hogy Pistának egész szájáig kelle hajlani a’ hang után. „Pestre megyünk galambom, szép Zsuzsám, jön a’ válasz, hozok neked szép czifra pántlikát.“ „De minek olly messze?“ kérdezteték ismét Pista. „Hja, nem tudsz te ahhoz, felelé okoskodva a’ kocsis, — azért, hogy a*tens ifjú urnak ollyan nagy papirost vegyünk, melylyet ha mutat, minden elhigyje, hogy okos. Aztán meg, kinek illyen van, az pörölhet, mennyit akar.“ „Pörölhet! kiálta Zsuzsa szörnyedve, isten bocsássa meg ezt-tán csak nem teszi az a’ jó tensurfi.“ „Dehogy nem, viszonzá kaczagva Pista, hiszen mivel különböznék tőlünk ? Látod Zsuzsa az úgy van : ha valamellyik úr megakarja mutatni, hogy ő is tudja mi a’ jussa, elkezd szomszédjával porolni , de hogy még is magoknak ne kelljen fáradniok, fogad mindenik magának illyen nagypapirosos urat, mint a’ mi uraink is lesz, ’s ezek czivakodnak helyette.“ Az uraság közeledett. Zsuzsa gyorsan — a’ köténye alatt rejtegetett bokrétát e’ szavakkal tüze Pista kalapja mellé: „Erről megtudhatják a’ pesti lyányok, hogy már van szeretőd. Rájuk se nézz édes Pistám.“ „Ha mindig rájuk nézek is csak rád gondolok én,“ jön a’ válasz, ’s gyorsan suhant ki az udvarból az uraságot már a’ folyosón jőni látó Zsuzsa. Pista pedig elfoglald a’ bakot, a’ jeladásra minden perezben készen álló. Az utazandó ifjú Szögű kocsijába ugrék. Öröm, nem bucsuzási bánat festé arczát. Pest, a’ haza’ még soha nem látott fővárossá bájalakban lenge elébe, és nem bitsulhat a lelke kedveltitől váltakor. Nem hosszit időre vált ő ezektől el. Az anya elfojtott könyek közt bocsátá a’ világzajára. Az ezredes bácsi, Szögfiné bátyja — kinek hasonlón szólója vala jövendő örököse lépteibe — bátran taszítá az ifjút a’ kocsiba e’ szavakkal : „Menj, harezolj te is a’ nagy csatatéren, hol többet kell magunk, mint mások ellen küzdeni. Ha diadallal víttál, térj vissza kincseiddel, és boldogíts.“ Az atya — bízva fiának tiszta lelkében — aggódás nélkül ereszté e’ tapasztalás tengerére, melly, az ő egyszerű házimondása szerint, egy ifjú lényének próbaköve, tudományának zárt könyve, tetteinek mezeje, boldogságának forrása lehet. Az ifjú Szögfi lelkébe mélyen vala e’ pár sor atyai mondás vésve, és örülve remegett keble a’ tág mezőre léphetésért. Szögfiné megfogta Lajossá’ kezét, és ez vala rég bácsitja: „Az asszonyok társaságát keresd, hogy ösmerhesd őket. Ezek kezében van élted letéve, igyekezzél azt ollyban föllelni, ki mérgesitetten nyújthatja számodra.“ Ismét az atya fogtameg fija’ kezét rövid mondásával: „Légy szorgalmas tanulója a’ törvénynek, hogy hazádat, annak állapotját ösmerhesd, hogy ne sebeket szaggass, hanem gyógyíthass vele. Ösmerj embereket, vesd meg azok’ salakját, öleld magadhoz a’ jókat. Ne légy rangvadászó, jusson eszedbe, apád kevéssel kezdé, még is becsületes maradt.“ „Jó, jó, — vága bele ízetlenül, a’ rangot lét’ főkincseként bálványozó ezredes — az régen volt, most más a’ korszellem, ezzel együtt kell haladnunk.“ Ez is megfogá az ifjú Szegfi kezét, ’s áldása ez jön. „Igyekezzél a’ rangosokat margadévá tenni, hogy nagy terveket sikerithess. Ha 1853. 1. szám. Előfizethetni helyben a kiadónál Dorottya utcaiban Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kr. Postahivatalnál.