Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)

1835-09-12 / 21. szám

hónapi kormány után, nem tűrhetvén az ifjú he­ves király Szilágyi’ szigoruságát, őt Világosvárba záratta; ezen egy nehezen menthető tette nagy ki­rályunknak ,s igazolni látszik, az ellene sok ol­dalról emelt hálátlanság’ vádját; de ha meggon­doljuk heves charakterét, az igen kora ifjúságot, m­ellyben királyi hatalomra jutott, ’s azt is, hogy Szilágyi, ki őt mint közeli rokona gyermekségé­től ösmeré a’ királyról elfelejtkezve, vele mint öcscsével keményebben bánt, annál kevésbé leszünk szigorú birái, mert derék bátyját nem sokára sza­badon bocsájtván, a’ török határok védelmét rá bízta. ’S itt Szilágyi nemes lelke az igaztalanság’ megbocsájtásáért alig érdemel nagyobb dicséretet, mint a’ király birodalma, mellyet újra helyhezte­­tett a’ megsértett öregbe. Kevéssel ezután a’ szegedi országgyűlésben Garát és Újlakit kitevé hivatalaikból, ezek kisz­­teték t. i. folyvást Fridriket a’ korona’ visszatar­tására ; most bosszúsan hozzá szöktek Neustadtba ’s ott a’ császárt hirdeték magyar királynak, ki képzelt jogai’ föltartására sereget külde. Mátyás kétes háború után győzött, de heveskedését ne­mesen megbánva bocsánatot ajánla a’ lázadóknak ’s Gara Újlakival visszatért hívségébe. Mindazon­által a’ koronát csak 1463 kaphatá vissza, 60,000 aranyért, e’ fölött Vas, Soprony és Mosony várme­gyéket Fridriknek engedvén, igéré, hogy nője ha­lála után házasodni nem fog , ’s kimúlván gyer­mek nélkül, a’ császár leend magyar király, ki­nek czimét most is viselheti. Már ezelőtt vissza­foglald a’ 2 dik Mohamed által meghódított Bosz­niát, ’s a’következő évben Fejérvárott megkoro­­náztaték a’ nemzet nagy örömére. Ezután a’ föl­lázadt erdélyieket, ’s István havasalföldi vajdát, ki hitetlenül a’ törökökhöz szegődött, kötelessé­­­­­gükre térítette, és Erdélyben (hol ez már régen nem történt) mint Thuróczi mondja, újság kedvé­ért (novitatis gratia), országgyűlést tartott. Most közelítünk egy időszakhoz hős királyunk’ életében, melly ámbár magában politikai hiba, mégis dicsőséggel és sok tekintetben haszonnal végződik, a’ cseh háborút értjük. Hálátlannak kiáltá Mátyást a’ történetírók nagy része, hogy Podiebrad ipa mint Húsz követője ellen, Edik Pál pápa és Fridrik’ingerléseire fegyvert ragadt; ezen vád azonban gyönge ködként enyészik el szo­rosabb vizsgálat sugárai előtt. Milly jótettekkel kötelezte maga iránt Podiebrad Mátyást? — Mi jognál fogva tartá őt fogságban László király’ ha­lála után, engedik-e ezt a’ természete­­s nemze­tek' törvényei ? Podiebrad, ki tüstént László el­hunyta után a’ cseh koronát föltevé, bizonyosan nem cselekedé ezt előbbi fejedelme iránti tiszte­letből, mi undokság volt a’ bús anyától ártatlan fia’ váltságáért 40,000 aranyat kizsarolni? ’S e’ nemtelenségek’ koronázására aszkóros leányát Mátyásnak nőül kényszerité, ki élte hervadó vi­rágában elhalván oka volt, hogy nagy királyunk törvényes maradékot nem hagyván, az ország gyáva kezekbe jutott. Ezeket megfontolván ki ne­vezze Mátyást hálátlannak Podiebrad ellen? — Hiba volt ezen háború , mert benne czéltalan pa­­zaroltatott­ el a’ nemzet ereje, ’s azalatt az ozmá­nok déli végeinken elhatalmasodni hagyatván, előkésziték a’ nagyságunkat, ’s önlétünket teme­tő napot. Sok áldást, kevés pénzt külde a’ pápa, semmit Fridrik, ezen a’ vallás nevében általok szerzett háború viselésére, melly eleinte kevés foganat nélkül ment, még 1469 Mátyás Olmütz­­ban cseh királylyá koronáztaték. A’ cseh háború tömérdek költségekbe került, ezért gyakran, ’s néha önkényesen kívánt pénzt Mátyás a’ nagyoktól, lázadás lett következése, mellynek Vitéz esztergomi érsek, ’s a’ költő Ce­­singe János (Janus Pannonius) pécsi püspök vol­tak fejei. Ezek a’ lengyel király legifjabb fiát Kázmért hivák királynak, még Mátyás bátyjá­val Ulászlóval, kit Podiebrad nevezett örökössé­­nek, küzdött Sileziában. Mátyás villámként röpült vissza, Nyitrába zárá a’ pártosokat, honnan sza­badon engedvén szökni a’ gyönge Kázmért, párt­ját megadásra kényszerité. Vitéz, Mátyás’ egykori nevelője, nem mondhatá hálátlannak királyát, hogy ez őt előbb Visegrádba záratá, onnan pedig önváraiba bocsájtván, ottan királyi őrsereg és Be­­kensleer János egri püspök fölügyelése alatt egy év lefolyta előtt történt haláláig tartá. Követője a’ sileziai származású Bekensleer volt. Janus Pan­nonius száműzve halt­ meg. Folyt a’ cseh háború Podiebrad halála után Ulászló ’s atyja Kázmér lengyel király ellen. Bo­roszlóban állt Mátyás fénypontján, midőn 15,000 emberével az ellenség 80,000 seregét minden csata nélkül, csupán lángeszének erejével gyalázatos szétbomlásnak kitevén, a’ két királyt békességre kényszerité. Megkötteték ez Olmützben 1479. — Csehországot szerinte Ulászló, Morvát Sileziát és Lausitzot Mátyás bírták, mind­ketten cseh ki­rály czímmel. Ez időbe esik Mátyás házassága Beatrix ná­polyi herczegnővel, ’s az ausztriai háború.­­

Next